Ezek lesznek a jövő legértékesebb nyersanyagai, de van velük egy kis gond

Major András
2019. július 12. 10:51    
nyomtatás
 
A megújuló energiaforrások terjedésével erősödik a kereslet a tiszta energia technológiák gyártásához elengedhetetlen nyersanyagok iránt. A napelemek, szélturbinák, elektromos autók vagy energiatárolók gyártásához pedig olyan alapanyagokra is szükség van, amelyeknél a bővülő kereslet nem mindig elégíthető ki problémamentesen.


Bizonyos esetekben, mint a például a fotovoltaikus napelemek előállításához szükséges szilíciumnál, a kereslet bővülése nem vet fel extra kérdéseket. Az anyag elegendő mennyiségben rendelkezésre áll, és már az előállítását lehetővé tevő infrastruktúra is valóság. Más elemek, mint a szélturbinákban alkalmazott neodímium, az akkumulátorokhoz használt kobalt vagy a széles körben igénybe vett réz esetében azonban az ellátási láncban változtatások kellhetnek az igények erősödése miatt.

Bár az ércek iránti kereslet bővülése általában a bányászati tevékenység fokozását vonja maga után, ami viszont növekvő környezeti hatásokat eredményez, a szakértők egyetértenek abban, hogy a megújuló energiaforrásokra való áttérés előnyei messze meghaladják a költségeket. Amennyiben ugyanis a világ továbbra is a fosszilis energiahordozókkal oldaná meg energiaellátását, az jóval többe kerülne az emberiségnek és a környezetnek. Jelentőségükre tekintettel érdemes röviden felmérni, hol találhatók a legkeresettebb anyagok lelőhelyei és milyen hatása lehet piacaikra a kereslet további felfutásának.

Neodímium


Az ezüstös színű ritkaföldfém rendkívül fontos pozíciót tölt be a megújuló energia gazdaságban, elsősorban mint mágnes alapanyag. A neodímium-vas-bór összetételű erős mágnesek például a szélturbinák generátorainak és az elektromos járművek motorjainak is fontos alkatrészei.

Nevük ellenére egyébként a neodímium és más ritkaföldfémek nem különösebben ritkák, sőt, valójában viszonylag bőségesen előfordulnak. Egyeseket ugyanolyan nagy koncentrációban tartalmazza a földkéreg, mint a rezet. A neodímium esetében sem az anyag ritkasága jelenti a fő kihívást, sokkal inkább az, hogy nem túlságosan számos lelőhelyének többsége egyetlen országban, Kínában található, ahonnan a globális neodímium-kínálat mintegy 85 százaléka származik (Kína dominanciájáról lásd a keretes írást). A világ néhány más pontján is működik pár kisebb bánya, például Burundiban és Malawiban, gyakran azonban a Kínán kívül működő bányákból is Kínába szállítják a nyersanyagot feldolgozásra, még az Egyesült Államokból is.

A neodímium esetében a szűk keresztmetszetet a bányászat és feldolgozás finanszírozása jelenti. A kezdeti hullám után visszaestek a beruházások, azonban a kereslet várható fellendülésével valószínűsíthetően új szereplők lépnek majd a finanszírozási piacra, ami újabb bányák nyitását is lehetővé teszi majd.

Réz


A neodímiumhoz hasonlóan rézből sincs hiány, azonban a fémből egyre többre és többre van szüksége a világgazdaságnak. Gyakorlatilag minden, amin van ki-/bekapcsoló gomb, tartalmaz rezet, köszönhetően páratlan elektromosságot vezető képességének, illetve annak, hogy mindeddig nem sikerült jobb alternatívát találni e célra a réznél. A réz kitermelésének első feltétele, hogy olyan területre bukkanjanak, ahol a nyersanyag elég nagy mennyiségben és koncentrációban található meg, mégpedig a felszínhez viszonylag közel, vagyis nem túl nagy mennyiségben. Ezért megfelelő lelőhelyet találni meglehetősen nehéz, az engedélyeztetési folyamat és a bányászat beindítása pedig további éveket vehet igénybe. A jelenleg működő rézbányák nem jelentéktelen részét még az 1800-as évek végén fedezték fel, és néhányukban azóta szinte megszakításmentesen tart a kitermelés.

Új lelőhelyek felfedezésére már működő bányák térségében kínálkozik a legjobb esély. A geológusok geofizikusokkal és geokémikusokkal együttműködve a kormányzati és egyéb jelentések alapján igyekeznek meghatározni a készletek valószínűségét. A lelőhely lokalizálását követően a nyeranyag felszínre hozatala a következő lépés, e téren pedig hamarosan új technológiák könnyíthetik meg a bányászok dolgát. Az úgynevezett (helyszíni) kioldásos módszer keretében, ahelyett hogy kiásnák majd feldolgoznák a nyersanyagot, a lelőhelyen kutakat építenek, ezeken keresztül egy gyenge savat pumpálnak a felszín alá, amely kioldja a rezet az ásványokból. Ezt követően az oldatot kiszivattyúzzák és feldolgozzák, így hozzájutva a rézhez, majd a kutakon át tiszta vizet juttatnak a felsztín alá, kiöblítve a maradék savból annyit, amennyit csak lehetséges. A módszer a mélyműveléses eljáráshoz képest kevésbé terheli meg a környezetet, igaz, a savas oldat így is okozhat problémákat.

A távoli, nehezen megközelíthető területen, mint például Nyugat-Ausztráliában vagy a dél-amerikai Atacama-sivatagban, az emberi egészségre ártalmas körülmények között már bányászrobotok dolgoznak. Az új rézbányák jelentős részére jó eséllyel nagy mélységben, akár 2 kilométerrel a felszín alatt fognak rábukkanni, az extrém körülmények (hőség, nagy kőzetnyomás) között pedig az eddigieknél is erősebb bányászrobotokra lehet szükség.

Lítium


Az időjárásfüggő megújulók, például a nap- és szélenergia térnyerése óriási igényt generál a megtermelt, de csak később felhasználandó energia tárolására, hiszen érthető módon az emberek nem csak akkor kívánják használni a villamos energiát, amikor éppen süt a nap vagy fúj a szél. Az elektromos autók vagy okostelefonok akkumulátorai szintén állandó fejlesztések tárgyait képezik, és ezekben - ahogyan a nagyobb, hálózati energiatárolókban, mint például a Tesla hatalmas (100MW/129MWh) dél-ausztráliai tárolójában - jelenleg a lítiumion-akkumulátorok alkalmazása kínálja a legjobb megoldást, noha számos egyéb ígéretes technológia fejlesztése folyik az előrehaladottság különböző stádiumaiban.

A lítium kulcsfontosságú alapvetően minden újratölthető elem gyártásához, és jelenleg két metódus létezik a kitermelésére. Az egyik, Dél-Amerikában bevett gyakorlat szerint a lítiumot sóoldatból nyerik (párologtatják) ki, mint például a világ legnagyobb lítiumlelőhelyén, a chilei Salar de Atacama sósivatagban. A lítium emellett ásványokból, például a legnagyobb mennyiségben Ausztráliában található spodumén nevű kemény kőzetből is kinyerhető. Az akkumulátorpiac fellendülésével további új spoduménbányák megnyitása valószínűsíthető, a kulcsfontosságú dél-amerikai és ausztráliai lelőhelyeken túl elsősorban Kanadában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Csehországban. Az új bányák nyitását - mint más nyersanyagok esetében is - részben a több lábon állás törekvése fogja motiválni, vagyis hogy a hatalmas, nem ritkán dollármilliárdos beruházások ne függjenek túlságosan a kevés lelőhelytől.

Kobalt


Az újratölthető elemek, akkumulátorok másik fontos komponense, a kobalt kitermelése tekintetében viszont jelenleg nehéz más helyszínt elképzelni, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság. A kobalt az elemekben található egyik legértékesebb anyag, és gyakran olyan körülmények között bányásszák, amelyek sértik az alapvető emberi jogokat. A 2018-ban világszerte felszínre hozott kobalt 70 százalékát a Kongói Demokratikus Köztársaságban termelték ki, amelyet nem ritkán érnek kritikák foglalkoztatási gyakorlatai, például hatéves gyerekek kobaltbányákban történő dolgoztatása miatt. Kutatók és startupok igyekeznek kifejleszteni egy kobaltmentes elemet, és Elon Musk, a Tesla alapító-tulajdonosa is közölte, "ki akarja tenni" a kobaltot akkumulátoraiból, bár ez jelenleg egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak.

Megtörni Kína dominanciáját

A világ ritkafémtermelésének közel 80 százalékát Kína tartja a kezében, az ázsiai óriás pedig nem utolsó sorban az Egyesült Államokkal vívott kereskedelmi háború által motiválva ezen nyersanyagok exportjának korlátozását fontolgatja. A hírek hatására bizonyos anyagok ára jelentősen emelkedett az elmúlt hónapokban: a neodímium és a diszprózium április óta 30 százalékkal drágult, előbbi 70, utóbbi 300 dollár körüli szintekre (/kg). Noha az exportkorlátozások esetleges bevezetése magának Kínának sem állhat feltétlen érdekében, lévén az intézkedés esetleg fordítva sülhet el, mindenesetre a függőség csökkentése érdekében az Egyesült Államok és az Európai Unió máris az új technológiáknál elengedhetetlenül szükséges nyersanyagok kitermelésének fokozását tervezi.

Az Egyesült Államok ritkaföldfém-importfüggősége gyakorlatilag 100 százalékot ért el 2013 és 2016 között, míg a kobalt esetében a behozatal aránya meghaladta a 70 százalékot, a lítium esetében pedig az 50 százalékot. Erre tekintettel az ország újra kívánja építeni a védelmi és feldolgozóipar számára kritikusnak tekintett belföldi ellátási láncát, a kritikus ásványi anyagok biztonságos és elérhető ellátásának biztosítására pedig szövetségi stratégiát is alkottak. Ebben több tucat ajánlást fogalmaztak meg a bányaengedélyeztetési szabályok átalakításától az újrahasznosítás ösztönzésén át a baráti ellátó országokkal (Kanada, Ausztrália) kialakítandó szövetségekig.

Az EU ritkaföldfém-ellátása szintén teljes mértékben az importtól függ, azon belül is nagyrészt Kínától. Európában június végén alakult meg az az új iparági szövetség (REIA), amely a ritkaföldfém-ipar ellátási láncának szereplőit kívánja összehozni a tengerentúliakhoz hasonló célokkal. A REIA - amely Kínán kívül az első ilyen szervezet - azonban nem csupán az európai, de a globális ellátás diverzifikálását is szeretné elérni, alapító között így japán, sőt kínai tagok is találhatók. A szervezet egyik legfontosabb célja az átláthatóság támogatása az egész ellátási lánc mentén, ami nem virágnyelven gyakorlatilag a termelési, feldolgozási és gyártási piacot uraló, a ritkaföldfém-exportot akár fegyverként is használó Kína dominanciájának megtörését jelenti. A ritkaföldfémek EU-n belüli termelésének fokozása a nyersanyag irányelvnek is célja, az EU pedig 2010 óta anyagilag is támogat a ritkaföldfém-lelőhelyek felderítését célzó projekteket. Bár állítólag ígéretes felfedezések történtek, a piaci körülmények és az árak volatilitása miatt viszont azóta sem nyitottak jelentősebb új lelőhelyet az unióban.

Kína dominanciája a 2010-2012-es ritkaföldfém-válság alatt vált nyilvánvalóvá, amikor a Japán és Kína közötti területi vita kereskedelmi embargót eredményezett. A helyzet hatására kitört pánikban a technológiai cégek készleteket kezdtek építeni a nyersanyagokból, ami az árak szárnyalásához vezetett. Bár azóta a helyzet normalizálódott, az elsősorban Kína és az Egyesült Államok közötti feszültségek óvatosságra intenek.

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Kövess minket a Facebookon

Klikkelj a forint és svájci frank árfolyamért
Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő-újságíró
Sales representative
Befektetési tanácsadó
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium