Világszerte kész ténynek tekintik, hogy az ukrajnai elnökválasztás második fordulójában, február 7-én a Régiópárt Moszkva-barát vezetője kapja majd meg a választók bizalmát, és stratégiailag kulcsfontosságú északkeleti szomszédunk, amelyért a kulisszák mögött óriási küzdelem folyik Oroszország és az Európai Unió között, ezzel végleg a Kreml befolyási övezetébe kerül. Az még - legalábbis lélektanilag - érthető, hogy a fejleményekről szólván az orosz média tombolva ünnepli "a szovjet birodalom újjáépítésének első, hatalmas lépését", és apokaliptikus képeket vizionál a nyugati világ tudományos intézeteiben állítólag ennek nyomán kitört páni félelemről. A mi tájainkon azonban mind az elemzők, mind a politikusok okulhattak volna abból, hogy milyen fatális tévedésnek bizonyultak az elmúlt öt évben az ukrajnai fejleményekkel kapcsolatban alkalmazott "euroatlanti" kategóriák.
A 2004 végén a berlini fal leomlásához hasonló eufóriával ünnepelt "narancsos forradalom" célkitűzései például már alig néhány héttel a látványos diadal után átadták helyüket a győztesek marakodásának. Csakhogy nem hazájuk általuk üdvözítőnek vélt társadalmi berendezkedéséért, hanem a gazdasági élet kulcspozícióiért küzdöttek életre-halálra. Már 2005 januárjában...
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.
Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint.
Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint.
További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
Signature előfizetés
