Felforrtak az indulatok Brüsszelben az uniós pénzek miatt – utcára mentek az emberek

A nyáron mutatta be az Európai Bizottság a 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) tervezetét, amely alapjaiban alakítaná át az Európai Unió két legfontosabb költségvetési pillérét: a kohéziós politikát és az agrártámogatások rendszerét. A brüsszeli javaslat lényege, hogy a korábban külön kezelt forrásokat – köztük a kohéziós, agrár-, halászati, szociális és migrációs alapokat – egyetlen közös rendszerbe olvasztanák, amelyet a tagállamok saját Nemzeti és Regionális Partnerségi Terveik alapján hívhatnának le. A Bizottság szerint ez a modell egyszerre tenné hatékonyabbá és átláthatóbbá az uniós pénzek felhasználását, miközben jobban illeszkedne a tagállamok valós szükségleteihez.

A javaslat azonban számos ponton vitát váltott ki: a régiók és önkormányzatok képviselői attól tartanak, hogy az új rendszer a források központosításához és a helyi érdekérvényesítés gyengüléséhez vezethet.

Ugyan már Tüttő Kata, a Régiók Európai Bizottságának elnöke is felszólalt az Európai Régiók és Városok Hetének megnyitóján Raffaele Fitto kohéziós biztos mellett állva, a legélesebb kritikát a CohesionAlliance nevű szerveződés fogalmazta meg, amely az európai régiók, városok és önkormányzatok közös érdekképviseleti platformja.

Szerdán, az Európai Régiók és Városok Hete eseménysorozathoz kapcsolódva, az Európai Parlament épülete előtt tartottak egy szimbolikus demonstrációt, ahol bemutatták hivatalos állásfoglalásukat is. A dokumentum szerint

a Bizottság 16. júliusán bemutatott költségvetési csomagja nem alkalmas a fennálló kohéziós különbségek felszámolására, és nem biztosítja azokat a fejlesztési forrásokat, amelyekre a régióknak szükségük lenne a versenyképességük és ellenálló képességük növeléséhez.

A szerveződés szerint az, hogy a kohéziós támogatásokat más uniós politikákkal – például a mezőgazdasággal, védelemmel vagy migrációval – egyetlen keretbe vonnák, azt eredményezné, hogy a régiók és városok a nemzeti kormányok szintjén kénytelenek lennének versenyezni a forrásokért.

A CohesionAlliance szerint ez a modell a döntéshozatal súlypontját a fővárosokba helyezné át, ezzel pedig gyengítené a kohéziós politika eredeti célját: a helyi és regionális szintű fejlesztések önálló irányítását. Az állásfoglalás a javasolt Nemzeti és Regionális Partnerségi Terveket (NRPP) különösen aggályosnak tartja, mert ezek – a szövetség szerint – a kohéziós és agrárpolitikák „újra-nemzeti­sítését” hozhatják magukkal, és versenyhelyzetbe állítanák egymással a különböző ágazatokat.

A szerveződés azt is kifogásolja, hogy a javaslat kevés garanciát tartalmaz a több szintű kormányzás – vagyis hogy nem csak a kormányok, hanem a helyhatóságok, önkormányzatok is beleszóljanak a pénzosztásba és döntéshozatalba – tényleges érvényesülésére, és így a helyi döntéshozók kiszorulhatnak az uniós fejlesztések tervezéséből.

A tiltakozók szerint

az uniós kohéziós politika nem pusztán pénzügyi eszköz, hanem az EU egyik legfontosabb hosszú távú beruházási mechanizmusa, amely munkahelyeket teremt, előmozdítja a zöld átmenetet, a társadalmi befogadást és az infrastruktúra-fejlesztést.

Az állásfoglalás ezért felhívja a figyelmet arra is, hogy az új költségvetési keret demokratikus legitimitása gyengülhet, mivel a tervezet kevesebb ellenőrzést biztosítana az Európai Parlament és a nemzeti vagy regionális parlamentek számára. A CohesionAlliance szerint ez „súlyos demokratikus deficitet” okozhat, és alááshatja a polgárok bizalmát az uniós intézményekben. A szövetség éppen ezért azt sürgeti, hogy a jövőbeli MFF kidolgozása során erősítsék meg a megosztott irányítás elvét, és biztosítsák, hogy a régiók tényleges partnerségben vehessenek részt a források felhasználásában.

Az Európai Bizottság ezzel szemben azzal érvel, hogy az új rendszer nem korlátozza, hanem éppen hogy bővíti a régiók mozgásterét, hiszen lehetővé teszi, hogy a tagállamok alkotmányos rendjüknek megfelelően regionális szinten is saját prioritásokat határozzanak meg. A brüsszeli koncepció középpontjában a teljesítményalapú támogatási rendszer áll:

a források lehívása nem az eddigi megoldás szerint, vagyis a beadott számlák, hanem a konkrétan elért célok alapján történne.

Emellett az uniós végrehajtó testület legalább 14 százalékot szociális, 43 százalékot pedig klímavédelmi beruházásokra irányozna elő, hogy az uniós pénzek jobban szolgálják a társadalmi felzárkózást és a zöld átmenetet. A tervezet emellett megerősítené a jogállamisági feltételeket is: a felfüggesztett forrásokat a jövőben nem lehetne más célra átcsoportosítani, ami különösen érzékenyen érinti azokat az országokat, amelyek jelenleg is vitában állnak Brüsszellel e téren.

Az uniós tárgyalások ugyanakkor még a korai szakaszban járnak. A Bizottság javaslatát most a tagállamok és az Európai Parlament is vizsgálja, és a következő két évben várhatóan heves politikai és technikai viták zajlanak majd a részletekről. A tagállamok közötti érdekellentétek – különösen a nettó befizetők és a kohéziós forrásokra támaszkodó országok között – már most élesek, miközben több kormány, köztük a magyar is, kifogásolja a jogállamisági feltételek szigorítását.

A végleges kompromisszum elfogadása ezért nem várható 2027 második feléig, vagyis az új költségvetési ciklus előkészítése még hosszú évekre meghatározza majd az uniós politikai napirendet.

A mostani vita így nemcsak arról szól, hogyan osszák el a forrásokat, hanem arról is, hogy kié legyen az irányítás az uniós fejlesztéspolitika felett. A Bizottság a hatékonyságot és az átláthatóságot hangsúlyozza, míg a régiók és városok képviselői a demokratikus részvétel és a helyi döntéshozatal fontosságát. A tét tehát nem csupán pénzügyi: az új költségvetés kimenetele alapvetően befolyásolja majd, hogy a következő évtizedben Brüsszelből vagy a régiókból határozzák-e meg, merre halad Európa fejlesztéspolitikája.

Címlapkép forrása: EU/Denis Closon.