infláció
Üzlet

Észre sem vesszük, pedig az infláció már régen elszabadult (2. rész)

Az első részben arról volt szó, mennyi a fölös pénz a gazdaságban, és az hol és mekkora inflációt okozhat. Szó volt arról, hogy minden tekintet a fogyasztási cikkek piacára ragadt, csak a pénznek nem szólt még senki, hogy neki is ott lenne a helye, a pénz viszont már évekkel ezelőtt úgy döntött, inkább máshol csinál inflációt: a befektetési eszközök piacán. A második részben arról lesz szó, hogy a jelen helyzetben milyen lépéseket várhatunk a jegybanktól, és a tőzsdei befektetőkre nézve ezeknek milyen következményei lehetnek.

Mi lenne a helyes lépés a Fed-től

A jegybank minden másnál fontosabb feladata, hogy pontosan annyi pénz legyen a gazdaságban, amennyire a gazdaságnak az egészséges működése érdekében szüksége van. Ehhez a modern hitelpénzrendszerekben a kulcs az, hogy felelősen hitelezzenek a bankok: kapjon hitelt minden jó projekt, de ne kapjon hitelt a szélhámosság.

A jegybank feladata ezt biztosítani szabályozással, ösztönzéssel és korlátozással, ellenőrzéssel, aktív és egyértelmű kommunikációval, időnként pedig közvetlen piaci beavatkozással.

Ha a pénzmennyiség a helyén van, a pénz nem inflálódik. Az infláció elkerülése vagy visszafogása érdekében ezért mindenekelőtt a fölös és felelőtlen hiteleket kell a jegybanknak megtalálnia és megfognia. Ha a lakáshitelek piacán sok a látványosan felelőtlen hitel, ott kell beavatkoznia, ha tőkeáttételes részvénypozícióból van túl sok, azt kell megakadályoznia, ha az állam venne fel kezelhetetlen méretű kölcsönt, azt kell korlátoznia. A jegybank feladata felismerni, hol keletkezik vagy hova áramlik a fölös pénz, és ott kell szigorítania.

A jegybank egyik törvényi és ugyanakkor széles körben elvárt feladata a gazdasági növekedés támogatása is. A jegybanki gazdasági stimulus azonban úgy működik, mint a családok az Anna Karenyinában: egyféleképpen lehet sikeres, de ezerféleképpen lehet sikertelen. A monetáris politika akkor tud gazdaságot stimulálni, ha a legfőbb küldetését teljesíti: biztosítja, hogy a pénzmennyiség a helyén van, se nem sok, se nem kevés. A megfelelő kamatszint stimulál, nem az alacsony kamatok. Az indokolt pénzteremtés stimulál, nem a pénznyomtatás. A következetesség stimulál, nem a lazaság. A helyes monetáris politika ösztönzi a vállalkozói kockázatvállalást, de nem ösztönzi felelőtlen hazardírozásra. A felelős monetáris politika olyan, mint a jó tarokkjátékos a játék elején a licit során: mindig bemondja, ami benne van a lapokban, de sosem mond be többet.

A jegybankok az elmúlt 20 évben sokat léptek előre abban, hogy az eszközrendszereiket sokszínűvé tegyék, a lépéseiket vagy beavatkozásaikat pedig az adott helyzetre szabják, és most is sokszínű és a helyzetre szabott megoldásra lenne szükség valamilyen nagyon általános megoldás helyett.

Az alábbiakban áttekintem, mely jelenségekre, mi lehet az optimális jegybanki válaszlépés. Az eszköztár sokkal-sokkal színesebb, mint ahogyan arra ebben az írásban hivatkozom, én minden téren pusztán csak a lényegi elemekre és célokra koncentrálok, nem a specifikus megoldásokra.

Drágulás

A jelek számomra arra utalnak, hogy a már hetek-hónapok óta látható áremelkedések - pl. nyersanyagok, használtautók - mögött elsősorban a lezárások miatt szűkös kínálat áll, nem a pénz értékvesztése, ezért nincs vele közvetlen teendője a jegybanknak. Szilveszterkor sem emel kamatot a jegybank, pedig akkor is mindennek felmegy az ára.

De ennyivel azért sajnos nem ússzuk meg. Az inflációnak ugyanis két típusa létezik: az egyik pénznyomtatásból fakad, a másik pedig a tartósan beragadó inflációs várakozásokból. Utóbbi, ha megerősödik, rántja magával az előbbit, és ez ördögi spirálhoz vezet.

Ezért bár közvetlen teendője nincs, közvetett teendője azonban van a Fed-nek. Az, hogy rendszeres és határozott kommunikációval egyértelművé tegye, hogy nem pénzfölösleg áll az áremelkedések mögött, és ezáltal kordában tartsa az inflációs várakozásokat.

Bérinfláció

Számos jel utal ugyanakkor arra, hogy a bérek közelmúltban elindult emelkedése mögött a túlzottan könnyelmű kormányzati pénzosztás áll: sokan nem motiváltak munkát vállalni a pénznyomtatásból finanszírozott bőkezű támogatások miatt. A következmény a bérinfláció, a bérek - azaz a munka árának - indokolatlan emelkedése, amely mögött nem az elvégzett munka értékének a növekedése, hanem fölös pénz áll. A bérinfláció után pedig jönnek majd a magasabb fogyasztói árak is, ami már szintén valódi, továbbgyűrűzött infláció lesz.

Mit tehet a jegybank? Mindenek előtt azt, hogy abbahagyja az állam finanszírozását, sőt, visszakéri a pénz egy részét. Kifejezetten visszásnak tűnik ebben a helyzetben Janet Yellen pénzügyminisztertől a kamatemelés szükségességére tett közelmúltbeli utalás, hiszen jelenleg az állami túlköltekezés az inflációs félelmek legerősebb mozgatórugója, nem pedig az alacsony kamatok.

A jegybanki kamatemelés elsődleges célja a kereskedelmi banki hitelezés visszafogása, most azonban nem a kereskedelmi bankok estek túlzásba a hitelekkel, hanem maga a jegybank. Saját magát kellene visszafognia.

A kamatemelésnek van azonban egy másodlagos célja is: a fölös pénz visszaterelése tartósan lekötött bankbetétekbe, ezáltal a kivonása a gazdasági körforgásból. A helyes jegybanki lépés ezért olyan megoldás lenne, amely nem fogja vissza a vállalati hitelezést, de tartós megtakarításokba tereli a lakosságnál lévő fölös pénzt. Jöhet az amerikai MÁP Plusz? Valami hasonló, igen, de nem állampapírban, mert nem az államnak kellene a magas kamatot megfizetnie a hosszú távú megtakarításokra, hanem a jegybanknak, illetve a jegybank támogatásával a kereskedelmi bankoknak.

Eszközár-infláció

A fölös pénz jelentős része - sok jel utal rá, hogy a meghatározó része - a befektetési eszközök piacán kötött ki, az infláció ott lényegében évek óta egyértelmű.

A fölös pénzt a Fednek el kellene vennie, de hogyan?

Negatív kamatokkal el lehet venni a fölös pénzt, mert a negatív kamat lényegében a hitellel nem rendelkezők hiteltörlesztése. De sajnos ez sokévtizedes folyamat lenne nagyon egészségtelen mellékhatásokkal, és szerencsére a Fed egyelőre látványosan igyekszik elkerülni.

Magas reálkamatokkal pénzt elvenni ugyan nem lehet, de le lehetne lassítani vele a pénz forgási sebességét, ami olyasmi, mintha csökkenne a pénzmennyiség. De csak olyasmi, nem olyan. A pénz továbbra is a piacon maradna. A magas reálkamatok kockázata, hogy gazdasági szereplők széles köre kerülne nagyon nagy bajba, bár szerencsére nem azonnal, mert a közelmúlt rekordalacsony kamatai mellett nagyon sokan meghosszabbították az adósságaik lejáratát amennyire csak lehetséges volt.

A megoldás része lehet a befektetési eszközök mögötti tőkeáttételek leépíttetése, tőkepiaci pozíciók finanszírozásának a célzott megdrágítása, ezen hitelek visszafizettetése. A pénzpiacok kreativitását látva ez alighanem illúzió, de egy próbálkozást azért mindenképpen megérdemelne.

Nem jegybanki feladat, de a vagyonadó, örökösödési adó, árfolyamnyereség-adó szintén a megoldás része lehet, feltéve, hogy az állam a befolyó pénzeket jelentős részben hiteltörlesztésre használja a jegybank felé...

Érdekes jelenséget látunk az ingatlanpiacon, amely egyszerre befektetési eszköz és fogyasztási cikk piac is, és ahol az infláció rekordmagas lakásárakat eredményezett, de az alacsony kamatok miatt a bérleti díjak nem emelkedtek arányosan, azaz a magas eszközár-infláció ellenére az ingatlanbérlettel együtt kalkulálva is nyomott maradt a fogyasztói árváltozás.

Úgy gondolom, kicsi a valószínűsége annak, hogy a Fed a fenti megoldásokkal valóban tud pénzt kiszippantani a piacokról. A várakozásom az, hogy a fölös pénz tartósan a befektetési eszközök piacán marad, és a különböző eszközök között áramlik majd tovább körbe-körbe.

Digitális jegybankpénz

2021-ben még biztosan nem kerül éles bevetésre, a jelen problémáit még nem fogja megoldani, de a jövőben a célzott jegybanki beavatkozás csúcseszköze lehet majd a digitális jegybankpénz. Ha a felcímkézett digitális pénz formájában kapott vírussegélyt csak élelmiszerre és lakbérre lehet költeni, akkor nem lesz belőle Robinhood-befektetés, és érvényét is veszítheti az el nem költött pénz, ha elmúlt a víruspara.

Egészséges kamatszint

Bár a fentiekben azt állítom, sok szempontból és sok területen nem a kamatemelés a helyes megoldás a látható problémákra, de ugyanakkor teljesen egészségesnek és helyesnek gondolom a rövid kamatok feltornászását a tartós maginfláció, azaz 2 százalék környékére, és szintén egészségesnek tartanám a hosszú kamatok 3-4 százalék környékére emelkedését. Amikor azt mondom, hogy nem megoldás a kamatemelés, akkor magas reálkamatokra gondolok.

Ahogy az írásom legelején is állítottam: ha a jegybank helyes döntést hoz - bármi legyen is az -, az a gazdaságnak jó. A 0 százalék reálkamat körüli rövid, és az ennél némileg magasabb hosszú kamatok szerintem a gazdaságnak jók. Kockázat nélkül nulla reálhozam, kis kockázattal kis reálhozam - ez így lenne rendben. A kezdeti állítást most azzal egészíteném ki, hogy ami a gazdaságnak jó, az nem rossz a részvénypiacnak sem. De ha a Fed rossz döntéseket hoz, azt a gazdaság is, a részvénypiac is megszenvedi.

Mi a várható lépés a Fedtől és mi lehet a következménye

Arra számítok, hogy az árak elkerülhetetlenül és látványosan emelkedni fognak a következő hónapokban és években számos tényező miatt.

  • A gazdasági nyitás következtében kialakult kereslet-kínálati sokkok miatt felmegy nagyon sok termék ára.
  • A bérinfláció áremelésre kényszeríti a vállalatokat.
  • A bejelentett magasabb adók miatt szintén sok mindennek emelkedik majd az ára.
  • A klímaváltozás miatti extra kiadások, valamint a várhatóan szigorodó környezetvédelmi előírások miatt szintén emelkednek majd az árak nagyon sok szektorban.

A kamatok szintén emelkedni fognak ahogy az áremelkedés által kiváltott inflációs félelmek a hosszú kötvényekből rövid kötvényekbe és részvényekbe terelik a pénzt, valamint a rövid kötvényekből tovább készpénzbe, részvénybe és aranyba. A jegybank a várakozásaim szerint elsősorban követni fogja az eseményeket, nem irányítani. De azért jöhetnek váratlan fordulatok.

Pesszimista forgatókönyv 1.

2018 végéhez hasonlóan “autopilóta” üzemmódban működik tovább a Fed, makacs módon nem reagál érdemben a változó körülményekre, egészen addig, amikor is nagyon megijed a széleskörű áremelkedéstől, és az indokoltnál sokkal durvább lépéseket tesz. Bár a bérinfláció kivételével a fenti árváltozások egyike sem infláció, egyiknek sem oka a pénz értékvesztése, a Fed mégis a gazdaság egésze számára szigorítja meg a finanszírozási kondíciókat. Túllő a célon, és ha bármilyen más sokk is éri a gazdaságot (következő vírusvariáns? geopolitikai konfliktusok?), jön a következő recesszió.

A bérinfláció, a magasabb adók, a szigorodó szabályozás és a drágább finanszírozás elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokat sodorja majd nehéz helyzetbe. Szerencsés helyzetben lesznek ugyanakkor a technológiai szektor nagyvállalatai, mert nincsenek hiteleik, tudnak árat emelni, élen járnak automatizációban, és jól állnak környezetvédelmi kérdésekben is.

A recesszió komoly árfolyamzuhanást okoz majd a pénz- és tőkepiacon, de mivel a pénz nem tud onnan hova menekülni, az árfolyamok ismét visszapattannak, természetesen a szerencsés helyzetben lévő technológiai részvények vezetésével.

Pesszimista forgatókönyv 2.

A Fed magáévá teszi az MMT-gondolkodást, az egyszeri segítségnyújtásból tartós államfinanszírozás lesz, a költségvetés minden kiadása mögé beáll a jegybank. A munkanélküliség magas marad, az ideiglenes munkanélküli segélyekből tartós juttatások lesznek, a Fed pedig a foglalkoztatási cél el nem érése miatt végtelenül laza marad továbbra is. Senki nem teszi fel a kérdést: mi köze van a jegybanknak a foglalkoztatottsághoz?

A következmény: a dollár az elmúlt egy évben látottnál sokkal durvábban veszít az értékéből, megrendül a bizalom a dollárpénzrendszerben, káosz jön, válsággal minden tekintetben, és nem csak az USA-ban, hanem mindenütt. Bár nem jó megoldás, mégis mindenki készpénzbe és aranyba menekül, de a készpénzt elviszi a hiperinfláció, az aranyat pedig elveszi az állam.

Reális forgatókönyv

Bár a kommunikáció bátortalan és homályos marad, de a Fed érti, hogy az árváltozások meghatározó része egyszeri ársokk, ráadásul látja, hogy az alacsony kamatok ellenére nem túlfűtött a kereskedelmi banki hitelezés, ezért csak nagyon óvatosan szigorít, lényegében újraindítja a 2015-2018-as lassú QT-t. A már évek óta nagyon magas eladósodottságú középvállalati szektor, és az immár szintén durván eladósodott állam miatt nem is nagyon van más választási lehetősége végzetes károkozás nélkül.

A bérinflációt felismeri ugyan a Fed, de mivel törvényi kötelezettsége a törekvés a teljes foglalkoztatottságra (igaz ugyan, hogy árstabilitás mellett), és attól még messze vagyunk, nem fog beavatkozni. A gazdaság a különféle ársokkokat 1-2 év alatt lereagálja, illetve kinövi, nem okoznak tartós problémát. A bérinflációt automatizációval, hatékonyságnöveléssel kezelik a vállalatok. A rövid kamatok 2-3 év alatt emelkednek 2 százalék környékére, a hosszú kamatok ugyanezen idő alatt 3-4 százalékra.

A jegybank soha ki nem mondott célja az lesz, hogy az eszközár-inflációt valahogyan átterelje fogyasztóiár-inflációba annak érdekében, hogy az adósságok (egyéni, vállalati és állami adósságok is) elinflálódjanak, azaz mérséklődjenek. Szintén kimondatlan marad, de nyilvánvaló lesz, hogy az elméletileg önálló jegybank gazdasági-társadalmi válsághelyzetekben nem tud független lenni, állami, azaz politikai célokat követ akár önszántából, akár kényszerből történik is ez.

Forrás: Bureau of Labour Statistics

A fölös pénz továbbra is elsősorban a pénz- és tőkepiacon kering tovább, de ami mégis átkerül a fogyasztási cikkek piacára, abból sem áremelkedés, hanem profitbővülés lesz a rendkívül rugalmassá vált termelési folyamatok eredményeképpen. Marad a likviditásbőség minden következménye:

az alacsony kamatok, és a magas árfolyamok.

A piacok rendkívül volatilisek maradnak egyrészt a továbbra is a helyét kereső rengeteg pénz, másrészt a bizonytalanul viselkedő Fed miatt. A dollár árfolyama két ellenkező hatás eredőjeként nagyjából a jelenlegi szint környékén marad: a fölös dollármennyiség miatt marad rajta a nyomás, de az egy lépéssel a világ előtt járó amerikai vállalatok és gazdaság erősíteni fogja, ráadásul a dollár-kamatszint is magasabb marad, mint más fejlett régiók kamatszintje.

Vagyis minden megy tovább messziről nézve minimális változással.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images

bank hitel getty stock
traktor mezőgazdaság
koronavírus vakcina oltás
union1
vakcina oltás oltatás koronavírus

Alapblog Pénzt? Vagy életet?

2020 az elég megrázó társadalmi kísérletek éve volt. Számomra leginkább azért, mert az egész nyugati társadalomból...

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021-06-15
Portfolio-MAGE Járműipar 2021
2021-09-07
Sustainable World 2021
2021-09-21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021-09-30
Energy Investment Forum 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Treasury Associate

Treasury Associate

Client Asset Analyst

Client Asset Analyst
Online előadás
Mi lesz most a nagy technológiai részvények sorsa?
Online előadás
Hasznos tippek, trükkök, használati gyorstalpaló
Paul Tudor Jones