Így fog hízni a nyugdíjunk - Örülhetnek a biztosítók is?

Pandurics Anett tartja biztosítási konferenciánk nyitóelőadását. Regisztráljon Ön is!


Portfolio.hu: Első ránézésre rég volt ilyen jó évük a magyar biztosítóknak, mint 2013: a díjbevétel 5,5%-kal emelkedett, a profit duplázódott. A MABISZ elnökeként elégedett?

Pandurics Anett: Korai lenne pezsgőt bontani, de örülök neki, hogy megszakadt az elmúlt pár év negatív tendenciája. A díjbevételek örvendetes növekedése mögött elsősorban az egyszeri díjas életbiztosítások emelkedése állt, így a korrigált díjbevételek csak 0,7%-kal emelkedtek. Az eredményszámok javulása mögött pedig részben egyedi hatások állhatnak. A korábbi években a nyereségkoncentráció nagyon magas volt a szektorban: a profit több mint 90%-át valószínűleg ezúttal is mindössze 4-5 biztosító realizálta, de erről még keveset tudunk. Eközben némi konszolidáció is elindult a piacon: az Aviva két évvel ezelőtti, MetLife általi felvásárlása után a Vienna Insurance Group jelentette be, hogy felvásárolja a magyar Axa Biztosítót.

P.: Folytatódni fog a konszolidáció a magyar biztosítási piacon? Gyakran beszélünk erről, de igazán nagy felvásárolás, kivonulás nem történt eddig.

P.A.: A konszolidáció az elmúlt években is kis lépésekben haladt, a jövőben is erre számítok. Nem annyira kritikus a biztosítási szektor helyzete, hogy robbanásszerű, elsöprő konszolidációs hullám alakuljon ki. Részben azért, mert aki már a piacon van, próbálja tartani a pozícióját, részben pedig azért, mert aki a kivonulást fontolgatja, nem talál megfelelő vevőt. Egy tranzakcióhoz két alapvető feltételnek kellene találkoznia: a kivonulási szándéknak és a megfelelő árat kifizetni hajlandó potenciális vevőnek. Ez nem megy egyik napról a másikra.

P.: Ha nagy konszolidáció nem is történt, féloldalassá tette a piacot a 2013 eleje óta életben lévő új biztosítási adó: az élet üzletágak nyereségesek, a nem-élet üzletágak jellemzően veszteségesek lettek. Mekkora problémát jelent ez a torzítás, illetve áthárították-e az adót a biztosítók?

P.A.: A biztosítási adó valóban átterelte az adóterhek nagy részét a nem-élet ágazat felé. Ugyanakkor ennek a fogyasztókra történő továbbhárítása, díjakba építése nem történt meg. Az egyes részpiacokon stabilizálódott inkább az árszint, drasztikus áremelést sehol nem láthatunk. A meglévő szerződéseknél jogi korlátok akadályozzák ezt, az új biztosításoknál pedig a verseny nem engedi. Sejtettük, hogy így lesz, hiszen túl intenzív a verseny ahhoz, hogy tömeges díjemelésbe fogjanak a biztosítók.

P.: Együtt tud-e élni a biztosítási szektor a több tízmilliárd forintos éves terhet jelentő biztosítási adóval?

P.A.: 2012-höz képest összességében nem csökkent a biztosítási szektor adóterhelése, annak struktúrája változott meg "európaibb" irányba. Az amúgy is nehéz helyzetben lévő biztosítási piac természetesen nem örül ezeknek a terheknek, de a költségvetés jelenlegi helyzetében nem számítok arra, hogy ilyen nagyságrendű adók egyik napról a másikra eltűnnének.

P.: Korábban sokan attól féltek, hogy új, külföldi biztosítók használják majd ki a lépcsőzetes biztosítási adóból fakadó versenyelőnyt a hazai, különösen a nagyobb biztosítók kárára. Bekövetkezett-e ez?

P.A.: Nem, egy piacra lépés sokkal komolyabb stratégiai döntést igényel, mint hogy egy aktuális, éppen lépcsőzetes biztosítási adó alapján döntsön egy külföldi szereplő a piacra lépésről. Nem beszélhetünk akkora nagyságrendről, hogy megérné kihasználni az ebből fakadó versenyelőnyt egy adóval kevésbé sújtott külföldi biztosítónak. Ennél lényegesebb kérdés, hogy hogyan érinti ez a már piacon lévő szereplőket. Gyakran felmerül a kérdés, hogy mennyire igazságos, mennyire versenysemleges ez az adó, s ebben a piaci pozíció függvényében megoszlanak a vélemények. A nagyobb szereplők szerint egyértelműen versenyt torzító ez a megoldás, a kisebbek szerint épp a sávozásnak köszönhetően igazságos az adóterhelés, mert a kisebb biztosítók számára legalább részben kiegyenlíti a versenyt, csökkenti a méretgazdaságosságból fakadó hátrányokat.

P.: Mi fogja megmozgatni idén a biztosítási piacot, hogy végre ne csak az egyszeri díjas életbiztosításoknak köszönhetően vagy egy-egy biztosító vagyonbiztosításainak köszönhetően nőjenek a díjbevételek? Mi lehet a mozgatórugó?

P.A.: Nagyon remélem, hogy ezt a szerepet a nyugdíjbiztosítások be fogják tölteni. Évek óta látható, hogy nagyjából három olyan terület van, ahol előrelépést tud elérni a biztosítási piac: a nyugdíjbiztosításoké, a kiegészítő egészségbiztosításoké és általában a vagyonbiztosításoké, ezen belül is leginkább a felelősségbiztosításoké. Közülük a nyugdíjbiztosítás kapott nagy esélyt az év elején bevezetett 20%-os adókedvezménynek köszönhetően. Ez nem jelenti azt, hogy földindulásszerű, akár két számjegyű díjbevétel-növekedést várnék. Elégedett lennék a korábbi tendencia megfordulásával, a rendszeres díjas életbiztosítások egyszámjegyű növekedésével, amihez az kell, hogy a különféle értékesítési csatornák kihasználják az ebből származó lehetőségeket. Nagy kérdés, hogy az év végére mennyire tudjuk majd megismertetni a piaccal ezt az új terméket, hiszen az adókedvezmény korábban is pozitívan befolyásolta az az életbiztosítások keresettségét.

P.: Képesek lesznek-e a nyugdíjbiztosításokkal olyan ügyfeleket is megszólítani a közvetítők, akik egyébként nem kötnének életbiztosítást?

P.A.: Biztos vagyok benne, hogy átalakítja az új szerzések szerkezetét ez a lehetőség. Ez nem jelenti azt, hogy a többi, korábban meglévő termék el fog tűnni, hiszen azok is reális, létező ügyféligényt elégítenek ki. Súlyos érvünk van azonban arra, hogy nyugdíjbiztosítást kössenek az ügyfelek: minden számítás és a fejlett országok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a nyugdíjrendszer első pillére önmagában nem lesz képes kielégítő nyugdíjösszeget biztosítani. Célszerű ezért ezt minél több saját megtakarítással kiegészíteni, legyen az nyugdíjbiztosítás, munkáltató által vagy egyénileg fizetett önkéntes nyugdíjpénztári számla, esetleg nyugdíj-előtakarékossági számla. A nyugdíjbiztosítások ezek közül az általuk biztosított kockázati védelem és a járadékopció révén emelkedhetnek ki.

P.: Miért jelentek meg egyes biztosítók vegyes életbiztosítással? Ezekkel aligha érhetnek el magas hozamot az ügyfelek.

P.A.: A legtöbb biztosító unit-linked termékkel jelent meg, aminek szerintem prózai oka van: nagyon rövid idő állt rendelkezésre a felkészüléshez, így jellemzően a legsikeresebb terméküket alakították át nyugdíjbiztosítássá. A normál költségszinttel és korrekt módon értékesíthető unit-linked biztosításoknak 20-40 éves időtávon van létjogosultságuk, persze a nyugdíjba vonulás pillanatához közeledve sokkal célszerűbb kockázatkerülőbb stratégiát választani. Vannak azonban olyan ügyfelek is , akik inkább kockázatkerülőek, szeretik a kisebb, de kiszámítható hozamígéretet. Nekik pedig a klasszikus, vegyes életbiztosítási termékek tökéletesen megfelelnek.

P.: A hírek szerint a MABISZ önszabályozást vezetett be a unit-linked nyugdíjbiztosítások Teljes Költség Mutatójával (TKM) kapcsolatban. Mi ennek a lényege?

P.A.: Már január 1-jétől érvénybe léptettünk a 2010 óta működő TKM-szabályzatban a nyugdíjbiztosításokra vonatkozó "TKM-szigorítást". Ehhez minden, Magyarországon ma nyugdíjbiztosítást értékesítő biztosító önként csatlakozott (a TKM Chartához csatlakozó biztosítók szerepelnek a MABISZ honlapján). A legfontosabb cél az volt, hogy a TKM (Teljes Költség Mutató) bemutatásával hozzájáruljunk a megalapozott fogyasztói döntés meghozatalához, ennek pedig elengedhetetlen feltétele az, hogy a szerződő a viselt költségekről tájékoztatást kapjon. A legfontosabb tehát az, hogy az ügyfél megismerheti egy adott termék költségterhelését és amennyiben eltérés mutatkozik a szabályzatban szereplő ajánlott értékekhez képest, erre külön fel kell hívni az ügyfél figyelmét. Természetesen azt is hangsúlyozzuk, hogy a költség csupán egy, ám fontos döntési szempont, amit az ügyfélnek célszerű mérlegelnie.

P.: Ez egy TKM-maximum bevezetését jelenti?

P.A.: TKM-maximumot nem vezethet be a szakma önszabályozással, hiszen ez versenyjogi aggályokat vethetne fel. Ez nem is volt a cél, a fő irány a Teljes Költség Mutatóra vonatkozó transzparencia megteremtése. A TKM-szabályzatban ezért ajánlott sávok szerepelnek, a futamidőtől és a befektetéstől függően. A nyugdíjbiztosítások esetében előrehoztuk a limitfigyelés dátumát 2014. január 1-jére, az összes többi unit-linked termékre pedig az eredeti menetrend szerint 2014. július 1-jétől lép életbe a TKM-szabályzat. Kis lépés ez az emberiség, de nagy lépés a szakma életében.

P.: A jövő évtől ténylegesen maximálja viszont a jogszabály a közvetítőknek fizethető jutalék szintjét. Örülnek ennek a biztosítók?

P.A.: Az iránnyal a biztosítók túlnyomó többsége egyetért. A 2015. január 1-jével hatályba lépő szabályozás egy olyan kompromisszum, ami nem fogja ellehetetleníteni a piacot, de az ügyfelek érdekeit szolgálja. Több kisebb nyitott kérdés tisztázásra vár még, az ezzel kapcsolatos előkészítő munkák már megkezdődtek - itt mind a törvényelőkészítő minisztériummal és az MNB-vel, mind az alkuszi érdekképviseletekkel együttműködünk.

P.: A Bit. mellett a Ptk. is változott: március 15-én lép életbe az új törvénykönyv. Mekkora piacot teremthet a vezetői felelősség kiszélesítése a felelősségbiztosítási szegmens számára?

P.A.: Nagyon alacsony bázisról indul ez a piaci szegmens, mindössze néhány száz vezetői felelősségbiztosítási szerződés van ma érvényben Magyarországon. A jogi szakértők szerint az új Ptk. számos, jogi szempontból is izgalmas nyitott kérdést vet fel, a gyakorlati jogalkalmazáson is sok múlik majd, hiszen ez befolyásolja a tényleges kockázatot. Szerves fejlődésnek indulhat a piac, egy kis pezsgést már most lehet érzékelni. Idővel letisztul a jogalkalmazás is, ami segíti a termékfejlesztést. A vezetői felelősségbiztosítás Nyugat-Európában sokkal elterjedtebb, mint Magyarországon, ahol egyelőre csak néhány biztosító foglalkozik ezzel.

Pandurics Anett tartja biztosítási konferenciánk nyitóelőadását. Regisztráljon Ön is!

• Címkék:
• öngondoskodás,
• Vallalatok,
• mabisz,
• biztosítás,
• biztosító,
• nyugdíjbiztosítás