Bankszakmai megfontolások
Való igaz, hogy a bankrendszer hajlamos a pánikjelenségre. Ennek oka, hogy a modern pénz legnagyobb részét – a gyakori tévhittel ellentétben – nem a jegybank, hanem a kereskedelmi bankok teremtik, amikor hitelt nyújtanak. Ekkor ugyanis a semmiből folyószámlapénzt teremtenek a hitelezett ügyfélnek. Ez nem azt jelenti ugyanakkor, hogy korlátlanul hitelezhetnek. Számolniuk kell azzal, hogy a megteremtett folyószámlát felhasználják, azaz készpénzben felveszik, vagy más bankhoz utalják. Mindkét művelethez jegybankpénzre van szükségük. A készpénzfelvételhez nyilvánvalóan a jegybank által kizárólagosan teremtett készpénzre van szükségük. Az utalásnál pedig azt kell figyelembe venni, hogy a bankok az egymás közötti pénzforgalmat jegybanki számlapénzben számolják el. A műveletet rendkívül leegyszerűsítve:
a bank, ahonnan az utalás történik, megkéri a jegybankot, hogy a jegybanknál vezetett számláját csökkentse az adott összeggel, ugyanezt az összeget pedig írja jóvá a fogadó bank részére.
Már az eddigiek alapján is érdemes néhány fontos pontot rögzítenünk:
- A folyószámlának számos előnyös tulajdonsága van a készpénzzel szemben. A bankrendszernek tehát – normál körülmények között – nem kell azzal számolnia, hogy a megteremtett folyószámla-állomány egészét készpénzre váltják. Ennek megfelelően a megteremtett folyószámla-állomány meghaladhatja, és meg is meghaladja a bankok által elérhető jegybankpénz (készpénz+jegybanki számlapénz) mennyiségét. Ez utóbbi az ún. résztartalékolási rendszer (fractional reserve banking). Ebből viszont az is következik, hogy pánikhelyzetben fizetésképtelenség fenyegeti a bankokat.
- A modern bankrendszer működése mögött nem kell valamilyen szabadkőműves háttér-megállapodást feltételezni. Valóban előnyös a bankok számára, hogy a pénzteremtés nagyobbik részét ők végzik. Az, hogy a mérlegük forrás oldalán alacsony kamatozású folyószámlát teremtenek, amiből az eszköz oldalon magasabb kamatozású instrumentumot (pl. nyújtott hitelt) finanszíroznak, eredményt termel. De azt is figyelembe kell venni, hogy a pénzteremtéssel összekötött hitelezéssel erőforrás-allokációt végeznek. Azon szereplők rendelkeznek az erőforrásokkal – munkaerő, gépek stb. –, akik hitelhez jutnak. A történelemben próbálkoztunk már egyszintű bankrendszerrel, amelyben a kereskedelmi bankok helyett az állami bank végezte a hitelezést. Az erőforrás-allokáció hatékonyságát tekintve ez korántsem volt sikeres (lásd szocializmus és szocialista nagyvállalatok finanszírozása). A kétszintű bankrendszerben viszont egy szerencsés érdekegyüttállásról beszélhetünk. A kereskedelmi banknak érdeke, hogy minél jobb törlesztőképességű ügyfeleket hitelezzen. A társadalomnak érdeke, hogy azok rendelkezzenek az erőforrásokkal, akik azt a lehető leghatékonyabban tudják felhasználni. A törlesztőképesség és a hatékonyság pedig egész biztosan nem független egymástól. Így amikor a bankok erőforrásokat fordítanak a kockázatelemzésre, akkor – ha nem is szándékosan – de a profitcéljukon túl az erőforrások hatékony társadalmi felhasználását is előmozdítják.
- Zsiday helyesen emeli ki, hogy aki pénzmegőrzési vagy tranzakciós céllal folyószámlát akar tartani, az óhatatlanul a bankrendszerre szorul. Bár nem befektetői szempontok szerint jár el, mégis kénytelen az adott bank, válság esetén pedig a betétbiztosítási rendszer kockázatát futni. Ez több szempontból lehet aggályos. Egyrészt a betétbiztosítás jellemzően csak bizonyos összeghatárig kínál védelmet. Másrészt pedig erősen kétséges, hogy a folyószámla kamatokban tükröződik-e az adott bank csődkockázata. Ha azt szeretnénk elérni, hogy a tranzakciós célú számlák biztonságban legyenek, így a pánik lehetősége megszűnjön, akkor két irányba lehet elmozdulni. Az egyik lehetőség, hogy összeghatártól függetlenné tesszük a betétbiztosítást, és megfelelő tűzerővel látjuk el, hogy egy nagyobb bank bedőlése esetén is helyt tudjon állni. A másik lehetőség, hogy olyan szereplőre bízzuk a számlák vezetését, akinek fizetőképessége független a tőke- és likviditási helyzetétől. Ez utóbbi lenne a jegybank. Így pedig el is jutottunk a digitális jegybankpénz (CBDC – central bank digital currency) témaköréhez.
Mi is az a digitális jegybankpénz?
Technikai érelemben nem újdonság, hogy a jegybank digitális számlát vezet. Jelenleg ezt ugyanakkor csak a szűk körű elfogadott partnerek – többnyire a kereskedelmi bankok – számára végzi. A digitális jegybankpénz tehát értelmezhető úgy, mint
a jelenleg is létező tartalékforrások (kereskedelmi bankok jegybanki számlapénze) kiterjesztése a széles publikum számára.
Egy júniusi, a Bruegel Intézet által publikált tanulmány szerint már legalább 114 ország/joghatóság tart a CBDC fejlesztés valamilyen fázisában. Közülük 11-en már be is vezették. Fontos azonban kiemelni, hogy a gyakorlati CBDC projektek ambíciója többnyire visszafogott. A bevezetésben a fejlődő országok járnak az élen, ahol az elsődleges célok a pénzügyi integráció fokozása, a nehézkes készpénzmozgatás (pl. a Karib-térség szigetei között) kiváltása és a digitalizáció előmozdítása. Ugyanakkor a kereskedelmi banki számlák széles körű kiváltása, és így a bankpánik megelőzése nem szerepel egyelőre a közvetlen célok között. Jelen cikkemben ugyanakkor éppen egy ilyen ambiciózus CBDC bevezetésére teszek egy gondolatkísérletet.
A digitális jegybankpénz bevezetésének főbb dimenziói
A fenti definíció még nem ad kellően egyértelmű meghatározást arra, hogy miként is képzeljük el a digitális jegybankpénzt. Ehhez a digitális jegybankpénz működésének számos dimenzióját kell specifikálnunk. Jelen gondolatkísérlet során az egyes dimenziókat úgy választjuk meg, hogy a CBDC a legambiciózusabb célt szolgálja, azaz a bankpánik megelőzését. Utóbbi céllal együtt jár a jelenlegi banki modell teljes átalakítása, ami érthető óvatosságot vált ki a jegybankokból.
Technológiai háttér – jegybanki számla vagy token
Technológiailag valóban a jelenlegi tartalékforrások kiterjesztését jelentené, ha a CBDC a jegybank által vezetett számlákon lenne elérhető. Ilyen esetben van lehetőség arra, hogy a jegybanki számlákhoz megfelelő hozzáférést biztosítva, a fizetési szolgáltatásokat továbbra is magánszereplők nyújtsák. Utóbbi modell előnye, hogy ötvözi a jegybanki számla biztonságát a fizetési szolgáltatásokban továbbra is érvényesülő piaci versennyel.
Ezzel szemben sokkal inkább a hagyományos készpénz digitalizálását jelentené a DLT technológia (distrubuted ledger technology) alkalmazása. A többek között a blockchain technológiai alapját is adó DLT esetében nincs központi számlavezető, a rendszer decentralizált. Ebben a változatában a CBDC egyfajta anonim token formában lenne elérhető. Ez a megoldás a készpénz közelebbi helyettesítője lenne, ösztönözve a készpénzmentes gazdaság mielőbbi megvalósítását. Védelmet jelentene továbbá a pénzügyi adatokkal való esetleges állami visszaéléssel szemben is (lásd diktatórikus vagy autoriter rezsimek). Ugyanakkor az anonimitás lényegesen kedvezőtlenebb helyzetet teremtene a hatóságok számára a feketegazdaság/pénzmosás/terrorizmus visszaszorításában.
Mivel a technológiai háttér érdemben nem befolyásolja, hogy a CBDC alkalmas-e a bankpánik megelőzésére, így az egyszerűség kedvéért a továbbiakban számlapénzként tekintek a digitális jegybankpénzre.
Konvertibilitás
A jelenlegi pénzügyi modellben teljes konvertibilitás érvényesül a készpénz – jegybanki számlapénz és a készpénz – kereskedelmi banki számlapénz relációkban is. Azaz a bankok jegybanki számlájukat korlátlanul válthatják készpénzre. Ugyanígy a szélesebb körű gazdasági szereplők szintén korlátlanul válthatják át a folyószámláikat készpénzre – a résztartalékolási modellben épp ez utóbbi teremti meg a bankpánik lehetőségét. Egyes CBDC struktúrára vonatkozó javaslatok korlátoznák a CBDC és a többi pénztípus közötti átválthatóságot. Meglátásom szerint a konvertibilitás korlátozása ellentétes a vizsgált ambiciózus céllal, így a továbbiakban korlátlan átválthatóságot feltételezek a folyószámla és a CBDC, valamint a készpénz és a CBDC között. Továbbá a számla alapú CBDC modellben a tartalékforrásokat és a kereskedelmi bankok CBDC állományát nem különböztetem meg, mivel mindkét esetben a jegybank által a bankok számára vezetett számlapénzről van szó.
Hozzáférhetőség
A megvalósuló CBDC projektek és kutatások esetében felmerült annak a lehetősége, hogy a CBDC-hez való hozzáférést korlátozzák. A korlátozás célja a bankokra nehezedő likviditási sokk mérséklése, az óvatosság és a radikális modellváltás elkerülése. Korlátozást jelenthet például a magánszemélyek/vállalatok által tartható CBDC mennyiségének maximalizálása. Mivel jelen gondolatkísérlet éppen azt vizsgálja, hogy a digitális jegybankpénz hogyan vehetné át a hagyományos folyószámlák helyét, így a korlátozásoktól most eltekintek.
Kamatozás
A digitális jegybankpénz kamatozásának módja közvetlenül nem befolyásolja, hogy alkalmas-e az átfogó modellváltásra és a bankpánik megelőzésére. Ugyanakkor nem látom értelmét, hogy a központi bank miért mondana le arról, hogy kamatozó instrumentumként vezesse be a CBDC-t. Egy kamatozó CBDC-vel ugyanis olyan eszközre tesz szert, amellyel meglehetősen direkt módon tudja befolyásolni az aggregált keresletet, így erősítve a monetáris transzmissziót. Hosszútávon pedig, ha a gazdaságok valóban elérnek a készpénzmentes státuszba, nem lenne szerencsés, ha egy fixen nulla kamatozású pénzforma továbbra is fenntartaná a zero lower bound jelenséget, azaz korlátozná a monetáris politikát a negatív kamatok alkalmazásában. Így a továbbiakban azt feltételezem, hogy a jegybank kamatot állapít meg a CBDC számlákra. Annak lehetőségét ugyanakkor fenntartom, hogy a jegybank eltérő kamatot fizet a kereskedelmi bankoknak és a szélesebb körű szereplőknek vezetett számlákon – hasonlóan, ahogy a kereskedelmi bankok is eltérő kondíciókat kínálnak a lakossági és vállalati ügyfeleknek.
A CBDC kibocsátásának módja
A központi bankok két módon tudnak jegybankpénzt juttatni a gazdaságba: jegybankképes eszközöket vásárolnak (értékpapírok és deviza), vagy hitelt nyújtanak. Ezen a CBDC bevezetése sem változtat. Számolni kell viszont azzal, hogyha az ambiciózus célunknak megfelelően tömegesen akarják a folyószámlákat CBDC-re váltani, akkor a kereskedelmi bankok jegybankpénz-igénye drasztikusan megnő. A konverzió során a kereskedelmi banknál vezetett számlapénz megsemmisül, a jegybank mérlegének forrás oldalán pedig létrejön az ügyfélnek vezetett digitális jegybankpénz. A kereskedelmi banknak és a jegybanknak – hasonlóan egy hagyományos bankközi utaláshoz – el kell egymással számolnia, ami jegybankpénz kiáramlást eredményez a kereskedelmi banktól. Az átfogó CBDC bevezetés ennek megfelelően tömeges jegybankpénz kiáramlást indukál a kereskedelmi bankoknál. A jegybanknak szükségszerűen vállalni kell ebben a helyzetben, hogy ezt a mennyiséget a bankrendszer rendelkezésére bocsátja. Mivel a jegybankképes eszközök megvásárlása aligha jelentene erre fedezetet, így a központi bankoknak sokkal aktívabbá kell válniuk a kereskedelmi bankok hitelezésében – ráadásul lazítva a korábbi fedezeti követelményeket.
A betétbiztosítás jövője
A CBDC átfogó bevezetésével bárki számára elérhetővé válik a kockázatmentes számlapénz. A törvény által előírt betétbiztosítás ezzel érdemben veszít a jelentőségéből. A bankok természetesen továbbra is kínálhatnak betéti termékeket, amelyekkel akár a CBDC-vel is versenyeznek. Ugyanakkor nincs különösebb ok arra, hogy ezek a betétek ne a bankok által kibocsátott kötvényekhez hasonló kockázatot fussanak. Így azt feltételezem, hogy a CBDC általános bevezetésével a kötelező betétbiztosítás megszűnik.
A CBDC hatása a kereskedelmi banki modellre
A fentiek alapján egy új banki modell rajzolódik ki, amelyben a kereskedelmi bankok elesnek a hagyományos betétjeik jelentős részétől. A modellváltás úgy lehetséges, ha a kieső források jelentős részét a jegybank refinanszírozási hitelekkel pótolja. Ennek hiányában a CBDC bevezetése maga idézné elő a likviditási válságot.
Kívánatos, hogy a fenti érvelésemnek megfelelően a hitelezés, és ezzel az erőforrás-allokáció továbbra is a kereskedelmi bankok hatásköre legyen. A kereskedelmi banki hitelnyújtás elveszíti viszont pénzteremtő jellegét, pusztán allokálja a jegybank által megteremtett pénzt.
Az új rendszerben a CBDC-teremtés aktusa akkor történik, amikor a jegybank eszközöket vásárol, vagy hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak. A kereskedelmi bankok pedig ezt a jegybank által teremtett pénzt allokálják a hitelnyújtás során.
Azaz hitelezéskor a kereskedelmi bank jegybanknál vezetett számlájáról az ügyfél szintén a jegybanknál vezetett számlájára kerül át a jegybankpénz, ezzel kikerül a bankrendszerből, és széles értelemben vett pénzként funkcionál tovább.
A bankok lehetősége természetesen továbbra is fennmaradna, hogy ügyfélbetéteket gyűjtsenek és kötvényeket bocsássanak ki, azaz kellően attraktív feltételekkel a lakosságnak és a vállalatoknak nyújtott CBDC számlákkal versenyezzenek. A betétek innentől a kötvényekhez hasonló kockázatot futnának, és nem elsődlegesen tranzakciós, hanem sokkal inkább befektetési funkciót töltenének be. Így a kereskedelmi bankok továbbra sem alkalmaznának 100%-os tartalékolást a betéteken, de a betétek új, a kötvényekhez hasonló funkciója ezt nem is indokolná. A kereskedelmi banki betétektől azért sem várnánk – a továbbiakban sem – 100%-os tartalékolást, mert most már lenne garantáltan kockázatmentes alternatívájuk a CBDC formájában. A CBDC kockázatmentes jellegét pedig nem a 100%-os tartalékolás, hanem a számlavezető személye biztosítaná, a jegybankok ugyanis technikailag korlátlanul fizetőképesek a saját devizájukban.
Számolni kell azzal is, hogy a folyószámla állományok elvesztésével a bankok forrásköltségei növekednek, ami a hitelkamatokban is lecsapódik. Ennek ellensúlyozására megvan a jegybank lehetősége, hogy akár a hitelcél függvényében (lásd Növekedési Hitelprogram) kedvezményes refinanszírozási hitelt nyújtson a bankoknak.
Míg a kereskedelmi bankok elveszítik a pénzteremtés előnyeit, addig a jegybank pénzteremtésből származó jövedelmet (seigniorage) nyer. Ennek ára viszont, hogy sokkal aktívabb szerepet kell vállalnia a bankok hitelezésében, vélhetően a fedezeti követelmények lazítása mellett, amivel a bankokkal szemben hitelezési kockázata keletkezik.
CBDC hatása a monetáris politikára
A CBDC bevezetése a monetáris politika eszköztárát is átalakítaná. A kamatozó CBDC egy meglehetősen direkt monetáris politikai eszköz lenne az aggregált kereslet befolyásolására – egy olyan eszköz, amellyel a jegybank többkörös transzmisszió nélkül, közvetlenül tudná befolyásolni a széleskörű gazdasági szereplők által érzékelt kamatokat. A monetáris politika számára döntési változó lenne a refinanszírozási hitelek kamata, a CBDC kamata a kereskedelmi banki számlákon és a CBDC kamata a széleskörű gazdasági szereplők számláin. A jegybankpénz elérhetőségének kiterjesztése az iránta való kereslet drasztikus növekedését okozná, ami szükségessé tenné, hogy a kínálat is lépést tartson. A jegybankpénz kínálatának növelése minden bizonnyal megszüntetné azt az eddigi gyakorlatot, hogy a központi bankok csak magas minőségű fedezet ellenében nyújtanak hitelt a kereskedelmi bankoknak. Mindemellett a készpénz esetleges kiszorítása a kamatozó formában bevezetett digitális jegybankpénz által utat nyithatna deflációs helyzetben a negatív kamatok (NIRP – negative interest rate policy) intenzívebb alkalmazására, hiszen nem lenne fixen nulla kamatozású alternatíva.
Összefoglalás
Jelen cikk a digitális jegybankpénz bevezetésének egy ambiciózus változatát vizsgálta, amelyben a tranzakciós célú pénztartás szerepét a CBDC számlák vennék át a kereskedelmi banki folyószámlák helyett. A CBDC bevezetése ebben a formában a jelenlegi banki modell gyökeres átalakítását eredményezné. Nem véletlen, hogy a jegybankok óvatosak, és a gyakorlati projektek még nem ebbe az irányba tartanak.
A modell bevezetésének legfőbb társadalmi előnye az lenne, hogy
széles körben válna elérhetővé a kockázatmentes számlapénz, megelőzve ezzel a bankpánik lehetőségét.
A CBDC fontos szerepet játszhatna a fixen nulla kamatozású készpénz visszaszorításában, a készpénzlogisztika költségeinek megtakarításában és a feketegazdaság visszaszorításában. Monetáris politikai szempontból elősegítené a nulla alsó kamathatár feloldását, és direktebb monetáris politikai eszközök bevezetését.
A másik oldalon viszont sokakban aggályokat kelt a számlainformációk koncentrálódása egy állami szereplőnél – jelen esetben a központi banknál. Autoriter vagy diktatórikus politikai rendszerek adott esetben visszaélhetnének vele. Másodszor, bár a széles körű szereplők hitelezése továbbra is a kereskedelmi bankoknál maradna, az új modellben jelentősen nőne a refinanszírozási hitelek állománya, azaz egy állami szereplő, a jegybank szerepe az erőforrás-allokációban. Utóbbi szintén vet fel kérdéseket. Harmadszor, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a banki modell ilyen mértékű átalakítása előre nem látható következményeket is rejthet, ami óvatosságot igényel.
A szerző a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. szenior tanácsadója és a Budapesti Corvinus Egyetem PhD hallgatója.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép forrása: dowell via Getty Images
