A legelterjedtebb módszerek
A 3D nyomtatást additív gyártási technológiának is nevezik, amely során a tárgyakat rétegenként építik fel speciális hardverek, azaz 3D nyomtatók segítségével. A technológia alapjaiban tér el az olyan hagyományos gyártási módszerektől, mint a marás vagy a vágás, amelyek a szubtraktív gyártási technológiák kategóriájába tartoznak. Az első 3D nyomtatási kísérletek már a 80-as években elindultak, ám csak a 2010-es években kezdték őket széles körben alkalmazni.
Az additív gyártási folyamatoknak hét fő kategóriája létezik, amelyeknek együtt közel 20 alkategóriája van. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhány népszerű eljárást:
- A legelterjedtebb 3D nyomtatási eljárás a műanyag szétolvasztásán (FDM) alapul. A módszer lényege, hogy az anyagot - amely a legtöbbször műanyag, de lehet beton vagy akár csokoládé is - egy fűtött fúvókán keresztül rétegenként viszik fel egy felületre. Az így megolvadt anyagot a nyomtató egy előre meghatározott formában helyezi el az építési felületre, ahol később megszilárdul.
- A sztereolitográfia (SLA) a legelső ipari 3D nyomtatási technika, amely során egy UV fényre térhálósodó műgyantát használnak. Az SLA nyomtatókkal részletgazdag, sima felületű tárgyakat lehet építeni, így gyakran használják az egészségügyi iparban például anatómiai modellek gyártásához, de a fogtechnikában, vagy ékszerek készítéséhez is gyakran alkalmazzák.
- A szelektív lézerszinterezés (SLS) során nejlonalapú porokat szilárd műanyaggá olvasztják össze. Ezeket a tárgyakat nagy szakítószilárdság, ellenállóképesség, és magas hőtűrő képesség jellemzi. A nejlonport a 3D nyomtató fűtött munkaterében egy lézer olvasztja össze. A nagy teljesítményű lézer miatt az SLS nyomtatók drágábbak, ezért csak ipari felhasználásuk jellemző. Általában funkcionális prototípusok és végtermékek, valamint beépíthető elemek kisszériás gyártására használják.
- A PolyJet módszer sokban hasonlít a hagyományos tintasugaras nyomtatáshoz, ám azzal a különbséggel, hogy a polimer-cseppeket egymás fölé, rétegekben helyezi el a nyomtató, majd UV fény segítségével megszilárdítja. A PolyJet technológiával élethű, színes alkatrészeket lehet létrehozni, ezért általában koncepciómodellekhez használják őket.
- A lézeres szinterezést (DMLS) gyakran használják általában több részből álló alkatrészek egyeleművé alakítására, és üreges jellemzőkkel bíró könnyűszerkezetes alkatrészek gyártására. A DMLS mind prototípusgyártása, mind gyártása egyaránt alkalmas, mivel az alkatrészek ugyanolyan sűrűek, mintha hagyományos fémgyártási módszerrel, mondjuk öntéssel állították volna elő őket. A módszer lényege, hogy a nyomtató nagyon finom fémpor lézeres megolvasztásával hoz létre formákat.
- Az elektronsugaras olvasztás egy másik fémnyomtatási technológia, amely elektromágneses tekercsek által vezérelt elektronsugarat használ a fémpor megolvasztásához. A nyomtatóágyat annak megfelelően hevítik fel, hogy milyen anyagot használnak, maga a nyomtatás pedig vákuumban megy végre.
Így néz ki a DMLS fémnyomtatási módszer élesben:
Kedves Olvasónk!
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
