szerző

Annyira sokan gyűlölik a munkájukat, hogy azt már kutatni kell

2019. március 16. 15:35    
nyomtatás
 
A magyarok jelentős része utálja a munkáját és egyáltalán nem elkötelezett iránta a felmérések szerint. Ezzel nem csak az a probléma, hogy az életünk súlyos hányadát töltjük élvezhetetlen környezetben, hanem az is, hogy ettől kevésbé leszünk boldogok és sikeresek. Egy nagyszabású tanulmány rámutatott, hogy azok az emberek, akik elhivatottak a munkájukban, általában jóval többre viszik. Itthon is nagyon mélyen el kell gondolkoznunk azon a kérdésen, hogy mit lehetne ezzel a helyzettel kezdeni. Vajon át tudják-e alakítani az emberek úgy a munkakörüket, hogy az élvezhetőbbé váljon, vagy jobban teszik, ha inkább más pálya után néznek? Az alábbiakban Amy Wrzesniewski, a Yale Egyetem professzorának a vonatkozó kutatását mutatjuk be, aki nemrég járt Magyarországon, hogy átvegye a Rajk Szakkollégium által neki ítélt Herbert Simon-díjat.



Mondd, mivel foglalkozol?


Az életünk jelentős hányadát munkával töltjük, ami már önmagában is elég volna ahhoz, hogy nagyon meggondoljuk, milyen hivatást választunk. Ráadásul a társadalmunk olyan mintha egyre munkaközpontúbbá kezdene válni: figyeljük csak meg, hogy a beszélgetéseink mekkora része forog e téma körül. Vagy hogy szinte mindenki azt kérdezi elsőként egy bemutatkozáskor, hogy mivel foglalkozunk.



A munka egy megkerülhetetlenül fontos része a felnőtt életünknek, de van egy nagyon súlyos probléma ezzel az egésszel: az, hogy utáljuk. Vagy ha nincsenek is ilyen negatív érzéseink, akkor is minimum unalmasnak találjuk, amivel foglalkozunk. Egy nemzetközi felmérés szerint (Gallup poll) a magyar embereknek pusztán a 10 százaléka elkötelezett az iránt, amit csinál. A lehangoló helyzetet pedig talán még jobban illusztrálja a Munkaügyi Hivatal 2013-as, 13 ezer fős felmérése, amely szerint a magyarok 52 százaléka tartja stresszesnek a munkáját.

Ezek a számok azt mutatják, hogy egyrészt általában nem szeretjük, amit csinálunk, másrészt pedig még kifejezetten bánt is minket a munka világa. A helyzet tehát lesújtó, de vajon mit lehetne ezzel kezdeni? Mindenki mondjon fel, aki utálja a munkáját és keressen valami mást? A kérdés nagyon nehéz, de a tudományos kutatásoknak hála, immár több fogódzónk is lehet, ami segít a döntésben.


Az első dolog, amit meg kell értenünk ezen a téren az az, hogy miként is viszonyulunk a munkához. Amy Wrzesniewski, a Yale Egyetem szervezeti magatartást kutató professzora szerzőtársaival pontosan erre a kérdésre kereste a választ, és alapvetően három típust azonosított:
  • Az emberek egy része pusztán munkaként tekint a foglalkozására, amely által stabil jövedelemhez juthat.
  • Egy másik részük karrierként tekint arra, amit csinál. Ilyenkor ők azért dolgoznak, hogy később előléptessék őket, magasabb pozíciókat szerezzenek, és ezáltal több pénzhez és presztízshez jussanak.
  • A harmadik típus ezektől lényegesen különbözik: ők azok, akik hivatásként tekintenek arra, amit csinálnak. Vagyis őket maga a tevékenység vonzza, amely a munkával jár. Nem a pénzért, nem az előléptetésért dolgoznak, hanem mert valami miatt fontosnak és értékesnek találják a feladatukat.

Munka < Karrier < Hivatás


Professzor Wrzesniewski kutatásai során rájött, hogy ezek a hozzáállásbeli különbségek nagyban meghatározzák az emberi elégedettséget, sőt, az adott munkában való sikerességünket is. Úgy találta, hogy az első két csoport érdekes módon nem igazán különbözik egymástól, ellenben a harmadik már lényegesen. Egyszóval azok, akik szimplán jövedelmet nyújtó munkaként, vagy előléptetéssel kecsegetető karrierként tekintenek a foglakozásukra, valójában nagyon hasonlóak egymáshoz. Nagyjából ugyanolyan boldogok, hasonlóan elégedettek a helyzetükkel, és hasonlóan is teljesítenek a munkakörükben.

Ellenben azok az emberek, akiket maga a munka érdekel, azt hivatásuknak tekintik, mérhetően boldogabbak a többieknél. Sőt, érdekes módon jóval sikeresebbek is abban, amit csinálnak. Ez pedig a foglalkozások széles palettájára igaz, nemtől, kortól és társadalmi helyzettől függetlenül.


Ezt a felismerést egy nagyon érdekes kutatás támasztja alá, amely a híres West Point-ba, az amerikai hadsereg akadémiájába bekerült diákjait (úgynevezett kadétjait) vizsgálta a pályafutásuk során. Erről az intézményről azt kell tudni, hogy mind szellemileg, mind fizikálisan egy nagyon színvonalas és nehéz képzést nyújt, ahol a végzés után még öt évig tiszti szolgálatban kell dolgozni. Nehéz bekerülni, de a képzés maga ingyenes. A dolog pedig nem pusztán a katonai ambíciókkal rendelkezőknek lehet vonzó, ugyanis a munkaerőpiacon nagyon keresettek az innen kikerült emberek. Ez utóbbi érthető is, hiszen jól képzett, fegyelmezett és értékes csoportvezetői tapasztalttal rendelkező emberekről van szó.

Mindez azért fontos, mert ezt a sokéves elkötelezettséget így nagyon különböző motivációjú emberek vállalják el. Vannak olyanok, akik csak a szegénységből akarnak kitörni, és az ingyenes oktatás, illetve a biztos jövedelem vonzza őket. Másokat a későbbi munkaerő-piaci megbecsültség csábítja erre a pályára. Ezenkívül van egy harmadik csoport is, amelynek tagjai magáért a katonai pályáért, a hazájuk szolgálatáért választják a West Point-ot.

Vegyük észre, hogy ez a háromféle motiváció igen jól megfeleltethető a fentebb taglalt munkafelfogásoknak. Van, akinek ez csak munka, másoknak karrier, a harmadik csoportnak pedig egyenesen a szívügye és a hivatása. Wrzesniewski és kollégái ebben a környezetben több mint 10 ezer kadét pályáját vizsgálták egy évtizeden keresztül, hogy feltárják a hozzáállásbeli különbségek következményeit.


Olyan tényezőket néztek, minthogy az adott diák sikeresen elvégezte-e a tanulmányait, kitöltötte-e az elvárt szolgálati időt, vagy hogy kiválasztották-e korai előléptetésre (az akadémián a jól teljesítőket rendszeresen kiemelik). Mint kiderült, mindegyik téren jobban teljesítettek azok a diákok, akiknek a motivációja magával a katonai szolgálattal volt kapcsolatos. Amint képbe kerültek más emberi szempontok, mint például a karriervágy, máris rosszabb kimenetelek születtek.

Annyira sokan gyűlölik a munkájukat, hogy azt már kutatni kell

Az előléptetés valószínűsége jelentősen lecsökken annak a függvényében, hogy mennyire vannak jelen az adott munkával kapcsolatos elsődleges motivációtól különböző szempontok is egy-egy kadétnál.
Forrás: Wrzesniewski et al., 2014.

Találd meg a hivatásod!


Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a munkájukban jelentősen sikeresebbek lehetnek azok, akik azt a hivatásuknak tekintik. Ez pedig mind munkáltatói, mind pedig munkavállalói szempontból igen fontos tanulságokkal szolgál. Praktikusan azt jelenti, hogy többre vihetjük az életben, ha végre megtaláljuk azt a munkát, amit tényleg elhivatottan tudunk csinálni. De persze azért azt megtalálni sem könnyű.


Ahogy maga professzor Wrzesniewski is megjegyezte a Rajk Szakkollégium által szervezett előadásán, nehéz eldönteni, hogy ezt a fajta hivatást keresnünk kell, vagy pedig inkább magunknak megteremtenünk. Ő maga egy igen különös gyakorlatra is felhívta a figyelmet: észrevették, hogy bizonyos emberek hajlamosak a maguk szája íze szerint alakítani vagy kibővíteni a munkakörüket.

Ez a gyakorlat - amit job craftingnak neveztek el - pedig nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban szeressük a munkánkat és elhivatottabban végezzük a feladatainkat. Ha ez sikerül, nemcsak mi járunk jól, de az elvégzett munka minőségére is pozitív hatást gyakorolhat.

Úgy tűnik tehát, hogy óriási potenciál rejlik az emberekben, amennyiben olyan munkát végezhetnek, amit tényleg szeretnek. Magyarországon ennek a témának a kutatása különösen fontos, tekintve, hogy mennyire kevesen vannak azok, aki tényleg hivatásnak tekintik a munkájukat. Ha netán úgy találnánk, hogy se nem érdekes, se nem átalakítható a munkakörünk, akkor pedig gondolkozzunk el a váltáson. Végső soron ezzel mindenki jobban járhat.


Portfolio Prof

Szereted a tudományt és a közgázt? Akkor ez a rovat pont neked való.
Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat osztunk meg a Facebookon.
Ide kattintva tudsz követni minket!


Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

Fórum


2019.03.16 17:15

A láthatatlan szuperfegyver, amivel megsemmisítettek egy nukleáris létesítményt

Megdöbbenve és értetlenül nézte mindenki a rombolást.

2019.03.13 16:40

A pénz a tárcádban nem más, mint valaki adóssága

De vajon ki tartozik kinek? Most elmondjuk.

2019.03.09 15:30

Valami nagy baj van a fiatalokkal: súlyosan szoronganak és depressziósak

Talán a közösségi média okozza?

2019.03.08 15:59

Már azelőtt hitelbe vertük magunkat, hogy feltaláltuk volna a pénzt

Lehet, hogy minden fordítva volt, mint eddig hittük.

2019.02.24 17:00

Megdöbbentő ötlettel álltak elő: legalizálni kéne a zsarolást

Miért ne kérhetnénk pénzt a hallgatásunkért?

2019.02.15 09:05

Kiderült, hogy nem is a fociedzőn múlik a siker

Kivételek persze mindig vannak.

2019.01.22 16:30

A pénz 3 arca: nem csak arra jó, hogy elköltsük

Rutinszerűen használjuk, mégis alig ismerjük.


 
 
Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír




Prémium