Több mint egy évtizedbe telt, de ismét megvan a bűvös 3000 milliárd forint a nyugdíjpénztárakban

A rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legnagyobb hatású nyugdíjrendszerbeli változtatása volt a 2010-11-ben levezényelt magán-nyugdíjpénztári "átalakítás", melynek keretein belül a költségvetési gondokkal küszködő kormány egy huszárvágással kiléptette a rendszerből a pénztártagokat (hacsak ők nem nyilatkoztak kifejezetten a maradási szándékukról). A kilépéssel a tagok számláin kezelt, járulékokból felépített megtakarítások visszakerültek a központi költségvetés kasszájába, egyúttal a tagok visszakapták a 100%-os állami nyugdíjjogosultságot.

A drasztikus átalakítás következtében 2011-ben a társadalombiztosítási rendszerbe visszaléptetett tagok után 2927 milliárd forint utaltak át a pénztárak a költségvetésnek.

A lakosság magán- és önkéntes nyugdíjpénztárakban tartott együttes vagyona 2010 végén 4123 milliárd forintot tett ki, ez 2011 első negyedévének végére 1224 milliárd forintra csökkent. (A magánnyugdíjpénztárak mellett létezik egy másik nyugdíjpénztári láb is, az önkéntes pénztáraké, ehhez viszont nem nyúlt a kormány, és nem is lett volna logikus, hiszen az önkéntes pénztárakba a munkáltatók és a nyugdíjcélra öngondoskodók fizettek be, nem pedig az állami járulékokat csoportosították át ezekbe a konstrukciókba.)

A magán-nyugdíjpénztári vagyon nem tűnt el "nyomtalanul" a háztartások pénzügyi számláinak statisztikáiból: az MNB módszertana szerint a visszaállamosított vagyon jövőbeni nyugdíjkifizetésekre beszedett előlegnek minősül, ezért a pénzügyi számlákban a lakosság egyéb követeléseinek során, TB-járulékelőlegként tartják nyilván a vagyon (kamatokkal is imputált) értékét. Matolcsy György jegybankelnök azonban 2018-ban a nagy nyilvánosság számára is tisztázta, hogy az előlegként elszámolt technikai tételnek tartalmi szempontból, jogi, számviteli és költségvetési értelemben nincs jelentősége, lévén a kilépett magán-nyugdíjpénztári tagokra ugyanazok a társadalombiztosítási nyugdíjszabályok vonatkoznak, mint azokra, akik sohasem léptek be magánnyugdíjpénztárba.

A nyugdíjpénztári vagyont ettől kezdve főként az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások alkották. Az utolsó ismert év végi adat szerint 2023-ban 307 milliárd forintra rúgott a magán-nyugdíjpénztári vagyon, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak 1960 milliárd forintos portfólióval zárták az évet. Az azóta eltelt másfél évben még tovább nőtt a pénztárak vagyona,

így 2025 második negyedévében az összesített nyugdíjpénztári vagyon ismét elérte a 3000 milliárd forintot,

egészen pontosan 3015 milliárd forintos összeget tartalmaz az MNB adatsora.

Fontos, hogy ez a vagyon jóval kevesebb megtakarító között oszlik meg, mint a szektor 2011. előtti fénykorában. A 2011-es kiléptetések közepette aránylag kevesen döntöttek a pénztári rendszerben maradás mellett: míg 2010-et 3,12 milliós taglétszámmal zárták a magánnyugdíjpénztárak, addig 2011 végére alig 100 ezer tagot tartottak nyilván.

Ez egy év leforgása alatt 97%-os taglétszámcsökkenésnek felel meg.

2023-ra pedig a 100 ezres tagság is megfeleződött, a legutóbbi év végi adat szerint 51 ezren voltak a magán-nyugdíjpénztári tagok, mielőtt az MNB a pénztárak számának kettőre csökkenése okán befejezte az adatközlést. Az önkéntes nyugdíjpénztári taglétszám ugyanez idő alatt nem mutatott hasonló kilengést: 2010-ben 1 millió 298 ezer taggal büszkélkedhettek, de a csökkenő trend következtében 2023-ra 1 millió 73 ezerre apadt a számuk.

Főként a tehetősebbek maradtak bent a pénztárakban

A pénztárak vagyona és taglétszáma ismeretében kiszámítható az egy tagra jutó átlagos vagyon. Feltűnő, hogy a tömeges kilépések hatására nagyot ugrott a magán-nyugdíjpénztári átlagegyenleg: 2010-ben 996 ezer forint, 2011-ben 2,27 millió forint volt az egy főre jutó megtakarítás, azaz egyértelműen kijelenthető, hogy elsősorban azok maradtak tagok, akiknek átlag feletti megtakarításuk volt a magánnyugdíjpénztárakban. Az azóta eltelt bő egy évtizedben tovább gyarapodott az átlagos vagyon, 2023-ban már 5,98 millió forint jutott egy pénztártagra.

Az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon jóval alacsonyabban húzódó pályát járt be, a 2010-es 664 ezer forintról 2024 végére 2,11 millió forintra emelkedett az egy főre jutó átlagos megtakarítás.

Hiába a lassú növekedés, jócskán lemaradt Magyarország

A nemzetközi gyakorlat gyakran méri egy adott ország nyugdíjcélú megtakarításait az éves GDP-hez, ami segíti mind az időbeli, mind a térbeli összehasonlítást. Magyarország ezen a téren gyengén teljesít: a 2011-es átalakítás évében 15%-ról 4%-ra zuhant a nyugdíjpénztári tartalékok GDP-arányos szintje, azóta pedig – némi jóindulattal – stagnálásról beszélhetünk, a 2024-es adat szerint 3,6%-os értéket vesz fel a mutató.

Mindeközben a fejlett világ országaiban nem ritka a GDP 40%-át kitevő nyugdíjcélú vagyon sem, sőt,

a legjobban teljesítő, főként északi országokban (pl. Dánia, Izland, Hollandia) a GDP 100%-át is messze meghaladó nyugdíjcélú megtakarítási állományról beszélhetünk.

Ezzel szemben az OECD 2024-es előzetes adatai szerint Magyarországon a nyugdíjpénztári és egyéb nyugdíjcélú megtakarítások figyelembevételével szerény 4,8%-os GDP-arányos nyugdíjvagyon mutatható ki.

A nyugdíjcélú megtakarítások – a nyugdíjbiztosításokban és NYESZ-számlákon kezelt vagyonnal együtt is – kiugróan alacsony szintje hosszú távon különösen aggasztó: az elöregedő társadalmakra egyre nagyobb nyomást helyez a folyó finanszírozású (elterjedtebb nevükön felosztó-kirovó) nyugdíjpillérek finanszírozása. Ezt a problémát az erős tőkefedezeti nyugdíjpillérekkel lehetne orvosolni, de ehhez elengedhetetlenek a széleskörű részvétellel működő, és az egyéni megélhetés szempontjából számottevő vagyont felhalmozó megtakarítási konstrukciók.

_{Címlapkép: a Fiumei úti Társadalombiztosító Intézet épülete. Forrás: Portfolio}

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ