Ursula von der Leyen saját hátországa darálhatja le a nagy reformtervét
Uniós források

Ursula von der Leyen saját hátországa darálhatja le a nagy reformtervét

A héten precedens értékű döntés született az Európai Unió költségvetési tervezetével kapcsolatban, mivel először fordult elő, hogy a valódi döntéshozás szempontjából gyakran háttérbe szoruló Parlament, már a tárgyalások első szakaszában képes volt módosítókat kicsikarni az Ursula von der Leyen vezette Bizottságból. A 2026-os év radikális változásokat hozhat abban, hogyan kerülnek elosztásra az uniós források, és egyelőre úgy látszik, ezúttal az EP időben eszmélt ahhoz, hogy megkerülhetetlen szereplővé váljanak az egyeztetések során.

Beérni látszik az Európai Parlament ambíciója, hogy érdemi hatást gyakoroljanak az unió többéves pénzügyi keretének (MFF) alakulására, miután Ursula von der Leyen hétfőn újabb ígéreteket – főként engedményeket – tett a sokat vitatott Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervekkel (NRPP) kapcsolatban.

Ahogy azt már korábban megírtuk, a héten további 50 milliárd eurót címkéztek fel a vidékfejlesztés részére, és arra is ígéretet kaptak az EP tárgyalói, hogy a gazdaságilag legelmaradottabb régiókon kívül, a kevésbé fejletlenebb területek is részesüljenek az uniós pénzekből.

Ezzel – és a korábban már agrártámogatásokra elkülönített 290 milliárddal – az EP azt szeretné garantálni, hogy a európai polgárok annak ellenére is részesülhessenek az uniós forrásokból, hogy a geopolitikai helyzet egy teljes prioritásváltást kíván meg az uniótól, ami miatt a Bizottság és a tagállamok egyszerre koncentrálnának a versenyképesség javítására és az európai újrafegyverkezésre.

A Parlament MFF-el foglalkozó jelentéstevői, Carla Tavares (S&D, Portugália) és Sigfried Muresan (EPP, Románia) már májusban bemutatták javaslataikat a témában, hiszen azt már akkor mindenki tudta, hogy von der Leyen egy meglehetősen radikális költségvetési reformra készül.

Az uniós végrehajtó testület júliusi bejelentése által visszaigazolt korábbi hírek szerint, von der Leyen az eddig uniós szinten menedzselt kohéziós és agrárpolitikára fordított összegeket egy közös fejezetbe csomagolva utalnák ki országonként. Mindezt úgy, hogy az aktuálisan regnáló kormány a Bizottsággal egyeztetve döntheti el, hogy milyen módon költi el az uniós forrásait.

Mivel az elképzelés a Covid-járvány idején létrehozott helyreállítási alap (RRF) mintájára készült, az EP-ben automatikusan arra az egyébként érthető következtetésre jutottak, hogy ezzel nagy részben megkerülnék őket a források elosztásánál, és csak utólag tudnák véleményezni, hogy valójában mekkora összeggel támogatnák az európaiak körülményeinek javítását.

Ugyan az Európai Bizottság folyamatosan azt kommunikálta, hogy nem ez a céljuk, és külön jelezték, hogy az éves költségvetési tervezésnél nagy szerep jut majd a Parlamentnek, a jelentéstevők továbbra is szkeptikusak maradtak,

így most először sikerült elérniük, hogy már a tárgyalások első szakaszában érdemi engedményeket zsaroljanak ki von der Leyenből.

Ugyan a különböző ultimátumok eddig hatékonynak bizonyultak, fontos megemlíteni, hogy a jelentéstevők korábbi mandátumokhoz képest – miszerint eredeti formájában kell megőrizni a kohéziós és agrárpolitikát – egy jóval kompromisszumosabb megoldást fogadtak el, és bár emiatt többen kérdőre vonták Muresant, egy ilyen mértékű visszatáncolás elérése teljesen irreális elvárás lett volna.

A jelentéstevői emellett persze már májusban sem akarták elbagatellizálni az új prioritások súlyát, és Muresan továbbra is hangsúlyozza, hogy a Draghi-jelentés megállapításai teljesen jogosak a versenyképességi problémákról, valamint az egyre gyakoribb orosz légtérsértések miatt egyetértenek a Bizottsággal abban, hogy a két legfontosabb prioritást a védelem és a versenyképesség jelenti.

A kettő együttes kielégítéséhez a legjobb út így a "Buy European" elve maradna a védelmi beszerzések területén az EP szerint is.

Ehhez először hatalmas pénzeket kell megmozgatni, hogy szintre hozzák ne csak a szektor európai kutatás-fejlesztési működését, hanem a gyártási kapacitásokat is.

Ebben a kérdésben szinte teljes a konszenzus az európai intézmények között, így a néhány szempontból most is tisztázatlan, újonnan javasolt 400 milliárd eurós Versenyképességi Alap koncepcióját eddig nem is kérdőjelezték meg, viszont a valódi munka csak most kezdődik majd.

Mivel a következő hétéves ciklus uniós büdzséje egy meglehetősen összetett tervezet, így most még több területre fognak jelentéstevőket választani, akiknek a szakvéleményeit az úgynevezett MFF contact group keretében hangolják majd össze.

Ennek a csoportnak a Parlamentet vezető Roberta Metsolán kívül tagjai az egyes pártcsaládok irányítói, az ügyet legaktívabban vivő Murasan, de árnyék jelentéstevőként Deutsch Tamás is a Patrióták (PfE) részéről.

A contact groupon és a Bizottsággal folytatott viták azonban csak most élesedhetnek ki igazán, hiszen míg eddig a Parlament meglehetősen konzervatívan képviselte azt az álláspontot, hogy jelentős költségvetési emelés nélkül kell célzottabban elkölteni a forrásokat, mostantól már konkrét számokról fog menni a vita.

Muresan még decemberre elkészülnek az időközi jelentésükkel, ahol a jelentéstevők már átfogóan vizsgálják, hogy melyik területre mennyi pénzt kéne fordítani a 2028-tól 2034-ig tartó MFF-ciklusban.

Azt persze a legtöbben értik, hogy az új kihívások miatt a korábbi területekre kevesebb fog jutni. Így például a parlamenti mezőgazdasággal foglalkozó AGRI bizottságban is látják, hogy akármennyire is kényes politikailag a téma, nem lesz realisztikus fenntartani a gazdáknak járó támogatások mértékét.

Ugyan jelenleg úgy látszik az MFF-témában sikerül egy szélesebb érdekkoalíciót kialakítani a Parlamenten belül, az Ursula von der Leyen bizottsága ellen benyújtott, részeredményekhez vezető bizalmatlansági eljárásokat nem lehet jelenlegi formájukban a végtelenségig ismételni, viszont az MFF parlamenti elutasítása a jelenlegi ciklus költségvetésének végeredményére is komoly hatással volt.

2020 végén ugyanis ezzel érte el a Parlament, hogy jogállamisági kritériumokhoz legyen kötve az uniós források kifizetésének jelentős része, és a jelenlegi tervezet bemutatásakor már von der Leyen is osztotta a jelentéstevők akaratát, amely szerint a közös pénzek egészét egy tisztább feltételrendszerhez kéne kötni.

Ugyan ebben narratíva szintén komoly egyetértés van von der Leyen és az EP között, az a kontinens versenyképességi mozgásterét is akadályozná, ha a jövőben a szükség egyáltalán nem írhatná felül a kőbe vésett szabályokat.

Ezen felül a forráselosztás új struktúrája miatt sokan az Bizottságban és a Parlamentben egyaránt túlsúlyban levő Néppártban is belvitát sejtenek, amit még illékonyabbá tesz a képviselőcsoportok között kialakult helyzet.

Hiszen a Manfred Weber vezette pártcsalád úgy tűnik, most már könnyen tud többséget formálni a von der Leyent megválasztó centrista, de a hangsúlyosan ellene kampányoló szélsőjobboldali pártokkal is – mint azt a héten is láttuk a zöld szabályozás visszavágásánál.

A helyzet ellenére, eddig Muresannak meglepően jól sikerült szintetizálnia a parlament álláspontjait, és a legutóbbi sajtótájékoztatóján is azt hangsúlyozta, hogy az üggyel kapcsolatos bármilyen pártpolitikai megfejtés téves.

Bár a kijelentés hitelessége már természeténél fogva is komoly kérdőjeleket hagy maga után, az az elkövetkező évben fog igazán elválni, hogy az unió egyetlen közvetlen választott testülete, képes-e komoly szereplővé válni az MFF-vitában, vagy továbbra is egy megkerülhető tényező marad a Tanács és a Bizottság asztala mellett.

Ez alapján az Európai Parlament részéről eddig soha nem látott mértékű elszántságot látunk arra, hogy érdemi beleszólást gyakoroljon az új uniós többéves pénzügyi keret (MFF) alakulásába.

A legutóbbi egyeztetéseken – különösen az Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel zajlott tárgyalások kapcsán – az EP olyan konkrét engedményeket harcolt ki, amelyek azt üzenik: nem hajlandó puszta konzultációs szerepre korlátozódni, hanem aktív szereplőként lép be a források elosztásába és prioritásainak kialakításába.

Ugyanakkor ez az eredmény – részlegesen ugyan, de – azt is mutatja, hogy az EP kompromisszumkész. A korábban deklarált sziklaszilárd „nagyrendszerek” („kohéziós”, „agrár” politikák) megtartása helyett elfogadta, hogy az új struktúra más mederbe terelődik – ennek eredményeként most még az a kérdés merül csak igazán fel: vajon a Parlament kivívott befolyása tartós lesz-e, és valóban alapvetően átformálhatja-e az uniós költségvetési logikát. A következő hónapokban dől el, hogy a tervezett új keret és az NRPP-modell milyen arányban valósul meg: marad-e erős szereplő az EP, vagy továbbra is csak „partnerként” számolnak vele a végső döntésekben.

Címlapkép forrása: EU

Ez is érdekelhet