hermadizsolt
Üzlet

Horvátország nem tudja kicsavarni az INA-t a Mol kezéből – Nincs vége a Hernádi-Sanader ügynek

Hornyák József
Magyarországon továbbra is biztonságban van, külföldre azonban nem igazán utazhat Hernádi Zsolt, a Mol vezére, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Mol irányítási joga egyelőre nincs veszélyben az INA felett – így összegezhető a horvát Legfelsőbb Bíróság közelmúltbeli döntésének hatása a Molra és Hernádi Zsoltra nézve. Cikkünkben bemutatjuk a szövevényes Mol-INA-ügyet, illetve a Hernádi-Sanader-pert. A helyzet nem egyszerű: a nemzetközi választottbíróság korábban egyhangúlag elkaszálta a horvátok beadványát, és nem látta bizonyítottnak a korrupciót, a horvátoknál viszont már a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy börtön jár a kenőpénz miatt. A Mol most a horvát Alkotmánybírósághoz fordul, ahol jó esélyei vannak. De bármi is lesz a történet vége, a magyar olajcég csakis piaci áron hajlandó megválni az INA-tól.

A horvát Legfelsőbb Bíróság októberi ítélete megtörte azt a hosszú csendet, ami a Mol-INA, illetve Hernádi Zsolt és Ivo Sanader ügyében honolt az elmúlt időszakban. A Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta a Zágrábi Megyei Bíróság 2019. decemberi, elsőfokú elmarasztaló ítéletét, miszerint Ivo Sanadernek hat, Hernádi Zsoltnak pedig kétéves börtönbüntetést kell letöltenie a 10 millió eurós vesztegetési ügy miatt. Ezzel az ítélet jogerőre emelkedett. A horvát sajtó gyakorlatilag tényként kezeli, hogy Hernádi Zsolt bűnös, a Legfelsőbb Bíróság ítélete pedig végigsöpört a nemzetközi portálokon is. Az ítélet azonban – mint látni fogjuk – több korábbi bírósági döntéssel is szembemegy, vagyis igen zavaros a helyzet. A horvát bírósági ítélet kihirdetésének eredményeképpen most megszólalhatnak azok az ügyre rálátó források, akik az elmúlt évtizedben végig szorosan követték az eseményeket, az elmúlt években azonban az eljárás befolyásolásának elkerülése érdekében ezt nem tehették meg.

A Mol megjelent Horvátországban

Hogy megértsük, mi vezetett Hernádi elítéléséig, egészen 2002-2003-ig, a Mol a külföldi terjeszkedésének időszakáig kell visszamennünk a múltban, amikor szemet vetett a privatizációra készülő INA-ra is. A vállalat privatizációs terve alapján a horvát kormány célja az volt, hogy az államit váltsa fel a magántulajdon. A tenderen a Mol adta a legjobb ajánlatot, 505 millió dollárt ígért a pakkért, így 2003-ban hozzá került az INA 25%-a, amelyről akkor Ivica Račan szociáldemokrata miniszterelnökkel állapodott meg. A második helyre befutó ajánlat 10%-kal alacsonyabb árú volt, mint amit a Mol adott.

A Mol 25%-os részesedésszerzése után a többségi tulajdonos továbbra is a horvát kormány volt, amely azonban elveszítette a többségi tulajdonrészét a folyamatos részvényeladások miatt. A horvátok tőzsdére vitték az INA-t, adtak a veteránoknak egy 7%-os részvénypakkot, a dolgozók is kaptak egy csomagot, és máris 50% alá szorult – egészen pontosan 44%-ra – a horvát kormány. Vagyis mind a Mol, mind a horvát kormány a 25 és 50% közötti részesedési sávba került, így a törvény szerint a Mollal közösen kellett gyakorolniuk az irányítási jogokat.

Közbeszólt a válság

A következő években a magyar olajtársaság nem tudta növelni részesedését az INA-ban, pedig tárgyalásokat folytatott a horvát kormánnyal, még közvetlenül a 2008-as világgazdasági válság kirobbanása előtt is. A fordulatot a pénzügyi válság hozta el, amiben az INA pénzügyi helyzete megingott. Az olajárak összeroppantak, a korábban magas olajáron feltöltött tárolók veszteséget termeltek, a rijekai finomító beruházási költségei is nyomták a gazdálkodását, miközben eleve kevés likvid tartalékkal rendelkezett. Ebben a helyzetben az INA-nak nem volt más választása, minthogy valahogy pénzhez jusson, hiszen egyre komolyabb kérdőjelek merültek fel a fizetőképességével kapcsolatban.

Az INA pénzügyi helyzete tovább romlott, és időközben, 2008 őszén a Mol tulajdoni részaránya az INA-ban többkörös piaci vásárlások után  47% fölé ugrott – többek között a délszláv háborús veteránokat tömörítő szövetség is eladta a Molnak a 7%-nyi INA-részvényét. A horvát kormány, amely addig ragaszkodott a nemzetgazdaságilag stratégiai pozícióhoz, hajlani kezdett arra, hogy a lapokat újraosszák, és megváltoztassák az úgynevezett részvényesi megállapodást.

A történetben ekkor lett érdekes Ivo Sanader szerepe, akinek a kormánya döntött arról, hogy melyik üzletágat tartsa meg az INA és melyiket ne. A tárgyalásokon résztvevő forrásunk szerint a Mol nem akarta megtartani a veszteséges gázkereskedelmi üzletágat, hiszen a horvátoknál a magyarhoz hasonlóan a lakosság kevesebbet fizet a rezsiért, így ezt nem érte volna meg piaci alapon működtetni. A hosszú hónapokig tartó tárgyalás végül átmeneti kudarccal végződött. A tárgyalásokra rálátó forrás így fogalmazott: „Sanader december 24-én otthagyta a kormányülést, átadta a Mol-INA ügyet a minisztereinek, és elment síelni. A horvátok december 29-én, a tárgyalások után újabb feltételeket támasztottak, amit a Mol nem fogadott el.” Ekkor úgy tűnt, hogy az üzletből nem lesz semmi.

A megállapodást végül tető alá hozták, amely szerint a Mol megszerezte az INA felett az önálló, tehát a horvát kormány nélküli irányítást, ráadásul a veszteséges gázüzletágat sem kellett a nyakába vennie, de az is igaz, hogy lemondott a folyamatosan nyereséges gáztárolásról. Kimondható, hogy jókor, jó dealt csinált a Mol, miközben Horvátország utólag joggal lehet bosszús. Az INA súlya ugyanis kétszer nagyobb a horvát GDP-ben, mint a Mol súlya a magyar gazdaságban.

A horvát közvélemény a kezdetektől rossz szemmel nézte a tranzakciót, hiszen az egyetlen országban sem nagy öröm, ha a válság közepén, bóvli áron adja a „kincstári vagyont” az állam egy külföldi szereplőnek. A történethez hozzátartozik, hogy a Mol az első 25%+1 részvénycsomag után egyetlen egy részvényt sem vásárolt a horvát kormánytól. A megállapodás után az INA ügye a következő hónapokban háttérbe szorult. Ám Sanader 2009 júniusában lemondott, utódja pedig Jadranka Kosor lett. És elindult egy, a horvát belpolitika fejleményeitől sem független, sokperes huzavona, ahol egymást érik az egymásnak ellentmondó ítéletek.

Gáz, nem gáz

2011-ben a horvát államügyészség korrupció és szervezett bűnözés elleni irodája (USKOK) vádat emelt Sanader ellen a Hernádi részéről történt megvesztegetés gyanúja miatt. Ezt követően az USKOK 2013-ban Hernádi Zsolt ellen is vádat emelt. A horvát vádirat szerint Ivo Sander és Hernádi Zsolt 2008. október 31-ig megállapodtak abban, hogy 10 millió euró juttatásért a horvát kormányfő Hernádinak (valójában a Molnak) elintézi, hogy a Molnak az INA felett önálló irányítási joga legyen, illetve abban is, hogy a kormány átveszi az INA-tól a veszteséges gázkereskedelmi üzletágat. Utóbbit azért, mert – mint említettük – a Mol nem szerette volna, ha a gázüzlet veszteséges része, a gázkereskedelem az INA-nál maradt volna, mert a horvát lakosság olcsóbban kapta a gázt ahhoz képest, mint ahogy az INA megvette azt a világpiacon, így nem látszott biztosítottnak, hogy az üzletág nyereségbe forduljon. Az ügyre rálátó forrásaink erről így fogalmaztak: „A horvátok kérték, hogy a nyereséges gáztárolást megtarthassák – amit akkor stratégiai jelentőségűnek minősített a kormány –, amire a Mol rábólintott, de csak abban az esetben, ha a veszteséges gázkereskedelmet is elviszik” A Mol álláspontja az ügyben tehát az, hogy az INA-vásárlás teljesen tiszta volt, bár kétségtelenül kihasználta a horvát energiavállalat szorult helyzetét.

Sanadert és Hernádit azonban elítélték, a vádat  kizárólag Robert Jezic nagyvállalkozó – aki egy feltételezett több milliárdos adócsalás miatt volt börtönben – vallomása alapozta meg. A koronatanú, Jezic vallomásában azt mondta, hogy 2008-ban Sanader azt kérdezte tőle, hogy tud-e fogadni egy nagyobb összegű tanácsadói díjat valamelyik cége számláján. Jezic szerint Sanader azt mondta neki, hogy 10 millió euró fog érkezni a Moltól, és elmondása szerint megadta egy svájci cég adatait. A Xenoplast nevű céghez pedig valóban érkezett 5 millió euró, a Mihail Gucerijev üzletember tulajdonában lévő Hangarn Oil Products és Ceroma Holding nevű ciprusi cégektől.

Fazekas Imre, a ciprusi Hangarn Oil Products igazgatója szerint azonban ennek semmi köze nem volt a Mol-INA-ügyhöz. Fazekas a zágrábi bíróságon Jezic vallomásának ellentmondva azt vallotta, hogy Gucerijev földterületek vásárlására és üzleti lehetőségek megteremtésére küldte a pénzt Jezicnek – csakhogy közben Jezic börtönbe került, az üzleti lehetőségek meghiúsultak. A bíróság azonban Jezic vallomása alapján bizonyítottnak látta, hogy a svájci számlára érkezett pénz valóban a Sanader és Hernádi közötti megállapodáshoz köthető, vagyis ez tényleg a kenőpénz fele. Az összeg egyébként sosem hagyta el a Xenpolast számláját. A Mol ügyvédei szerint ez is azt mutatja, hogy nem lehetett kenőpénz egy évekig külső számlán parkoló összeg. A Legfelsőbb Bíróság októberi döntése végül nem is Sanadert, hanem a Xenoplastot kötelezte a pénz visszautalására.

Mi történt a horvát és a nemzetközi bíróságokon?

A hazai közvéleménynek a Sanader-Hernádi ügyről az a bizonyos videófelvétel juthat eszébe, ami „lebuktatta” a résztvevőket. Milyen szerepe volt ennek az ítéletben? Meglepő lehet, de végül semmilyen. Az első perben a zágrábi megyei bíróság a zágrábi Marcelino értteremben készült videófelvételt, amely Sanader és Hernádi találkozóját örökítette meg, még bizonyítékként fogadta be, és mivel ez volt a sztori legregényesebb része, a horvát és a magyar média is ezt emelte ki. A védelem bizonyítani kívánta, hogy a videót manipulálták, összevágták – erre válaszul a bíróság közölte, hogy nincs is jelentősége a felvételnek. Sokan egyébként a kezdetektől a helyzet életszerűtlenségét hangsúlyozták, mondván, nem logikus egy olyan helyen vesztegetésről beszélni, amelyről köztudott, hogy be van kamerázva, így számíthattak arra a felek, hogy videó készül a találkozóról. A horvát Legfelsőbb Bíróság októberi döntése tehát végül erős bizonyítéknak kizárólag Jezic vallomását tudta tekinteni. Horvát lapok is egyöntetűen hitelt adnak Jezic vallomásának, és megkérdőjelezik, hogy Magyarország miért nem adta ki Hernádit a kiadatási parancsra.

Mit mondott a Legfelsőbb bíróság?
A Legfelsőbb Bíróság október 25-én elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta azt az elsőfokú ítéletet, amely Ivo Sanader volt miniszterelnököt hat évre ítélte kenőpénz elfogadása miatt, Hernádi Zsolt másodrendű vádlottat pedig két év börtönbüntetésre ítélték. A bíróság elutasította az USKOK büntetés súlyosbítására vonatkozó indítványát, valamint a két vádlott fellebbezését is, és megerősítette az elsőfokú ítéletet. Szerintük megállapodtak abban, hogy Sanader lehetővé teszi, hogy a Mol meghatározó befolyást tesz lehetővé a horvát olajtársaság felett. Megállapodtak abban is, hogy a veszteséges gázüzletágat leválasztják az INA-ról, amelyet teljes egészében Horvátország kap meg. A Legfelsőbb Bíróság szerint 2009-ben 5 millió eurót fizettek ki ezért, a kenőpénz második felét nem fizették ki. A Legfelsőbb Bírósága úgy vélte: megítélése szerint a vádlottakra kiszabott büntetés sem nem túl szigorú, sem nem túl enyhe, hanem a megállapított enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel megfelelő. Kifejtik, hogy Sanader életkora (68 év) és egészségi állapota enyhítő körülményként értékelhető. Súlyosbító, hogy miniszterelnökként korrupt bűncselekményt követett el. Hernádi esetében enyhítő körülmény, hogy büntetlen előéletű, súlyosbító, hogy a kenőpénzt ajánlott és adott a Horvát Köztársaság miniszterelnökének.

A Legfelsőbb Bíróságnak lehettek volna érvei, amiket érdemben megfontolhatott volna. A horvát Alkotmánybíróság már 2015-ben – még mielőtt egyesítették volna Hernádi ügyével – kimondta, hogy problémák voltak a Sanader elleni eljárással. Megállapítása szerint nem sikerült bizonyítani, hogy mikor és miben állapodott meg a két fél. „Az egész bizonyítási eljárás, mely a vesztegetés elfogadásával volt kapcsolatos az INA-MOL ügyben olyan mértékig kompromittálódott, hogy az a kérelmező tisztességes tárgyaláshoz való jogának sérelmét eredményezte” – írta az Alkotmánybíróság. „A bizonyítási eljárás lefolytatására a kérelmezővel (Sanaderrel – a szerk.) szemben tisztességtelen módon került sor” – közölték.

Az Alkotmánybíróság érvelése szerint Sanadert vesztegetés elfogadásával vádolták meg. Ennek megfelelően a bizonyítási eljárást az Alkotmánybíróság szerint úgy kellett volna lefolytatni, hogy ez a súlyos bűncselekmény kerüljön bizonyításra. További elemek behozatala az eljárásokba, különös tekintettel arra, ahogyan a bíróság azt prezentálta, hogy a Mol és a (horvát) kormány közötti megállapodások ellentétesek Horvátország érdekeivel, ténylegesen elmosták a miniszterelnök egyéni büntetőjogi felelősségét a vesztegetés elfogadásáért és a kormány politikai felelősségét a megállapodások végrehajtásáért. Ez egyben azt a külső látszatot is keltette, hogy a kérelmező, a miniszterelnök, nemcsak a vesztegetés elfogadásáért mint büntetőjogi cselekményért került felelősségre vonásra – ez pedig ellentétes a tisztességes tárgyaláshoz való joggal egy jogállami elven működő demokratikus társadalomban – írta az Alkotmánybíróság.

Ezek után, 2016-ban az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) is döntést hozott az ügyben. A választottbíróság (amelyhez a horvát kormány fordult) többek között a következőket állapította meg: „Horvátország által a vesztegetés körében előadott valamennyi bizonyíték és beadvány lehető leggondosabb mérlegelése alapján, és a vesztegetésről a felek által a lehető legaprólékosabban, egyszersmind a lehető legátfogóbban tett perbeli előadásokra figyelemmel a Választottbíróság arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy Horvátország nem tudta bebizonyítani, hogy a Mol valóban megvesztegette Sanadert”. Ennek megfelelően elutasításra került Horvátország azon kérelme, hogy az állítólagos vesztegetésre tekintettel a választottbíróság állapítsa meg a a Mol és a horvát kormány közötti szerződések érvénytelenségét. Mindez azt jelentette, hogy az irányítási jogot így nem tudták visszaszerezni a horvátok.

A történetben volt még egy csavar. Az UNCITRAL előtt az egyik meghallgatásán Jezic elismerte, hogy nem mondott igazat a vesztegetési ügyben. Svájcban a védőügyvéd a kérdéseivel sarokba szorította Jezicet, és a zágrábi per koronatanúja maga mondta ki, hogy nem mondott igazat a horvát bíróság előtt. Így a választottbíróság egyetlen delegáltja sem osztotta Horvátország álláspontját, sőt, a bíróság horvát tagja, Jaksa Barbic sem látta bizonyíthatónak a vesztegetést, ő is a horvát beadvány ellen voksolt. Ezt a tényt azonban a horvát bíróság később nem vette figyelembe.

Politikai szálak a háttérben?

A fentiek ismeretében érthető, hogy miért meglepő a Legfelsőbb Bíróság elmarasztaló döntése. Az Alkotmánybíróság szerint az eljárás nem volt helyes, inkább vizsgálta, hogy az ügylet megérte-e Horvátországnak, mint azt, hogy szabályos volt-e. Az UNICTRAL pedig a konkrét vádat, többek között a koronatanú vallomását hiteltelennek minősítette. „Amikor az alperes később kérte a horvát bíróságon, hogy Jezic svájci vallomását vegyék figyelembe, legalább azt a részt, amikor elismerte, hogy nem mondott igazat, lesöpörték az asztalról. Zágrábban az UNICTRAL-anyagba bele sem néztek” – mondta egyik forrásunk.

Az ügyben felsejlik a belpolitkai rivalizálás. Amikor Sanader 2009-ben lemondott a miniszterelnöki pozícióról, utódja Jadranka Kosor lett. A Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) azonban 2010-ben elbukott a köztársasági elnöki választásokon, amire Sanader bejelentette, hogy visszatér a politikába, és megerősíti a HDZ-t. Kosor azonban ragaszkodott a pozíciójához, és el akarta kerülni, hogy Sanader visszatérjen. Egyesek erre az időpontra teszik azt, hogy Kosor kiadta: Sanadert le kell venni a sakktábáról. A források szerint Kosor kormányfőként beszélt Mladen Bajic legfőbb ügyésszel is Sanader ügyében. Ekkor indítottak ellene nyomozást „Csárdás” fedőnéven, amelynek célja az volt, hogy semlegesítsék Sanadert. Vagyis amikor Sanader politikai ambíciói megerősödtek, akkor indultak ellene a nyomozások is, és ekkor jött a képbe Hernádi Zsolt és a Mol ügye.

Ami azért pikáns, mert Kosor korábban abban a veterán alapban volt vezető, amelyik szintén eladta a pakkját a Molnak, és egyébként 2008-ban részt vett azokon a kormányüléseken is, ahol az INA helyzete, illetve a Mol INA-vásárlási szándéka volt a téma. Ez alapján úgy tűnik, hogy a Sanader elleni eljárást épp az szorgalmazta, aki amúgy az ügyletben részt vett.

Mit mondanak a jogászok?

A Mol felkért jogi szakértőket is, hogy figyeljék meg a megismételt zágrábi büntetőeljárást. Prof. Kai Ambos (Göttingen) és Lord Anderson (QC-queen’s counsel, a Lordok Háza független tagja) az előkészítő tárgyalástól az ítélethozatalig végigkövette az eljárást A szakértők vádhatóságra tett megállapításai között szerepel, hogy „az INA-MOL ügy vesztegetési bűncselekményére vonatkozó teljes bizonyítási eljárás olyan mértékben kompromittálódott, hogy azt úgy kell minősíteni, mint a … tisztességes tárgyaláshoz/igazságos ítélkezéshez való jog megsértését”.

Szerintük „a nyomozás és az adatközlés során bekövetkezett (…) mulasztások és hibák alapján bármilyen észszerűen eljáró személyben felmerülne a kétely, hogy az USKOK eleget tett-e ebben az eljárásban a kompetenciával és elfogulatlansággal kapcsolatos ügyészségi feladatainak.” Úgy vélik, hogy a „nyomozás és az adatközlés során bekövetkezett és a fentiekben azonosított mulasztások és hibák alapján bármilyen észszerűen eljáró személyben felmerülne a kétely, hogy az USKOK eleget tett-e ebben az eljárásban a kompetenciával és elfogulatlansággal kapcsolatos ügyészségi feladatainak”.

Az ügy tanúja, Robert Jezic tanúvallomásával kapcsolatban is súlyos kritikákat fogalmaztak meg a jogászprofesszorok. Számos elmarasztaló megállapításuk összegzése szerint „aggodalmunkat kívánjuk kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a bíróság ok nélkül megfosztotta magát olyan alapvető eszközöktől, amelyekkel hatékonyan fel tudta volna mérni Jezic úr szavahihetőségét…. félő, hogy a bíróság nem az elvárt szigorúsággal ítéli meg Jezic úr szavahihetőségét, különösen Jezic úr azon cégekkel kötött pénzügyi és vállalati ügyleteinek természete tekintetében, amelyeken keresztül a bűncselekményből származó bevételeket a számláján tisztára mosta…. Ezen kérdések választ adhatnak arra, hogy vajon Jezic úr szavának lehet-e annyira hinni, hogy arra mint (egyetlen) bizonyítékra bármilyen elmarasztaló ítéletet lehessen alapozni, és hogy az állítólagos bűncselekményből származó 5 millió euró hova lett”.

A Legfelsőbb Bíróság azonban nem osztja ezt a nézetet. Számukra az a tény a legfontosabb, hogy a koronatanú mit mondott Zágrábban, és azt is kiemelik, hogy látható a pénzmozgás az orosz üzletember és a svájci vállalat között. Az irányítási jog átadása mellett szerintük megállapodtak abban is, hogy a veszteséges gázüzletágat leválasztják az INA-ról, amit szintén Jezic vallomása – és a Mol tulajdonszerzése – alapján láttak bizonyítottnak.

Nem igazán utazhat Hernádi

Habár Hernádit csak Horvátországban ítélték el, a Mol-vezér számára a külföldi utazás szinte lehetetlen. Hernádi ellen 2013-ban adták ki az európai elfogatóparancsot a horvátok, röviddel a tárgyalás kitűzése előtt. A szeptember 27-i tárgyalásra a Mol-vezért nem ment el, aminek elsődleges oka az volt, hogy nem is kapott róla hivatalos értesítést. Magyarország nem nyújtott jogsegélyt Horvátországnak, mondván, hogy már lefolytatták a nyomozást és le is zárták azt, a Központi Nyomozó Főügyészség 2011-ben nem talált bizonyítékot, így lezárta az ügyet. Horvát újságcikkekből derült ki, hogy várják a zágrábi bíróságon, mint gyanúsítottat, és a horvát kormány egy magyar üzletemberen keresztüli üzent Hernádinak. A magyar üzletember csak annyit mondott: „ha nem felejtem el, akkor szólok neki.” 2018-ban érkezett meg a következő nemzetközi elfogatóparancs Horvátországból – ekkorra már túl vagyunk az Alkotmánybíróság eljárást elmarasztaló döntésén, illetve az UNCITRAL-döntésen is –, amelynek hatására Hernádit újra körözni kezdték. A fővárosi törvényszék akkori döntése értelmében Horvátországban nem várható fair tárgyalás Hernádi Zsolttal szemben, figyelemmel az ügy nemzetgazdasági jelentőségére.

Hernádi az Interpol listáján
Amíg az ügy nem zárul le megnyugtatóan, addig Hernádi Zsolt külföldi utazásai igencsak nehezek lesznek. Hernádi Zsolt ugyanis az Interpol nem nyilvános körözési adatbázisában továbbra is szerepel. A Mol-vezért másfél évig levették ugyan a listáról, de az Interpol később visszatette a körözési listára, igaz, már nem a nyilvános oldalán. A második horvát elfogatóparancsnak lett a következménye az újabb átadási tárgyalás, ahol a magyar bíró közölte, nem látja biztosítottnak a fair tárgyalást Horvátországban. Ezért, ha Hernádi Zsolt, az unión kívülre külföldre utazna, akkor az adott célországtól kell vízumot kérvényeznie. Ennél nehezebb a helyzet, ha az EU-ba utazna, ugyanis az európai elfogatóparancs miatt az uniós országok vélhetően átadnák Horvátországnak.

Hogyan tovább? Jöhet a horvát Alkotmánybíróság

Az UNCITRAL-döntés azért kulcsfontosságú, mert ha a nemzetközi választottbíróság a horvátoknak adott volna igazat, akkor megsemmisítik a Mol és az INA közötti szerződést, így a Mol irányítási joga az INA felett elveszett volna. A Mol a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán a horvát Alkotmánybírósághoz fordul, ahogy azt korábban Sanader is tette.

A Mol október 25-i közleményében a cég csalódottságának adott hangot az ítélet kapcsán. A cég álláspontja szerint a legfelsőbb bíróság annak ellenére hagyta helyben a Zágráb megyei bíróság elsőfokú elmarasztaló ítéletét, hogy korábban mind a magyar hatóságok, mind pedig a horvát kormány által kezdeményezett nemzetközi választottbírósági eljárás azt állapította meg, hogy sem a Mol, sem annak tisztségviselői nem követtek el bűncselekményt. A horvát eljárások során tapasztalt súlyos igazságtalanságok miatt Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója a horvát alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslatért.

A Mol közleménye szerint „több mint 10 éve húzódik Horvátországban az a gazdasági érdekek által motivált tisztességtelen eljárás, amelyben 2015-ben a horvát alkotmánybíróság már kimondta, hogy a volt miniszterelnököt súlyos jogsértések árán ítélték el. Az alkotmánybíróság akkor is több súlyos eljárási hibát jelzett és a bírósági eljárás újrakezdésére kötelezte a Zágrábi megyei bíróságot. Mivel jelen eljárásban a tisztességes eljárás feltételeinek a minimumát sem teljesítve még súlyosabb és nyilvánvalóbb jogsértések történtek, meggyőződésünk, hogy ez az ítélet sem fogja kiállni az alkotmánybírósági kontrollt”.

A Mol kiadott közleményében azt sejteti, hogy az Alkotmánybíróság mellettük lesz majd. Mindezt arra alapozzák vélhetően, hogy az Alkotmánybíróság Sanadernek adott igazat, amikor a volt miniszterelnök hozzájuk fordult. A Molnak azonban arra is van terve, ha a horvát Alkotmánybíráságon nem érnek el eredményeket: úgy tudjuk, ebben az esetben Strasbourgig is elmennének. Mindemellett Washingtonban is folyamatban van nemzetközi befektetésvédelmi eljárás. Fontos kérdés lesz, hogy itt a horvátok vagy a Mol nyer, hiszen ha a horvátok megkapnák a számukra pozitív első nemzetközi visszacsatolást, akkor valószínűleg újabb offenzívát indítanának az INA visszaszerzésére.

Piaci áron adja el a Mol az INA-t vagy sehogy

Megkerestük az ügyben a Molt is. A vállalat a Portfolio-val azt közölte: „Az INA-szerződésben semmilyen változást nem hoz a Legfelsőbb Bíróság döntése. A szerződést jogszerűen csak a nemzetközi választottbíróságon lehet megtámadni. Erre már tett kísérletet a horvát kormány még 2014-ben, de az UNCITRAL ítéletében nem látta bizonyítottnak a korrupciót. Minden más kísérlet jogszerűtlen és a nemzetközi jog ellenében történik.” Vagyis a horvát kormány még egy horvátországi eljárással sem tudja „kicsavarni a az irányítást” a Mol kezéből.

„Amikor öt évvel ezelőtt Horvátország elvesztette Svájcban az ügyet, akkor azt közölte velünk a kormányzat, hogy kezdeményezik az INA visszavásárlását. Ez idő alatt addig jutottunk, hogy szóban közölték az ajánlatot, miközben a Mol eljuttatta hozzájuk a vállalat értékeléséről szóló anyagot. Egyelőre többszörös az árkülönbség a horvát kormány informális ajánlata és a Mol hivatalos értékelése között” – közölte a Mol arra a kérdésünkre, hogy megválnának-e az INA-részesedéstől. Válaszukat azzal zárták, hogy „Vásároltunk, fejlesztettünk, beruháztunk Horvátországban. Ha a horvát kormány kifizeti a piaci árat, akkor megválunk az INA-tól.”

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán

adat kábel internet szerver adatközpont
bull
vakcina koronavírus oltás
europai tanacs brusszel koronavirus epulet
halálgép2021
Díjmentes online előadás
Legális adóelkerülés, TBSZ, NYESZ számlák.
Online előadás
Állítsd a valószínűségeket a saját oldaladra!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Back-office munkatárs

Back-office munkatárs
2021. december 9.
Agrárszektor Konferencia 2021
2021. december 2.
Waberer's - Első kézből a jövő stratégiája
bull