ürge-Vorsatz Diána interjú
Üzlet

Ürge-Vorsatz Diána: aszály, áradás, viharok, fagykár, hőhullámok - Minden, amitől Magyarország okkal félhet

Pásztor Roxána
A 2022-es nyári aszályokat látva, most talán mindenki jobban érti azokat a szakértőket, akik a globális felmelegedés generálta szélsőséges időjárástól intik óva a lakosságot a világ minden pontján. Egyre gyakoribbá és erősebbé válnak ugyanis azok a természeti csapások, amelyek nem természetesen, hanem az ember okozta éghajlatváltozás miatt jönnek létre. Áradások, tűzvész, vízhiány, hőhullámok és még sorolhatnánk. Ezekből bizony jó néhány Magyarországot is érinti, a hőséghullámok néma gyilkosként veszélyeztetik sokak, nemcsak az idősek egészségi állapotát, de hosszú távon a súlyos vízhiányra, így mezőgazdasági problémákra is érdemes felkészülnünk az átlaghőmérséklet emelkedésével. De nem is kell ennyire előre szaladni, már idén is elképzelhető, hogy a természeti csapások közül éppen az áradással kell majd megküzdenünk, többször megtörtént már ugyanis, hogy a nagyobb szárazságokat áradások követik - Prof. dr. Ürge-Vorsatz Diána szerint, aki a CEU professzora, és a Kormányközi Éghajlatváltozási Testületben alelnök. A magyar helyzetképről, illetve az elmúlt hónapok fontosabb eseményeiről kérdeztük a szakértőt.

Mielőtt rátérnénk arra, hogy mi vár Magyarországra 2023-ban, az elmúlt hónapok nagyvilági történéseiről is érdemes szót ejteni. Novemberben volt a COP27 klímacsúcs Egyiptomban, ahol több tízezer ember értekezett arról, hogy hogyan védekezzünk a felmelegedés, az éghajlatváltozás ellen. Készülve az idei évre, sokakban felmerülhet, hogy egyáltalán van-e értelme ezeknek a tárgyalásoknak? Elérünk ezekkel bármit is?

Ez egy jogos kérdés, mégis csak 40 ezer ember utazik oda, ami talán kissé megkérdőjelezhető egy klímaváltozásról szóló esemény kapcsán. Azt gondolom, hogy maguknak a tárgyalásoknak mindenképpen van értelmük, noha én nem tárgyalóként, hanem a tárgyalókat tudományosan támogató szakértőként voltam ott. A megbeszélések célja, hogy az ENSZ 30 éve létrejött éghajlatváltozási keretegyezményében részvevő felek, vagyis az ENSZ szinte összes tagországa, egy asztalnál megtárgyalja az előrehaladást, a keretegyezménnyel kapcsolatos megállapodások ügyes-bajos dolgait. Ez azért is fontos, mert nincs egy világbíróság, egy világsajtó, nincs olyan mechanizmus, ami egy országot felelősségre tudna vonni, megkérdezni tőle, hogy eddig mit tett le az asztalra az egyezménnyel kapcsolatos vállalást illetően. Itt összegyűlik minden ország, és le kell ülnie Szaúd-Arábiának vagy Katarnak a Marshall-szigetek, vagy épp Pakisztán mellé azzal a tudattal, hogy az egyikük hatalmas stadionokat épít a sivatag kellős közepén, és szinte még a világűrt is légkondicionálja, miközben a másik pénzben mérve 30 milliárd eurónyit szenved el egyetlen áradási esemény miatt. (2022. nyári Pakisztáni áradások - a szerk.) Egy ilyen élő, emberi találkozó súlyát nem lehet alulbecsülni. Más kérdés, hogy ehhez szükség van-e 40 ezer emberre. A tárgyalófeleken kívül a többség azzal a céllal jelenik meg, hogy befolyásolja a tárgyalókat, bemutassa a legújabb technológiákat, tudományos eredményeit, lobbizzon a saját iparágáért, éghajlatváltozással kapcsolatos érdekeiért. Nagyon jó lenne, ha 40 ezres tömeg nélkül lehetne időnként a tárgyalásokat folytatni, - ez alól én sem vagyok kivétel - és csak 2-3 évente lenne egy ilyen nagy volumenű klíma-összejövetel. Sajnos azt látom, hogy egy luxusiparággá nőtte ki magát ez az esemény, a szállás, repülő, közlekedés, taxi, ellátás, stb. sokszoros áron van ilyenkor, néhányan tehát nagyon jól járnak ezzel a tömeggel.

Áprilisban jön a vadiúj konferenciánk: a Portfolio Sustainable Tech. A részletekért kattints!

A nemzetközi sajtóban azért sok csalódott hangot lehetett hallani az eredmények tekintetében. Ön mit gondol erről?

Úgy látom, hogy nem az újabb és újabb egyezmények a lényeges pontok, hanem a megállapodások betartása lenne az előrelépés.

Tartsuk be végre az olyan történelmi, forradalmi egyezményeket, amiket aláírtunk, mint például a Párizsi Megállapodást!

A záródokumentumoknak nincs akkora jogi súlya, mint amekkora vita keveredik abból, hogy pontosan milyen szó kerül bele. Amit viszont történelmi előrelépésnek tartok, hogy a kárpótlási alap létrehozásával a fejlett országok elismerték, hogy ők, pontosabban mi magunk vagyunk a felelősek a szélsőséges időjárás okozta egyes eseményekért, a pakisztáni áradásokért, az Észak-Afrikában hatalmas éhínségért, stb.

Ma már bizonyos szélsőséges időjárási jelenségekről meg tudjuk mondani, hogy a természetes változatosságba, a normális szélsőségekbe belefér-e, vagy ez már azon túl van. Egyetlen nagyon nagy áradás évszázadonként normális, de a harmadik már nagy valószínűséggel az éghajlatváltozás következménye.

Tehát a gazdagok elismerték a károkozást, és azt is, hogy ezért hajlandók fizetni. Nem jótékonykodást, támogatást adnak, hanem kártérítést. Morálisan ez egy elképesztően nagy lépés és egyben precedensértékű. A csalódottság részemről abból fakad, hogy mindezt jobb lett volna a mérséklési követelményekkel is összekötni. A kisördög ilyenkor azt súghatja, hogy lehet, hogy nem lesznek érdekeltek a nagyon sérülékeny országok akár a helyi, akár a globális kibocsátás csökkentésében. Hiszen a kárpótlást követelő országok a mérséklésről nem igazán akartak tárgyalni.

Az úgynevezett károk és veszteségek pénzügyi alap gyűjti tehát össze a fejlett országok károkozási kompenzációját és csoportosítja a fejlődő országok felé. Úgy tudni azonban, hogy már a "fejlődő" és "fejlett" definíciók is vitásak voltak, és egy régi ellentétet sikerült most feloldani.

30 évig erről a pénzügyi alapról senki sem akart hallani, és most sem volt egyszerű megegyezni. Az EU az utolsó előtti nap adta be a derekát, és akkor is úgy, hogy – jogosan – össze akarta kötni a sérülékeny országok által vállalt kibocsátás-mérsékléssel. Másrészt a fejlett és fejlődő kategorizálás 1992-ben, amikor megszületett a keretegyezmény, még más országokat takart a mostani helyzethez képest. Az akkori fejlődők egy része most nagyon gazdag olaj- vagy ipari hatalom. Nem lehetett tehát azt elvárni, hogy például Bulgária fizessen Szaúd-Arábiának vagy Katarnak. Végül szerencsére kompromisszumra jutottak, így a kompenzáció "a legsérülékenyebb országoknak" fog jutni, de a pontosan ki fizet kinek és mennyit harcot még le kell játszani. Az is felmerült, hogy ne csak az adófizetők pénze menjen ebbe az alapba, hanem fizessenek a cégek is, amit abszolút jogosnak gondolok. Egyes cégek hatalmas profitot szereznek most is a fosszilis energiából, így ők ugyanúgy felelősek, mint az országok kormányai, költségvetése.

Ürge-Vorsatz Diána
Közép-Európai Egyetem (CEU), professzor
Ürge-Vorsatz Diana a budapesti Radnóti Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fizikusi diplomát szerzett. 1996-ban a kaliforniai egyetemen környezettudományból doktorált.
Tovább
Ürge-Vorsatz Diana a budapesti Radnóti Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fizikusi diplomát szerzett. 1996-ban a kaliforniai egyetemen környezettudományból doktorált. Tovább

Ez a pénzügyi alap segíthet a klímaváltozásra való alkalmazkodási folyamatokban a fejlődő országoknál?

Azt gondolom, hogy ez inkább egy kártalanítási alap, és nem feltétlenül az alkalmazkodásról van szó, mert elképzelhető, hogy van, ahol ez már késő. Ha elárad egy ország, akkor egyszerűen nem lehet alkalmazkodni.

Milyen természeti csapásokról tudunk a világból, ami elkerülhető lett volna?

Ha elkerülhető alatt azt értjük, hogy melyek jöttek létre az ember okozta klímaváltozás miatt, akkor jó néhány ilyen természeti katasztrófa ismert. Ehhez, ahogy már említettem a tudományos módszereknek is fel kellett nőnie, vagyis, hogy szét lehessen választani azt, hogy egy természeti kár természetes szélsőség, vagy inkább az ember okozta éghajlatváltozás miatt van. Ez alapozta részben meg a COP27-en elfogadott pénzügyi alappal kapcsolatos áttörést is, amit 30 évig nem sikerült elfogadni. A tudományos háttér azért fontos, mert a természetes szélsőségekért senki sem felelős, Afrikában mindig voltak aszályok, áradások, ezekért nem jár más országoktól kártalanítás.

Viszont az olyan esetek, mint 2021 nyarán Észak-Amerikában a három napig tartó majdnem 50 fokos hőség, az ember okozta éghajlatváltozás nélkül szinte lehetetlen lett volna. A pakisztáni hatalmas áradásoknak is sokkal nagyobb valószínűséggel vagyunk mi a felelősei. A hosszú aszályos időszakokat sok esetben a tengeráramok megváltozása okozza, ami pedig lehet az éghajlatváltozás eredménye. A hurrikánok, amik egy ország infrastruktúrájának nagy részét elpusztítják és emberéleteket követelnek előfordultak korábban is, de most azt látjuk, hogy gyakoribbá váltak, ami szintén az emberiség felelősségére vezethető vissza.

A sérülékeny országok nem tudnak védekezni ezek ellen, a fejlett nemzetek viszont könnyebben. Magyarország is megtapasztalta 2022 nyarán az aszályt, ennek következményeként megvesszük most kétszer annyiért a kenyeret. Míg egy afrikai paraszt, akinek elpusztultak a tehenei, tönkrement a megélhetése, nem tud máshonnan jövedelemhez jutni, és nem tudja megvenni a kétszeres árú élelmiszert. A fejlett országoknak van kapacitásuk, infrastruktúrájuk, módszereik a védekezésre, vannak biztosításaink, így, ha el is szenvedünk hasonló károkat, nem a túlélésünket fenyegeti.

Van az úgy, hogy addig nem hisszük el a fenyegetést, amíg a saját bőrünkön meg nem tapasztaljuk. A nyári aszály valószínűleg sokak szemét felnyitotta. Itt, Magyarországon mire kell még felkészülnünk?

Nagyon sok hatásra kell készülünk sajnos. Például az aszály mellett áradásokra. Magyarország történetében többször volt már olyan, hogy a közel legcsapadékosabb és a legaszályosabb év egymás után következett. Elképzelhető, hogy 2023 vagy 2024-ben hatalmas áradásokat eredményező esőzésekkel fogunk szembesülni. Emellett viharok, villámkárok, fagykárok, hőséghullámok, bozóttüzek, járványok, kártevőinváziók, menekülthullámok, energiaellátási problémák, vízhiányok, világkereskedelmi akadályok, gazdasági válságok jöhetnek, és még sorolhatnánk.

Magyarország és Európa más országai hasonló veszélyeknek vannak kitéve?

Európában öt fő kockázat van, amit az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) kiemelt, ebből pár minket is érint.

A legtöbb áldozata a hőséghullámoknak van, tavaly is több tízezren haltak meg a hőséghullámok következtében, de erről nem szólnak a híradók.

Ha hurrikán vagy áradás van, azt minden csatornán látni fogjuk, de ha egy idős ember összeesik az utcán, mert túl meleg van, vagy ha szívműtét után nem épül fel a beteg, esetleg egy kismama koraszül, emiatt a gyereke sérült lesz – az nem híradótéma. Pedig ez a jelenség több áldozatot szed, mint más, látványosabb természeti csapások.

Egy másik hatalmas kockázat Európában a mezőgazdasági termések kiesése. Ez esetben egyszerre beszélünk aszályról, hőhullámról, kártevő invázióról, öntözővíz-hiányról, betegséginváziókról, viharkárokról. A harmadik pedig a vízhiány.

Dél-Európa egyértelműen nagyon súlyos vízhiánnyal fog küszködni 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés felett, 3 fokos növekedés felett pedig nem fog tudni ezzel megbirkózni. Dél-Európa a nyári időszak háromnegyedében lakhatatlan lesz, nem lehet majd kint tartózkodni az utcán. Magyarország a határán van földrajzilag ennek a régiónak, tehát ez minket is érint. Az időleges vízhiány Közép-Európában is súlyos veszélyt jelent, megnehezedhet az ivó-, ipari és mezőgazdasági vízellátás, a vízi szállítás, az atomenergiának lehet, hogy nem lesz elég hűtővize, más országokban pedig a vízenergia is megsínyli. Egészségügyi, illetve társadalmi vonzata is van mindennek, újabb járványok, pandémia - ezek mind részei az éghajlatváltozásnak. Illetve nagy kihívást fog jelenteni a migrációs nyomás, hiszen, ha más országok lakhatatlanná válnak, esetleg elindulnak az erőforrások iránti háborúk, akkor a lakosaik új otthon után lesznek kénytelenek nézni.

Hogyan lehet alkalmazkodni azokhoz a körülményekhez, amiken már nem tudunk változtatni?

Az IPCC-nek egy 3000 oldalas kötete van erről. Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget. Vannak hatások, amik már bekövetkeztek, és ha holnaptól egy gramm CO2-t sem bocsátunk ki, akkor is tovább folynak még évszázadokig, évezredekig. Ilyen a jégtakarók olvadása, vagy inkább összeomlása, ennek eredményeképpen a tengerszint emelkedése, valamint a tenger hőtágulása révén a lassú, évszázadokig tartó emelkedés. Ha most már nem csinálnánk semmit, akkor is hosszú távon 2-2,5 méter tengerszint-emelkedéssel kellene számolnunk. Most erre megrántjuk a vállunkat, mert ez nem a mi életünkben fog bekövetkezni. Az évszázad végére, ha nagyon ügyesek vagyunk, valószínűleg sikerül fél méterrel megúszni, de már az is nagyon súlyos lesz sok ország számára. Gondoljunk Velencére, Alexandriára, Epheszoszra. Egy ideig persze lehet védőgátakat építeni, de amint erre szükség lesz, újabb változások fognak elindulni, valamint látjuk, hogy például mire Velencében megépült a védőgátrendszer, az már túl kevés, mert tovább nőtt a tengerszint. Megváltozik az ökoszisztéma, egy lezárt folyótorkolati élővilág máshogy kezd el viselkedni, ha megszűnik a tengerrel való kapcsolata. A gátépítés tipikus példája az alkalmazkodásnak, ám ezek egy részét sokszor maladaptációnak nevezzük, arra utalva, hogy nem megfelelően alkalmazkodunk a helyzethez, vagy kifejezetten rontunk a helyzeten. Ha van védőgát egy ideig magabiztosabban építkeznek oda az emberek, de egyre magasabb lesz a tenger szintje, és egy idő után nem tudunk tovább nőni a falakkal, így akik oda építkeztek még a korábbinál is nagyobb veszélyben lesznek.

A kétkedő magyar most mondhatná, hogy "szerencsére" nincs tengerünk, ami eláraszthat.

Van másik példám.

Azt már látjuk, hogy Magyarországon a kukoricatermelés nagyon fog szenvedni már egy 1,7 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél is, amit a 2030-as években valószínűleg elérünk.

Magyarország nagy részén akár 70 százalékkal csökkenhetnek a termésátlagok az évszázad második felében. Alkalmazkodási lehetőségünk van, mert öntözéssel ez valószínűleg elkerülhető, vagy jelentősen csökkenthető lenne, de egyrészt elképesztően drága lenne, másrészt nem tudunk akkora területeket öntözni. Harmadrészt, pont, amikor a legnagyobb szükség lenne az öntözésre, általában akkor van vízhiány, így nem látjuk, hogy lehetséges lenne Európában is rekordmértékűre növelni az öntözési lehetőségeket és a vízmennyiséget. Ha a kukorica miatt lemerítjük a felszíni vízkészleteinket, akkor lehet, hogy az ivóvizet veszélyeztetjük. Van tehát valamennyi lehetőségünk az alkalmazkodásra, de ezek mind korlátosak. Lehet persze más fajtákat termeszteni, a szakirodalom szerint azonban ezek a fajtaváltások csak ideig-óráig jelentenek kiutat. Lemondhatunk a kukoricáról, elkezdhetünk mást termeszteni, de akkor azon kell gondolkoznunk, hogy mit adunk az állatoknak. Látni kell tehát, hogy az életünk nem lesz ugyanolyan az alkalmazkodással. Viszont az sem mindegy, hogy a tengerszint 40 centimétert emelkedik vagy egy métert, ahogy az sem, hogy a fajok fele hal ki, vagy csak néhány tízezer. Meg kell értenünk, hogy az éghajlatváltozás nem egyedül hat.

Az aszályt sem élnénk meg ennyire tragikusan, ha nem lenne mellettünk egy háború. Az éghajlatváltozás általában nem önmagában szörnyű, hanem felnagyítja az egyéb problémákat.

Mezőgazdaságnál maradva, ha egy gazdálkodó már felismerte, hogy a következő években, évtizedekben nagy problémát fog okozni az aszály számára, mit tud tenni? Milyen vízgazdálkodási lehetőségeink vannak?

A múlt évszázadban mindent megtettünk azért, hogy a vizet elvezessük az országunkból, kiegyenesítsük a folyóinkat, mert az volt a baj, hogy túl sok volt itt a víz. Akkor ez nagyon jónak tűnt, de mint általában az ilyen nagy beavatkozásoknál, amikor azt gondoljuk, hogy okosabbak vagyunk a természetnél, egy idő után rá kell jönnünk, hogy ezeknek azért volt valami értelme. Funkciójuk volt a folyókanyarulatoknak és a vizes élőhelyeknek. Lecsapoltuk az összes lápot, most ezek egy részét kellene visszaállítani. Ha kanyarog a folyó, és vannak vízzel elárasztott vagy lápos területek, tovább és több helyen van ott a víz, tovább és többfelé tartja magasan a talajvízszintet, másrészt ezek a területek tárolják a csapadékvizet száraz időszakokra. A lecsapolással több lett a mezőgazdasági terület, de ha ezek egy része folyamatosan belvíztől szenved, vagy aszálytól, lehet, hogy összességében jobban járunk, ha visszaadjuk a természetnek a területek egy részét. Azzal kellene gazdálkodnunk, ami itt van, amennyire lehet itt tartani és nem hagyni, hogy gyorsan elfolyjon. A tárolás mellett ezek a területek támogatják a csapadékképződést is, a csapadék legnagyobb része a tenger felől jön, de a vizekből és az erdőkből eredő helyi párolgás, amik visszajönnek csapadék, például nyári zivatarok formájában, nagyon fontos szerepet tud játszani pontosan egy egyébként csapadékhiányos nyáron. Ez egy önfelerősítő folyamat: minél több vízfelületünk és erdőnk van, annál több lesz a nyári csapadék.

A mezőgazdaságot mondják az egyik legnehezebben szén-dioxid-semlegesíthető ágazatnak.

A mezőgazdaságban elképesztő lehetőségek vannak, főleg a kibocsájtásmérséklés és elnyelés terén, viszont évtizedek óta alig történt változás. Ebben az iparágban van a legkevesebb innováció, a legkisebb nyitottság a váltásra, a legjobban itt kellene megnövelni a finanszírozási arányokat, öszntönzőket és informálást. Más szektorokban 5-6-szorosára, itt 10-30-szorosára kellene a finanszírozást emelni, hogy el tudjuk érni a célokat.

December elején volt egy előadása az Agrárszektor Konferenciánkon. Itt szóba került a talaj védelme. A gazdáknak a talaj a pénzkeresési forrásuk, - nekünk az élelmezési - nehéz tehát a talajvédelem és a növénytermesztés között választani.

A talaj-kérdésről nagyon nem szeretünk beszélni, noha a szakemberek szerint a talajainkat annyira kizsigereltük a nagyüzemi mezőgazdasággal, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, hogy az összeomlás fenyegeti ezeket. Többek között Amerikában láttunk is erre példát, összeomlott a talaj struktúrája, porrá vált az egész. Magyarországon is sok helyen szörnyű állapotban vannak a talajaink, ezek már kevéssé képesek megtartani a csapadékot. Ha lassan visszatáplálnánk a szerves anyagokat, akkor ezeknek sokkal jobb lenne a nedvességfelvevő és -tároló kapacitása. Erre azt válaszolták a gazdák a konferencián, hogy ehhez szerves trágya kell, ami több állattartást igényel, miközben kritizáljuk az állattartást. Ez részben igaz, de a regeneratív mezőgazdaság alapelvei nem trágyás pótlásra gondolnak, hanem arra, hogy a legjobban a gyökerek révén lehet visszaépíteni a szerves anyagot, valamint amiatt, hogy csatornaként funkcionálnak és a csapadékot jobban bejuttatják a talajba, növelik a vízfelvevő- és tárolóképességet. Ráadásul új struktúrát is adnak a talajnak. Egy ilyen eljárás nagyon más gondolkodást igényel, arról beszélünk, hogy a talaj minél kevesebbet legyen takarás nélkül. Évszázadokon keresztül azt gondoltuk, hogy az a rendes kert, ahol nincs semmi gyom, és 1 centiméteresre van manikűrözve a gyep. Most rájöttünk, hogy ez tragikus károkat okoz. Ugyanígy, meg kell dönteni azt az elgondolást, hogy a rendes szántó tökéletesen van elmunkálva, szép sima, nincs rajta egy árva növény sem. Most jövünk rá, hogy mindez nagyon természetellenes, és ezzel, mint mindig, amikor a természetnél okosabbak akarunk lenni, magunk alatt vágjuk a fát. Nyilván nagyon nehéz átállni egy másik gondolkodásra.

Látni már azért jó megoldásokat, ahol a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, amivel egy kicsit környezetbarátabb lesz a gazdálkodásunk. A konferencián is számolt be gazda arról, hogy mikor elkezdte ebbe az irányba változtatni a művelési módszereit, 25%-kal megnövekedtek a terméshozamai. Az amerikai gazdák is a nyereségesség jelentős növekedéséről számolnak be, amikor regeneratív gazdálkodásra váltanak. Azt is fontos látni, hogy a talaj elképesztően sok CO2-t tudna kivonni a levegőből, hatalmas szolgálatot tudna tenni az éghajlatváltozás mérséklésében. Nagyon jó lehetőségek vannak ezen a téren.

A karbonkreditek vásárlása épp egy ilyen lehet.

A talaj általi szén-dioxid elnyelés elterjedése nagy pluszt jelentene mind a mérséklés, mind az alkalmazkodás szempontjából, az ilyen megoldások ösztönzése mindenképpen szükségszerű lenne. Piaci alapon is működhetne, de egyelőre az látszik, hogy nehéz a sok különféle semlegesítéssel, kvótakereskedelemmel, kibocsátáscsökkentéssel üzletelő szereplőket ellenőrizni. Másrészt egy lassú beruházásról beszélünk, nem az történik, hogy ma beruházok, és holnap ott van a rakat CO2, amit elnyelt a föld. Mindez lassan történik meg.

Végezetül visszatérve a COP-ra, az idei, 2023-as évi klímacsúcstól mit vár? Mire érdemes odafigyelnünk?

Fontos lenne, hogy mérséklésügyben történjenek előrelépések. Szerencsére mindenki kimondta, hogy jó lenne a másfél fokos álomhatárt megtartani, viszont a nemzeti elkötelezettség, vállalások ezzel még nincsenek köszönőviszonyban. Ezeket még erősíteni kell. Eddig ötévente tettek az országok vállalást, és 2021-ben az a megállapodás született, hogy nézzük ezeket vissza évente. De 2022-ben is csak 24 ország vállalt erősebb cél, és abból is csak egy volt, akinél ez meghatározó volt - Ausztrália - és ők is csak azért, mert eddig szinte semmilyen elköteleződést nem állítottak fel. Jó lenne, ha több ország tenné ambiciózusabbá a vállalását. Lehet további egyezménnyeket kötni, elhatározásokat tenni, például, hogy csökkentjük a szenet vagy az olajat, de igazából bőven elég lenne, ha minden ország tenne egy ambiciózus vállalást, és azt be is tartaná. Nem biztos, hogy attól lesz jobb az életünk, ha születik még százezer ilyen vállalás, amit aztán figyelni, monitorozni kell. Ennek mind nagyon magas a tranzakciós költsége, mérni kell, jelenteni kell, ide-oda kell repülni a nyomon követéshez és ellenőrzéshez, beszámolni róla stb. Inkább menjünk a Párizsi Megállapodás szerint előre, és akkor nem kell annyit tárgyalgatni.

Címlapkép forrása: Mónus Márton/Portfolio

Tunézia választás
Kormányablak
Teherán azeri nagykövetség
Kína nyúl
Díjmentes online előadás
Mire érdemes figyelni, és milyen eszközöket érdemes használni?
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
2023. március 21.
Agrárium 2023
2023. március 8.
Biztosítás 2023
2023. március 30.
Építőipar 2023
2023. április 25.
Sustainable Tech 2023
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet
nagy márton