William Blake-től Lakner Lászlóig – nagy őszi hazai kiállításajánló

Kitöltetlen - Kim Corbisier emlékkiállítása; Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros, november 7-ig

Már több mint 13 év telt el azóta, hogy Kim Corbisier, korosztályának egyik kiemelkedő művésze – nemcsak festője, hiszen filmszínészként is sikereket aratott – alulmaradt a démonjaival vívott küzdelemben és alig 27 évesen öngyilkosságba menekült. Bár életműve szükségszerűen csonka maradt, szerencsére nem tűnt el a feledés homályában; művei bekerültek a legrangosabb hazai közgyűjteményekbe és ismert magánkollekciókba, dokumentumfilm is felidézi alakját, s az elmúlt években számos bel- és külföldi kiállítóhely szentelt alkotásainak egyéni tárlatot. Élete kisiskolás korától a középiskolás évek végéig Dunaújvároshoz és a közeli Nagyvenyimhez kötötte, s e települések mindmáig intenzíven ápolják emlékét. Nem véletlen tehát, hogy legújabb tárlata is Dunaújvárosban, a kortárs képzőművészet egyik legrangosabb hazai kiállítóhelyén látható.

Corbisier festményeit többnyire saját fotói és filmfelvételei alapján alkotta meg, munkáinak jellegzetessége, hogy festett és rajzolt részletek egyaránt vannak rajtuk, így első pillantásra gyakran befejezetlennek tűnnek. Műveinek fő témáját a nagyvárosi hétköznapok jelentik, de bárhol is születtek ezek a művek – szerzőjük Brüsszelben vagy Párizsban éppoly otthonosan mozgott, mint Budapesten –, mindig az emberekre koncentrálnak, emberi viszonyokról, sorsokról mesélnek. A „hétköznapok hősei” köszönnek vissza a művésznek a mostani tárlaton szereplő képein is, melyek között ott találjuk az elmúlt években a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum gyűjteményébe bekerült munkákat is.

Lakner László - Fragment Marcel Duchamp; Vintage Galéria, november 14-ig

Lakner László életműve irodalom- és művészettörténeti referenciákkal telített. Az idézés Lakner művészetében az identifikáció sajátos formája: olyan művészek alkotásai, motívumai, szövegei jelennek meg idézetként az életmű fontos sorozataiban, mint Rembrandt, Leonardo, Kurt Schwitters, Vlagyimir Tatlin, Paul Celan és Walt Whitman, vagy olyan filozófusok kéziratai, mondatai és kötetei, mint Arthur Schopenhauer vagy Lukács György. A Lakner által megidézett alkotók sorában kitüntetett jelentőséggel bír Marcel Duchamp, akinek alkotásait már korai munkáiban megidézte, majd Nyugat-Németországba történt 1974-es emigrálása után is visszatért életművéhez, kilenc monokróm festményen dolgozva fel kéziratait. A fehér képeken Lakner a festészet határait vizsgálja, miközben nem mond le az impasto-felület elemi érzékiségéről. Később a fehér képek közül többet szürkére festett át, majd a téma barna és kék változatait is megfestette. A Vintage Galéria kiállítása Lakner Duchamp-sorozatából mutat be válogatást. (Fehér Dávidnak a kiállításhoz készített bevezetője alapján.)

Bálványállítás – El Kazovszkij kiállítása; Godot Galéria, november 15-ig

A 2008-ban elhunyt El Kazovszkij korának egyik legkiemelkedőbb figuratív képzőművésze volt, akinek 2015-16-os nagyszabású életmű-kiállítását mindmáig a Magyar Nemzeti Galéria leglátogatottabb kortárs tárlatai között tartják számon. Mint a mostani kiállításához készült tanulmány is hangsúlyozza, művei, alkotójuk megalkuvásoktól mentes attitűdje, nyers összművészeti látásmódja és nyelvi radikalizmusa révén, páratlanul autentikusan tudtak beszélni az emberek legtitkoltabb vágyairól, elfojtott érzelmeiről és félelmeiről. Öröksége, a testek hagyományos ikonográfiáján és a hozzájuk rendelt progresszív-erotikus szerepek intenzív drámájának megjelenítésén túl rámutatott a nemi sztereotípiák kisstílűségére, valamint az identitáskereséshez megkerülhetetlen önértékelés és megingathatatlan öntudat mindenekelőtti fontosságára, amelyek egy művész énjének legkisebb építőkockái.

A Godot Galéria úgy igyekszik áthidalni a monumentális életmű és a rendelkezésre álló tér szűkössége közötti feszültséget, hogy időben és a műfajokat tekintve is széles spektrumból merít. A tárlat anyaga olyan magángyűjteményekből állt össze, melyek tulajdonosai többnyire személyes, baráti kapcsolatban is álltak a művésszel. A legrégebbi bemutatott munkák a főiskolai évek alatt született rézmetszetek és kollázsok, a legkésőbbiek pedig a kevéssel a művész halála előtt befejezett összefoglaló jellegű sorozat, a Fríz II. elemei.  

A csend képei. Fényes Adolf (1867- 1945) emlékkiállítás; Magyar Nemzeti Galéria, 2026. január 11-ig

Hivatalosan „csak” kamarakiállítás az a tárlat, mely halálának 80. évfordulója alkalmából a magyar festészet egyik nagy mestere, Fényes Adolf munkássága előtt tiszteleg, a művész különböző alkotói korszakaiból származó remekművek segítségével mégis gazdag ízelítőt ad stilárisan sokszínű és témájában rendkívül változatos életművéből.

Fényes korai stílusát erőteljes, monumentális naturalista kompozíciók jellemezték, 1905 után azonban napfényes, friss tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg művein. Egyik legmarkánsabb, legjellemzőbb időszaka az 1910-es évek elején kialakult úgynevezett enteriőrkorszak volt: csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők tűntek fel képein. Művészetének két világháború közötti fejezetét a hétköznapi valóságtól eltávolodó stilizált világok sora: bibliai jelenet, a kuruc időket felelevenítő várostrom és baljós hangulatú tájkép érzékelteti. Fényes kedvelt képmotívumait, szolnoki éveinek paraszti és parasztpolgári miliőjét a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött használati tárgyak is megidézik.

Menny és pokol házassága – William Blake és kortársai; Szépművészeti Múzeum, 2026. január 11-ig

A Szépművészeti Múzeum és a londoni Tate gyümölcsöző együttműködésének legújabb állomásaként most a hazai múzeumlátogatók is megismerkedhetnek a brit romantika egyik legnagyobb mestere, William Blake különleges művészetével. Blake, aki költészetével is maradandót alkotott, prófétának tekintette magát és radikális politikai nézeteiből, mély vallásos hitéből és személyes küzdelmeiből merítve igyekezett hidat építeni a spirituális és a kézzelfogható világ között. A vágyott elismerést életében nem kapta meg; egyedülálló látásmódja a maga korában sokakat megdöbbentett, s voltak, akik egyenesen őrültnek tartották. Művészete a XVIII. század végének felbolydult világára reflektált, amit háborúk, politikai és társadalmi forrongás, ugyanakkor gyors ipari és technikai fejlődés jellemzett. A kiállítás tematikus szekciói Blake egy-egy kulcsfontosságú műve köré épülnek, amelyekben a művész sokoldalú képzeletének más és más dimenziója rajzolódik ki. A Rettegés és veszély című szekcióban szereplő művek például a rabság, az őrület, a szenvedés sötétebb témáit jelenítik meg, a Fantasztikus teremtmények című szekció képeit viszont természetfeletti lények népesítik be. A sátán és az alvilág elnevezésű kiállításrész alkotásain a művészek a kor aggodalmaira reflektálva jelenítették meg a közelgő apokalipszist. A gótika szekció a gótika és Blake művészetének kapcsolatát mutatja be. A Newton teste című kiállításrész középpontjában Blake egyik emblematikus alkotása, a ritkán kölcsönzött, az antik és reneszánsz művészet által ihletve ábrázolt Newton áll.

Golden Repair – Finom illesztések; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2026. február 22-ig

A világ jobbá tételének szándéka egyidős az emberiséggel. A javítás, rendbe hozás, helyreállítás egyszerre lehet szimbolikus és gyakorlati gesztus, mely egyéni és társadalmi felelősségvállalás formájában egyaránt megnyilvánulhat. A kiállítás címéül választott japán „aranyjavítás” módszer lényege a törött tárgy repedéseinek kiemelése, a tökéletlenségek megőrzése, az eltűntetés helyett a sérülés felvállalása. A tárlat a gyógyulás és javítás témakörét tág értelemben vizsgálja, a személyestől a kulturálisig, a társadalomtól a sejtekig.  A kiállításon szereplő művek a különböző egyénszintű és globális léptékű törésvonalakra mutatnak rá, miközben a kollektív gyógyulás, a külső és belső egyensúly helyreállításának lehetőségeit is felvillantják és napjaink olyan égető kérdéseire keresik a választ, mint hogy milyen esélyeink vannak a gyógyulásra egy toxikus világban, a társadalmi kiégés korszakában; mik a kilátásaink a megújulásra a gazdasági kizsákmányolás, a régóta fennálló elnyomó rendszerek, a természeti erőforrások drámai pusztulása közepette; rendbe hozható-e az, ami eltörött - egészségünk, kapcsolataink, társadalmunk; milyen utakat és stratégiákat kínál minderre a kortárs művészet; mit tud nyújtani egy múzeum mint fizikai és szellemi tér, a helyreállítás és a jóllét koncepciójának hangoztatásán túl egy gyógyulásra vágyó világban?

A több mint harminc kiállító művész között fontos hazai alkotók, mint Chilf Mária, Czene Márta, Csáky Marianne, El-Hassan Róza és mások mellett a nemzetközi szcéna olyan kiemelkedő alakjait is megtaláljuk, mint a magyar származású Agnes Denes, vagy Kader Attia és Yoko Ono.

More Than Human; Light Art Museum, Budapest, előreláthatóan 2026 nyaráig

A budapesti kiállítóhelyek sorában egyre rangosabb helyet vív ki magának a még csak néhány éves múltra visszatekintő, a fénnyel folytatott művészeti kísérletek bemutatására szakosodott Light Art Museum. A magánfenntartásban működő intézmény az egyik első olyan kiállítóhely a világon, amely kifejezetten ilyen karakterű művek gyűjtésére, kutatására és bemutatására szakosodott. A múzeumban látható művek a képzelet és a valóság közti határterületeket teszik megtapasztalhatóvá, feltárva a látogatók előtt a fényhasználat esztétikai utópiáit és a médium művészeti lehetőségeinek leginnovatívabb formáit. A várhatóan jövő nyárig látogatható új kiállítás az evolúció kezdetétől a jövővel kapcsolatos spekulációkig, a molekuláris szinttől planetáris léptékekig olyan jól ismert vagy az emberi érzékelés számára többnyire rejtett területekre vezet el, melyek könnyen kizökkenthetnek szokásos perspektívánkból és az emberi léptéknél tágasabb világ lehetőségeit kutatva segítenek újragondolni helyünket a természeti világban. A 37 kiállított munka – többnyire nagyszabású installáció – egyszerre rendkívül látványos és mélyen elgondolkodtató. A szerzők között fiatal hazai művészek és külföldi világsztárok egyaránt vannak; közös bennük, hogy a művészet és a tudomány metszéspontjában dolgozva keresik a választ a bolygónk jövőjével kapcsolatos, egyre sürgetőbb kérdésekre. A művek egy részének már komoly nemzetközi kiállítási múltja van, míg mások a Light Art Museum felkérésére születtek és Budapesten láthatók először. 

Big Bang. Táguló gyűjteményi horizontok; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2027. január 10-ig

A Ludwig Múzeum rendszeresen szervez gyűjteményi kiállításokat, melyek az intézmény 1989-es alapítása óta eltelt időszakban több mint ezer tétellel gyarapodott állományból válogatnak. A legfrissebb, több mint 80 művet felvonultató válogatás nem feltétlenül követ művészettörténeti stílusfogalmakat; esztétikai kategóriák helyett átfogóbb kerettémákra és vezérmotívumokra fókuszál. A tizenkét egység többek között olyan témákat jár körbe, mint a popkultúra hatása a művészetre; a gondolat, a koncepció, mint műalkotás; a technikai bravúron messze túlmutató hiperrealizmus vagy éppen az utóbbi években elterjedt, önellentmondásoktól sem mentes posztkortárs fogalma a műalkotások egy jellemző körének leírására. A kiállított műveken keresztül a látogató elgondolkodhat az utcai művészet, a falfirkák helyéről és szerepéről a kortárs művészetben, a gépek és a mozgás jelentőségéről vagy éppen a környezettudatosságot és a természetvédelmet középpontba állító ökológiai művészetről, amely túlmutat a galériák falain, és aktív részesévé válik a környezetünkről szóló társadalmi párbeszédnek.

A kiállítás címében a Big Bang, azaz a Nagy Bumm mindenekelőtt arra utal, hogy a múzeum gyűjteménye az alapítástól kezdve dinamikusan növekszik – mind méretét, mind jellegét tekintve: a kezdeti állomány sokszorosára bővült, miközben megjelentek benne új műfajok, technikák és művészeti médiumok, a gyűjtési kör pedig újabb és újabb kulturális-földrajzi régiókra és országokra terjed ki.

Címlapkép: Lakner László: “Fragment Marcel Duchamp”, 1990-91, olaj, vászon, 200 x 340 cm, fotó: Biró Dávid

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ