A lengyel tragédia újra figyelmeztet rá, hogy nem lehet, nem szabad elkerülni a múlttal való tisztességes szembenézést. A nyugat-oroszországi Szmolenszk mellett lezuhant gép utasai az egykor NKVD-nak nevezett volt szovjet politikai rendőrség kivégző osztagai által 1940 áprilisában és májusában bestiális módon kivégzett, becslések szerint 15 000-21 000 lengyel katonatiszt emlékének akartak áldozni. A civilizált világban természetes gesztus azonban egyszersmind politikai demonstráció is volt, hiszen Moszkva belső használatra fél évszázadon át "államtitoknak", a nemzetközi kapcsolatokban pedig "rágalomnak" minősítette a gondosan eltervezett és végrehajtott gyilkosságsorozatot, amelyet Oroszországban mindmáig nem hajlandóak népirtásnak elismerni.
Pedig az volt, méghozzá etnikai alapon. A Magyarországon széles körben máig elterjedt nézettel ellentétben - hogy ugyanis a sztálini korszak tömeggyilkosságainak az ugyancsak milliók kínhalálát okozó holokauszttal ellentétben nem volt etnikai szempontja - a szovjet megtorló gépezet időről időre kifejezetten egy-egy népcsoportot választott célpontjául. 1918 és 1944 között...
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.
Cikkarchívum előfizetés
- Portfolio.hu teljes cikkarchívum
- Kötéslisták: BÉT elmúlt 2 év napon belüli kötéslistái
Előfizetés
