Világszerte nagy kihívás elé állította a nőket a koronavírus a munkahelyen és otthon egyaránt. Nőtt a munkahelyi nyomás, nőtt az otthoni szerepkörrel kapcsolatos elvárás, mindez pedig nagyban lerombolta az elmúlt években látott előrehaladást a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolásában.
A McKinsey az elmúlt hónapokban több cikkben, tanulmányban is foglalkozott azzal, milyen hatással volt a nők helyzetére a koronavírus, legfrissebb írásukban néhány fontosabb ábrán keresztül mutatják be a változásokat:
2020 elején az amerikai női dolgozók aránya, ha lassan is, de jó úton haladt felfelé a vállalati szférában: 2015 és 2019 között a vezetői és felsővezetői székekben ülő nők aránya a vállalatokban 23%-ról 28%-ra nőtt, míg az igazgatói és vezérigazgatói szerepkörökben 17-ről 21%-ra. A McKinsey megjegyzi, hogy bár a női vezetők aránya lassan, de emelkedik, továbbra is alulreprezentáltak ezekben a munkakörökben, különösen a színes bőrű hölgyek.
Változást hozott a koronavírus abban is, hány nő hagyja ott a munkahelyét. A McKinsey 2015 óta végez felmérést arra vonatkozóan, hány alkalmazott hagyja ott a cégét, és mindeddig a munkahelyükről kilépő férfiak aránya magasabb volt a nőknél.
Ez tavaly változott, ugyanis a nők sokkal magasabb arányban távoztak munkahelyükről. A felmérésben résztvevő minden négy nő közül egy azt fontolgatta, hogy otthagyja munkáját (vagy legalábbis leépíti azt a munkaórák vagy felelősség tekintetében), a férfiak körében ötből egy fontolgatta ugyanezt. A legnagyobb kihívás elé egyértelműen a dolgozó anyukák, a vezető pozícióban lévő nők és a fekete bőrű nők kerültek. Különösen azon nők fejében érlelődött jobban a váltás vagy kilépés lehetősége, ahol a családban 10 évnél fiatalabb gyerek van. Ezeknél a nőknél a kilépés 10 százalékponttal nagyobb mértékben fogalmazódott meg, mint a férfiaknál.
Nem segít a fenti helyzeten az sem, hogy a nők sokkal kimerültebbnek, kiégettebbnek érzik magukat a munkahelyükön, mint a férfiak, emellett a munkaköri nyomást is erősebbnek élik meg.
A McKinsey összefoglalója kitér arra is, hogy a dolgozók világszerte arról számolnak be, hogy a pandémia miatt kevesebb a lehetőség, csökkent az emberi kapcsolatok száma és a kollégák közötti kapcsolat minősége is visszaesett, nem beszélve a vírushelyzet okozta fizikai és mentális aggodalmakról, mégis a fejlődő országokban lévő nők érzik a legnagyobb kihívást.
További érdekesség, hogy a McKinsey szerint a nők munkahelyei kétszer sérülékenyebbek voltak a vizsgált időszakban a pandémia hatására, mint a férfiaké. Becsléseik szerint, ha ezeket a problémákat nem kezelik valahogyan a vállalatok, akkor 2030-ra a globális GDP ezermilliárd dollárral lenne kevesebb, mint abban az esetben, ha a Covid-19 hasonló mértékben érintette volna a nőket és férfiakat a munkakörükben.
Amennyiben tesznek lépéseket ezeknek az egyenlőtlen negatív hatásoknak a mérséklésére, akkor a McKinsey azzal számol, hogy 2030-ra 13 ezermilliárd dollárral tudna nőni a világ GDP-je. Ráadásul ebben a forgatókönyvben több millió munkahely is létrejönne a nők számára globális szinten.
A helyzetet bonyolítja, hogy mindemellett változik a munka világa, az automatizáció és digitalizáció jelentősen előretört az utóbbi egy évben. A nők számára a munka világába való visszatérés így új készségek elsajátításához és új karriercélokhoz vezethet.
A francia, német és spanyol nők esetében lesz legnagyobb kihívás a pandémia utáni megváltozott munkaerőpiacra való visszatérés az adatok szerint, az alábbi ábráról pedig azt is le lehet olvasni, hogy Európában és az USA-ban a munkahelyváltással leginkább érintettek köre a nőké, az etnikai kisebbségekbe tartozóké és a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezőké.
Címlapkép: Getty Images
