Olyan keveset tanulunk, hogy az már Balkán

Az élethosszig tartó tanulás nem azt jelenti, hogy néhány évente újabb egyetemi szakra iratkozunk be vagy elnyújtjuk tanulmányainkat. Amikor a statisztikusok az élethosszig tartó tanulást mérik, azt a kérdést teszik fel, a megelőző négy hétben részt vettünk-e valamilyen oktatásban, képzésben. A formális oktatás mellett ide tartozik mindenféle informális képzés is, amelyek például a tapasztalat- és gyakorlatszerzés, skillek fejlesztésére stb irányulnak. Az élethosszig tartó tanulás segít naprakészen tartani a korábban megszerzett képzettséget, tudást, illetve lépést tartani a technikai fejlődéssel is.

Épp ennek köszönheti, hogy az élethosszig tartó tanulás és a foglalkoztatottság kapcsolata erős, nem véletlen, hogy a formális oktatás, a diplomások arányának növelése mellett az unió külön költségvetéssel támogatja a lifelong learninget is (pl. csereprogramok, felnőttképzés, workshopok).

Sajnos a magyar lakosság nem jeleskedik az élethosszig tartó tanulásban, a 25-64 éves korosztály kevesebb mint 3%-a mondta azt az Eurostat szerint, hogy részt vett a megelőző négy hétben képzésen vagy oktatáson. Az elmúlt években ráadásul inkább romlott az arány, mintsem javult volna, a 2000-es évek elején még 4% körüli volt az arány. A 4%-kal sem tartoznánk még az európai középmezőnybe sem, az átlag ugyanis 11%, a legjobb érték pedig Dániáé majdnem 33%-kal. Általában véve a skandinávok jeleskednek a lifelong learningben, ami a formális oktatásban való nagyobb arányú részvétellel is magyarázható.

Az adatokat térképre vetítve rajzolódik ki igazán, hogy milyen jól behatárolható tömböket alkotnak az egyes csoportok, és hogy sajnos Magyarország ezek között inkább a Balkánhoz sorolható, miként nálunk már csak Bulgáriában és Romániában alacsonyabb az élethosszig tartó tanulásban való részvétel az unió országaiban. Érdekes, hogy a közép-európai térségből egyedül Szlovénia javított nagyot, a 2000-es évek elejéhez képest megduplázták az arányt (7%-ról 16%-ra).

• Címkék:
• munkaügy