Gazdaság

Egy unortodox közgazdász emlékére

Mike Károly, Hétfa
A piacpártiak sokszor éppannyira etatisták, mint ellenfeleik. E paradox gondolat Elinor Ostromtól, a múlt héten elhunyt Nobel-díjas közgazdásztól származik. Ha megértettük volna a paradoxont feloldó igazságot, talán az elmúlt két évtizedünk is másként alakult volna.
Ostrom leghíresebb kutatásai a közösen használt természeti erőforrásokhoz kapcsolódtak. A róluk való gondolkodást máig meghatározza a "közlegelő tragédiájának" metaforája. A "tragédia" abban áll, hogy a közös erőforráshoz - legelőhöz, erdőhöz, halastóhoz, tengerszakaszhoz stb. - szabadon hozzáférő egyének tudják ugyan, hogy viselkedésük az erőforrás kimerüléséhez, pusztulásához vezet, mégsem éri meg nekik egyenként viselkedésükön változtatni, és az erőforrás kiaknázását visszafogni. Ha ugyanis így tennének, a haszon nagy része nem náluk, hanem a többieknél jelentkezne. Ha egy gazda tehenei kevesebbet füvet legelnének, a dúsabb legelővel nagyrészt nem ő, hanem a többi gazda járna jól.

A közgazdaságtan két klasszikus javaslata a "tragédia" elkerülésére a privatizáció és az állami szabályozás. Vagy adjuk magántulajdonba a legelőket, és bízzuk a konfliktusok rendezését a magántulajdonosokra. Vagy állítsunk fel egy szabályozó hatóságot, amely megfelelő szankciókkal téríti jobb belátásra az egyéneket. Tertium non datur.

Dehogy nincs - mondta Ostrom. Van harmadik megoldás, sőt rengeteg további is. A privatizáció és a hatósági szabályozás csupán két szélsőséges megoldás. Ráadásul ugyanahhoz a szélsőséghez tartoznak: mindkettő jogi-bürokratikus megoldás. Mindkét esetben egy centralizált döntéshozó állít fel és kényszerít ki szabályokat az érintettek bevonása nélkül. Az érintett felhasználók közössége a valóságban rengeteg egyéb megoldást találhat az erőforrás használatának szabályozására, amelyben az állami kormányzat kevésbé vagy egyáltalán nem vesz részt. A felsőbb politikai kormányzatra és bürokráciára helyesebb úgy tekinteni, mint külső segítségre, amelyből a közösség vagy kér, vagy nem. És gyakran jobban jár, ha nem.

Ostrom évtizedeket töltött azzal, hogy a világ különböző pontjain a közösségi önszerveződés sikeres példáit gyűjtse össze - a nepáli parasztok öntözőrendszereitől a török tengerparti halászokon át az alpesi erdőhasználatig. A legelőkön s halastavakon túlmutató tanulság: téves az a közgazdasági szemlélet, amely az egyének és a kormányzat között légüres teret feltételez. A kettő között ott vannak a szokások, társadalmi normák, személyes kapcsolatok, többé-kevésbé formalizált, szűkebb és tágabb közösségek, önkéntes szerveződések. Nem igaz tehát, hogy ha a kormányzat nem szabályoz - akár piacot teremtve, akár azt gátolva -, az egyéni döntések káoszhoz és katasztrófához vezetnek. Igaz viszont, hogy ha e köztes intézmények hiányoznak vagy rosszul működnek, akkor a fene megette a legfelvilágosultabb kormányzati politikát is.

Az üzleti életben mindez ugyanúgy érvényes, mint a természeti javaknál. Egyetlen falu, város vagy régió gazdasága sem lehet sikeres jól működő üzleti hálózatok, szakmai szervezetek, helyi vállalkozói klubok, egyletek nélkül, amelyek építik a gazdasági szereplők közötti bizalmat, segítik a hírnévépítést, koordinálják a szakmai és üzleti sztenderdeket, szankcionálják a becstelen és potyázó viselkedést. Ettől eltekinteni, és azt képzelni, hogy piacgazdaságot lehet felülről, ukázzal teremteni, etatista önhittség.

A rendszerváltozás után eleinte attól vártuk a felvirágzást, hogy a kormányzat "kivonul" a gazdaságból, és "a piacra" hagyja azt. Majd sok csalódás után attól, hogy a kormányzat újra becsörtet az elhagyott szférákba, és keményen megregulázza a szereplőket. Ostrom szerint mindkét módszerrel ugyanaz a baj: az egyén és az állam kettősében gondolkodik. S figyelmen kívül hagyja, hogy a siker és a kudarc mindig egy sokrétegű és sokszereplős társadalmi intézményrendszer függvénye, amelynek csak egyik, gyakran nem is a legfontosabb szereplője az állami kormányzat.

A szemléletváltás amennyire kívánatos lenne, olyannyira nehéz. Új törvényeket elfogadni, hatóságokat felállítani, adókat kivetni lehet egyik napról a másikra. Jól működő köztes intézményeket nem. A Nobel-díjas szerző egyik legfontosabb megfigyelése éppen az volt, hogy a sikeres közösségi önszerveződéshez hosszú és rögös út vezet. Négy év, de két évtized sem hosszú idő. Ostrom tehát mindenekelőtt türelemre int minket. Ne keressünk rögtön központosított megoldásokat a "piac kudarcaira". Kutassuk fel, mutassuk fel példaként és becsüljük meg azokat az önszerveződésen alapuló üzleti, gazdasági közösségeket, amelyek a rendszerváltozás óta eltelt bő két évtizedben - a terhes történelmi örökség dacára - mégis csak életképesnek, sikeresnek bizonyultak. Ha pedig még nem tettük, álljunk neki szervezni a magyar gazdaságot és társadalmat - egyén és állam között.
Mike Károly
közgazdász, Budapesti Corvinus Egyetem, Hétfa Kutatóintézet
A címlapkép forrása: Courtesy of Indiana University
hősök tere_getty
Ipari tartályok
Official Photo 2019 - Emmanuel Babeau (6) (1)
Megint véleményt mond Magyarországról az IMF
GettyImages-1180027214
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
2019. október 17.
Hiventures - Portfolio KKV Tőkefinanszírozás 2019
2019. november 6.
Portfolio Private Health Forum 2019
Történelmi tett: olyat tud Magyarország, amit utoljára az IMF-hitel előtt