Jegybanki betét helyett jegybanki kötvény
Tavaly novemberben jött a döntés Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztertől, hogy a hazai intézményi befektetők és a 20 milliónál nagyobb bankbetéttel rendelkező lakossági ügyfelek bankbetétjeinek kamatát lekorlátozzák a 3 hónapos diszkontkincstárjegyek hozamának megfelelő szinten. Az indoklás akkor az volt, hogy egyes pénzügyi szereplők számára egyre vonzóbbá vált, hogy pénzüket kereskedelmi banki közvetítéssel jegybanki betétben tartsák, és állampapír-vásárlás helyett végső soron az állam által fizetett, akár 18%-os kamatot realizáljanak, kockázatmentesen.
A 18%-os kamat alatt nyilvánvalóan az MNB irányadó, egynapos betéti kamatára gondolt akkor a miniszter, amelyet október óta közvetlenül a bankok érnek el, rajtuk keresztül viszont mások is, például úgy, hogy az alapoktól kapott többlet likviditást a bankok jegybanki betétben helyezik el, és a 18%-os jegybanki lehetőség révén akár ezt megközelítő kamatot (pl. 16-17%-os) fizettek ki az alapoknak. A korlátozás bevezetésével viszont maximum csak a 3 hónapos DKJ hozamszintjét érik már el az alapkezelők, ami jelenleg 4-4,5 százalékpontnyi hozamveszteség az alapoknak és a befektetőiknek is (miközben a külföldi szereplők továbbra is hozzáfértek a 18%-os jegybanki betéthez, ami versenyhátrányt jelent a magyar pénzügyi intézmények és befektetők számára).
Ez a helyzet változott most februártól, ugyanis a bankokon túl a hazai intézményi befektetők is hozzáférhetnek az MNB Diszkontkötvényéhez, amelynek hozama az elmúlt három februári aukción a betéti gyorstender 18 százalékos kamatával egyezett meg.
Diszkontkötvény természetesen volt eddig is, de leginkább negyedéves kibocsátással és akkor is csak a bankok férhettek hozzá. Februártól viszont több fronton is változott a helyzet: a kötvényt heti aukció keretében lehet jegyezni (továbbra is csak a bankoknak), az eszköz átruházását ugyanakkor nem korlátozza az MNB (korábban sem volt korlátozva, azonban a rendszeres, heti aukciók új keresletet generálnak az alapkezelők személyében). Ez pedig azt jelenti, hogy a bankok továbbadhatják azt – nyilván pár bázispontos díjért cserébe – az alapkezelőknek, akik így újra hozzáférhetnek a 18% körüli kamatszinthez.
Kérdésünkre az MNB elárulta, hogy eddig három aukciót tartott az MNB februárban, az első aukción 865 milliárd forint, a második aukción 958 milliárd, a harmadikon pedig 906 milliárd forint értékben adtak be ajánlatot a bankok, amelyet az MNB teljes egészében elfogadott.
Az alábbi ábrán az MNB oldalán elérhető aukciós eredményeket gyűjtöttük össze, és látható, hogy jóval élénkebb lett a kereslet a papír iránt az utóbbi aukciókon, mint az korábban volt (miután a papír egyhetes termék, ezért vélhetően a heti aukciókon a korábban lejáró állományok is megfordulnak, így nincs értelme azokat összesíteni):
Kik járnak jól a Diszkontkötvénnyel?
Elsősorban a befektetési alapokba fektetőknek jó hír, hogy a magyar szolgáltatók ismét hozzáférnek a 18% körüli jegybanki kamatszinthez, hiszen ezt az egyhetes eszközt be tudják építeni a portfóliókba is. Mivel a Diszkontvény a likvid eszközök lekötéséhez nyújt nagy segítséget, így az egyébként is likvidebb befektetéseket tartó pénzpiaci alapoknak, illetve egyes kötvényalapoknak adhat egy plusz hozamszerzési lehetőséget.
Ahogyan arról korábban számos cikkünkben írtunk, tavaly kiugróan nagy keresletnek örvendtek a hazai kötvényalapok, de a pénzpiaci alapok is évek óta nem látott friss pénzeket gyűjtöttek. Az egyre magasabb kamatszintek vonzóbbá teszik ezeket a befektetéseket, nem csoda, hogy a MÁP+ -ból kiáramló pénzek egy része is a befektetési alapokba áramlott.
Érdemes tisztázni, hogy a befektetési alapok nem tudják a kezelt vagyonuk 100%-át Diszkontkötvényben tartani, mivel jogszabályi előírás szerint ennek mértéke maximum 10% lehet.
Piaci forrásaink szerint az MNB Diszkontkötvényét az „egyéb” kategóriába sorolja a jogszabály, és mint ilyet, maximum a portfóliók 10%-áig lehet tartani. Más lenne a helyzet, ha állampapír szintű minősítése lenne a papírnak, mivel ez esetben akár 35%-ig is tartható lenne. Úgy tudjuk, hogy a kötvény besorolása bizonytalanságot okoz a piacon, a szakma várja az MNB iránymutatását a kérdésben. A hazai nyugdíjpénztárak is hasonló okok miatt nem tudnak a jegybanki kötvényhez hozzáférni, így az erre irányuló módosítási javaslatok megfogalmazásán már dolgoznak a szolgáltatók.
FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után az MNB a következő tájékoztatást adta: "A kollektív befektetési formák befektetési és hitelfelvételi szabályairólszóló 78/2014. (III. 14.) Korm. rendelet 18. § alapján az MNB álláspontja szerint a befektetési alap eszközeinek 10 százalékát fektetheti be az MNB által kibocsátott Diszkontkötvénybe. Ezen álláspontjáról az MNB folyamatos felügyelés keretében tájékoztatta az érintett befektetési alapkezelőket, melyet tudomásul is vettek. Folyamatos felügyelési tevékenysége keretében továbbá az MNB nyomon követi a befektetési alapok Diszkontkötvény jegyzését."
Nem elhanyagolható az állampapír-piaci hozamgörbe rövid végén várható hatás sem, ugyanis a Diszkontkötvény iránt megnövekvő kereslet valamilyen szinten elszívó hatással bírhat az állampapírpiacon, ami pedig várhatóan feljebb viszi a rövid oldali hozamokat, előbb-utóbb tehát ehhez igazodhatnak majd a DKJ-hozamok is.
Van egy másik nyertes is: a forint
Megkérdeztük az MNB-t arról is, hogy mit várnak az eszköztől, illetve milyen célokat szolgál a papír.
A jegybank válaszában az alábbi pontokat emelte ki:
- A diszkontkötvény alapvetően a monetáris transzmisszió erősítését szolgálja. Az MNB az elmúlt hónapokban visszatérően is jelezte, hogy a kamatemelések mellett a monetáris transzmisszió működését erősítő intézkedéseket is bevezet, annak érdekében, hogy a rövid oldali kamatok minden részpiacon és minden időszakban összhangban alakuljanak a Monetáris Tanács által optimálisnak tartott kamatszinttel. Ezeknek a lépéseknek a sorába illik a diszkontkötvény rendszeres meghirdetése is.
- Azt érdemes látni, hogy az MNB partnerköre és általában a pénzpiaci szereplők igen eltérő adottságokkal, preferenciákkal, limitekkel rendelkezhetnek, ami ráadásul folyamatosan változik. Ez időnként egyes részpiacokon súrlódásokhoz vezethet. Emiatt vannak olyan időszakok, amikor célzott jegybanki eszközökkel a piaci szereplők szélesebb körét érdemes közvetlenül elérni a Monetáris Tanács által megszabott kondíciókat nyújtva.
- A devizacsere (FX-swap) piac az egyik legfontosabb olyan részpiac, ahol már látszódnak is a rendszeres diszkontkötvény bevezetésének kedvező hatásai. Az egyhónapos szegmensben például az elmúlt időszakban 100-200 bázisponttal voltak alacsonyabban az FX-swap piaci (implikált) forinthozamok, mint a megfelelő futamidejű BUBOR jegyzések, ami általában a strukturális forint túlkínálat jele. A diszkontkötvény rendszeresítésével az FX swap piaci forint túlkínálat nagymértékben csökkent, az ún. FX-swap felár jelenleg nullaközeli, tehát az FX-swap piaci egyensúly megteremtésével és így a monetáris transzmisszió javításával az MNB képes volt effektíve tovább szigorítani az elmúlt hetekben.
- A swap piaci kondícióknak fontos szerepe van devizapiaci pozícionáltság alakulásában, hiszen az implikált swaphozamok határozzák meg a forintpozíciók felvételének feltételeit. A swap piaci hozamok emelkedése megnöveli a short pozíció kialakításának költségét és növeli a forinteszközök vonzerejét.
Az MNB válasza tehát fontos üzeneteket tartalmaz a forint árfolyam szempontjából is, hiszen a fölös piaci likviditás elszívásával a Diszkontkötvény kvázi a forint erősítését támogatja.
Hogy miért? Általánosságban és nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy ha magas az irányadó kamat, akkor drága a forintot shortolni. Ez azonban csak akkor igaz, ha a swappiaci hozam leköveti az irányadó kamatot, mert a külföldi szereplők jellemzően swapból szereznek forint forrást. A probléma pont az volt az utóbbi években, hogy a swap hozamok nem emelkedtek az irányadó kamattal párhuzamosan, illetve voltak bennük kilengések.
Korábban a forint erősödését két dolog is nehezítette:
- Egyrészről a bankoknak a negyedévek végén különböző tőkemegfelelés, likviditási és devizamegfelelési szabályok miatt jelentős devizaigényük van, ezt azonban már kezelte az MNB a devizaswap tenderekkel. Ezzel a lépéssel a jegybank a swappiaci hozamokat is igyekezett feljebb tornázni. A jelenségről bővebben ebben a cikkünkben írtunk. Az alábbi ábra a devizaswap piacok implikált forint hozamát mutatja, amelyen látható, hogy tavaly ősszel (vélhetően épp a rekordgyenge forint idején) a kamatfolyosó aljára leesett a swappiaci hozam, vagyis a magas kamat mellett is relatíve olcsón jutottak forráshoz azok, akik shortolni akarták a hazai fizetőeszközt. Ezeket a hozamokat igyekszik simítani az MNB a devizaswap-piaci tenderekkel, illetve most a Diszkontkötvénnyel is.
- Másrészről nagy volt a forint likviditás, vagyis olcsón lehetett forintot szerezni devizáért, tehát most a fölös likviditás lekötésében is nagy szerepet kaphat a Diszkontkötvény (így csökken a kínálat a swappiacon, ergo emelkednek a hozamok).
Érdemes ránézni a forint euróval szembeni chartjára, látható, hogy februárban jelentősebb erősödésbe kapcsolt a hazai fizetőeszköz:
Címlapkép: Getty Images
