Ez fájni fog a magyar tőkepiacnak
Ahogy a rendelet is fogalmaz, a tranzakciós illetékfizetési kötelezettséget az értékpapír-kereskedelemre is kiterjesztik, vannak azonban fontos pontosítások:
- az egyik ilyen, hogy ennek a hatálya a Keler Zrt. által kibocsátott ISIN azonosítóval rendelkező pénzügyi eszközökre terjed ki,
- a másik pedig, hogy csak a pénzügyi eszközök vétele után kell megfizetni (eladás után tehát nem).
Fontos részlet a fenti, ugyanis ez azt jelenti a Portfolio-nak nyilatkozó piaci források szerint, hogy
a tranzakciós illeték megfizetése csak a magyar ISIN azonosítóval rendelkező értékpapírok után kötelező. Óriási hátrányba kerülhet tehát a magyar tőkepiac a tranzakciós illeték kiterjesztése miatt.
Ahogyan arra a félelemre már korábbi cikkünkben is rávilágítottunk, nem tenne jót a tranzakciós illeték az így is kis forgalommal rendelkező magyar tőzsde számára, több okból sem.
- Egyrészről az illeték bevezetése a spekulációs, illetve a daytrade kereskedést akár jelentősen is visszavetheti itthon, a lakossági befektetők körében is, márpedig a tőzsdei likviditás fő részét ezek a típusú ügyletek adják a piacon.
- Másrészről az is nyilvánvalóvá vált, hogy a sok, kis összegű ügyletnek ezek után nem sok értelme lesz a befektetési alapok körében sem, át kell gondolni a tranzakciók nagyságát és azok gyakoriságát is.
Forrásaink szerint az, hogy a tranzakciós illetéket a magyar értékpapírokra kell megfizetni, még inkább a külföldi piacokra terelheti a forgalmat, a hazai befektetési alapok közül pedig értelemszerűen a kis, magyar fókuszú portfólióknak jelenti ez a legnagyobb nehézséget.
Nagy kérdés, hogyan reagálnak a tranzakciós illetékre a letétkezelő bankok, ugyanis a rendelet alapján piaci forrásaink úgy látják, hogy
a tranzakciós illeték megfizetése a letétkezelőknél fog megjelenni költségként, nem közvetlenül a befektetési alapoknál.
Kérdés persze, áthárítják-e ezt a költséget a bankok az alapokra vagy sem. Mindez függ attól is, hogy mennyi magyar eszköz van az adott alapban, milyen gyakran tranzaktál. Úgy tudjuk, az egyeztetések már elindultak ennek kapcsán a piaci szereplők között.
További kihívásként merül fel a duplikáció kérdésköre, hiszen a befektetőnek a tranzakciós illetéket egyrészt akkor is meg kell fizetnie, amikor megveszi a befektetési jegyet, illetve akkor is, ha maga az alap végez értékpapír-vásárlást (már ha annak költségét a letétkezelő továbbhárítja az alapra).
Forrásaink szerint elképzelhető, hogy külföldi mintára itthon is lesz bizonyos alapok esetében belépési díj. Külföldön bevált gyakorlat, hogy a befektetési jegy megvásárlására nagyjából 1%-os díjat számít fel a forgalmazó, így akár itthon is lehet ilyesmi az érintett alapok esetében (ez esetben például egy 0,3%-os díj). Más kérdés, hogy külföldön ezt a díjat a forgalmazó kapja meg, itthon pedig az államhoz kerülne.
A befektetési alapok szempontjából fontos lehet, hogy a rendelet értelmezése alapján a származtatott ügyletekre nem kell megfizetni a tranzakciós illetéket.
Már kezdett egyenesbe jönni az alapkezelői piac
Ugyancsak a napokban számoltunk be arról, hogy összességében jó évet zártak a legnagyobb alapkezelők a koronavírusról, tőkepiaci emelkedésről, kínai ingatlanválságról és berobbanó inflációról szóló tavalyi évben. A legnagyobb vagyont kezelő alapkezelők tizes listáján az OTP Alapkezelőt leszámítva mindegyik szolgáltató növelni tudta profitját az egy évvel korábbi adathoz képest.
A vagyonarányos megtérülés is biztató képet festett tavaly a nagy alapkezelők profitszámairól (ez esetben a vagyonalap a teljes kezelt vagyon, tehát a befektetési alapokon túl az egyén intézményi szereplőknek végzet vagyonkezelés is ide értendő):
Címlapkép: Getty Images
