Így lehet egyetlen tollvonással a csődbe taszítani egy egész országot

2017. október 12. 11:05    
nyomtatás
 
  • Az egyébként is súlyos adósságválsággal küzdő Puerto Rico szigetét teljesen térdre kényszerítette a Maria hurrikán, ezért elkeseredetten várják az amerikai kormány segítségét.
  • Rövid távon egy 5 milliárd dolláros hitel orvosolná a problémát, hosszabb távon azonban ennél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy véget érjen az ország szenvedése.
  • Az amerikai döntéshozóknak vigyázniuk kell ugyanakkor, hogy ne kövessék el azt a hibát, amit elődeik: Puerto Rico-t a szélsőséges törvényi szabályozás a mennyből a pokolba taszította, ezért omlott össze rövid időn belül a szigetország gazdasága.
  • Egy nagy tanulsága mindenképp van Puerto Rico történetének. Bár különböző adóengedményekkel könnyen egy adott országba csábíthatók nagyvállalatok, ez önmagában kevés ahhoz, hogy a helyi közösség érdemben profitáljon jelenlétükből.



Nagy a baj


Már három hete annak, hogy a Maria hurrikán gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé Puerto Rico szigetét, példátlan humanitárius krízist előidézve ezzel. Az Egyesült Államok társult tagja 70 milliárd dollárt meghaladó államadóssága miatt egyébként is rendkívül nehéz helyzetben volt (májusban már nem tudott eleget tenni bizonyos fizetési kötelezettségeinek, de facto részleges csődbe ment), a természeti katasztrófát követően azonban teljesen kilátástalanná vált a jövő az amerikai kormány segítsége nélkül. A helyi pénzügyminiszter nemrég kijelentette, hogy pénzhiány miatt október végén a teljes kormány működése megbénulhat, ezáltal pedig a helyreállítási munkálatok is szünetelni fognak, holott még mindig a lakosság több mint 80%-a nem fér hozzá elektromos áramhoz, sok benzinkút és bankfiók továbbra is zárva tart, az infrastruktúra és rengeteg otthon pedig romokban hever.

Puerto Rico, az USA külbirtoka

Az Amerikai Egyesült Államok külbirtokai olyan, az Egyesült Államokhoz tartozó földrajzi területek, melyek az Amerikai Egyesült Államok tagállamain kívül esnek, jogilag azoktól függetlenek, de lakosai mégis amerikai állampolgárok. Az illető terület szerves része az Amerikai Egyesült Államoknak, vonatkozik rá automatikusan a teljes amerikai jogrend, lakosai pedig amerikai állampolgárok, viszont nem a szövetségi állam tagja (hiszen nem állam), hanem a szövetségi központi kormány alá tartozik.


Bár már amerikai egységek is dolgoznak a helyreállításon, pénzt még mindig nem kapott az ország. A tervek szerint ma szavaz majd a kongresszus egy átfogó segélyprogramról, melynek része egy közel 5 milliárd dolláros hitel Puerto Rico részére. A Reuters hírügynökségnek nyilatkozó kormányzati tisztségviselő elmondása szerint a gyors pénzügyi segítségen felül olyan intézkedésekre is szükség lesz, amelyek hosszú távon orvosolni tudják a sziget problémáit.

Fontos azonban, hogy a hosszú távú megoldás kidolgozásakor az amerikai döntéshozók tanuljanak a múlt hibáiból, hiszen néhány nem jól átgondolt döntés következménye az a helyzet, amiben most van Puerto Rico.

Felzárkózási sikersztori, legalábbis látszólag


A második világháborút követően az USA döntéshozói körében az az elhatározás született, hogy segíteni kell Puerto Rico-nak kiemelkedni a gyarmati gazdaságszerkezetből, ezért átfogó modernizációs program indult, hogy egy fejletlen mezőgazdasági szigetországból egy fejlett ipari központot hozzanak létre. Az amerikai kormány különböző ösztönzőkkel próbálta vonzóbbá tenni a szigetországot a tőke számára, ezek közül a legfontosabb az az 1976-os törvény, ami

mentességet adott a társasági adó befizetése alól a Puerto Rico-ban tevékenykedő amerikai vállalatoknak.


Első ránézésre sikeresnek bizonyultak az amerikai kormány ösztönzői, 1976-ot követően ugyanis robbanásszerű bővülés indult be a feldolgozóiparban. Különösen a gyógyszergyárak éltek a szövetségi kormány által felkínált lehetőséggel: a szektor csúcsán 89 gyógyszergyár működött az apró szigetországban, ebből 14 a ma mindössze 25 ezer fős kisváros, Barceloneta közelében.

A foglalkoztatás szárnyalt, az egy főre eső bruttó nemzeti termék (GNP) 1950 és 2000 között több mint harmincszorosára nőtt, a fontosabb statisztikai mutatók alapján tehát valóságos sikersztorinak bizonyult ez a felzárkózás. Csakhogy az 1976-os törvénnyel az amerikai kongresszusnak nem pont azt sikerült elérnie, amit akart. A jó szándék megvolt, a nagyvállalatok azonban visszaéltek a lehetőséggel.

A gyógyszeripari óriások például azzal reagáltak az új helyzetre, hogy gyorsan létrehoztak egy helyi leányvállalatot, majd ezt követően az USA-ban végzett kutatási munkák eredményeként létrehozott szabadalmakat átruházták a szigetországi entitásaikra, ahol ténylegesen előállították belőlük a készítményeket, hogy utána az USA egész területén értékesítsék. Az társasági adómentesség miatt éves szinten dollármilliárdokat takarítottak meg a szektor legnagyobb szereplői, óriási károkat okozva ezzel az amerikai költségvetésnek.

Érthető módon a kongresszusban egymást érték a viták az 1976-os törvény kapcsán. Ugyan egy 1982-es kiegészítéssel megkísérelték a szabadalmakkal való visszaéléseket megakadályozni, különböző kiskapuk segítségével még így is rengeteg adót sikerült "optimalizálniuk" a nagyvállalatoknak.

Egy 1992-es jelentés szerint a Puerto Rico-n tevékenykedő gyógyszergyártók a kiskapuknak köszönhetően minden egyes munkabérként kifizetett dollár mellett 2,67 dollárt spóroltak meg az adókon, vagyis a kiseső adóbevétel mértéke jócskán túlszárnyalta az intézkedés társadalmi hasznát, legalábbis az amerikai döntéshozók szemszögéből. A helyiek persze örömmel fogadták a nagyvállalatokat, hiszen rengeteg munkahelyet teremtettek, az - a gazdasági szereplők szempontjából egyébként tökéletesen racionális - adóelkerülés miatt azonban borítékolható volt, hogy egyszer majd elfogy az amerikai politikusok türelme.

Óriási bukás


1996-ban, Bill Clinton elnökségének első turnusa alatt az amerikai kongresszus hatályon kívül helyezte az 1976-os törvényt, 10 éves türelmi idővel.


Ez azt jelentette, hogy 2006-ban teljesen megszűnt a Puerto Rico-i vállalati tevékenység után járó adómentesség. A következmények katasztrofálisak voltak.

Miképp az várható volt, a nagyvállalatok jelentős leépítéseket hajtottak végre a szigeten, néhányan pedig teljesen ki is vonultak. Ez a foglalkoztatottság és az aktivitási ráta beszakadását eredményezte, továbbá rengeteg ember elvándorlásához vezetett, hiszen aki csak tehette, az követte munkáltatóját, vagy éppen a teljes kilátástalanság elől az USA-ba menekült. (Jelenleg a lakosság több mint 40%-a él a szegénységi küszöb alatt.)

Így lehet egyetlen tollvonással a csődbe taszítani egy egész országot


Ez alapján nem meglepő, hogy 2005-ben recesszióba süllyedt az ország, amiből azóta sem sikerült kimásznia. Összehasonlításképp: míg az USA GDP-je 2004 és 2016 között mintegy 25%-kal lett magasabb, addig Puerto Rico gazdasága 17%-kal zsugorodott. (Megjegyzés: a kék vonal az USA, a lila vonal Puerto Rico kumulált GDP-növekedésének alakulását mutatja a 2000-es évtől kezdve.)



A 2000-es évek közepén már egyértelműen látszott, hogy tarthatatlan helyzetbe került a szigetország, az amerikai kormány azonban a lehető legrosszabb megoldással állt elő:

teljes adómentességgel próbálta rávenni a befektetőket arra, hogy a Puerto Rico által az ország működtetésének finanszírozására kibocsátott kötvényekkel töltsék fel portfólióikat.


A helyi kormány rátett még egy lapáttal, hiszen alkotmányba foglalták, hogy bizonyos kötvények utáni fizetési kötelezettségek teljesítése elsőbbséget élvez a közszolgáltatások finanszírozásához képest, vagyis azok a kötvénytulajdonosok, akik ilyen értékapírral rendelkeznek, előbb kapják meg pénzüket, mint például a tanárok.

A fenti intézkedéseknek köszönhetően ömlött a pénz az országba, amely függővé vált az amerikai befektetők pénzétől. Innen egyenes út vezetett az eladósodáshoz.

Ennek kapcsán pedig meg kell említeni még egy súlyos problémát. Puerto Rico egy 1984-es rendelkezés értelmében nem kezdeményezheti az úgynevezett 9. fejezet szerint csődeljárást maga ellen. Ez egy "enyhébb" csődöt jelent, amely lehetőséget biztosít a különböző törvényhatósági entitásoknak (városok, kerületek, tartományok), hogy fizetési kötelezettségeik időbeli kitolásáról, illetve bizonyos adósságterük enyhítéséről állapodjanak meg hitelezőikkel. Az eljárás legfontosabb eleme, hogy a csődbejelentő nem kötelezhető a tulajdonában álló eszközök értékesítésére csak azért, hogy fennálló kötelezettségeit teljesíteni tudja.

A szigetország tehát nem élvez különleges csődvédettséget, ami fokozottan kiszolgáltatottá tette a hitelezőivel szemben, melyek között nagy arányban képviseltetik magukat amerikai hedge fundok, akik így fizetésképtelenség esetén - amelynek a jelenlegi helyzetet látva igen nagy a valószínűsége - potenciálisan nyomás alatt tarthatják Puerto Rico kormányát, hogy a hurrikánok után még megmaradt ingatlanjainak és földterületeinek értékesítésével, illetve a közszolgáltatások visszavágásával préseljék ki magukból kamatfizetési kötelezettségeiket.

Bár most az a legfontosabb, hogy az amerikai kormány segítségével minél hamarabb helyrehozzák az infrastruktúrában és a lakóépületekben keletkezett károkat, illetve legyen végre tiszta víz és elektromos áram minden háztartásban, hosszabb távon az elviselhetetlen adósságteherrel is kezdeni kell valamit, hiszen a helyzet nem fog magától megoldódni.

Puerto Rico történetének két óriási tanulsága is van.
  • Bár különböző adóengedményekkel könnyen egy adott országba csábíthatók nagyvállalatok, ez önmagában kevés ahhoz, hogy a helyi közösség érdemben profitáljon jelenlétükből. Megfelelő üzleti környezet hiányában ugyanis (infrastruktúra, oktatás minősége és ezzel összefüggésben a munkaerő képzettsége, jogbiztonság) mindez inkább vállalati adóelkerülést eredményez, mintsem gazdaságfejlesztésen keresztüli tartós felzárkózást a célország számára.
  • Ha egyszer egy olyan történelmi lehetőség adódik egy ország számára, mint amit Puerto Rico kapott azzal, hogy az amerikai kormány döntésének hatására rengeteg tőke ömlött a gazdaságba, érdemes olyan projektekbe fektetni, amelyek hosszabb távon növelik a versenyképességet. Ha így tettek volna a helyi döntéshozók, akkor valószínűleg nem hagyta volna el ennyi nagyvállalat a szigetországot az adókedvezmény visszavonása miatt.



(Quartz, Business Insider, Last Week Tonight)
(Címlapkép forrása: RICARDO ARDUENGO / AFP)

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír


 

hirdetés
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium