Előfizetői tartalom

A túlzott deficit eljárás két tanulsága

Csillag István
|
Mihályi Péter
Mint az általános iskolában a notórius rossz gyereket, hosszú várakoztatás után a múlt héten Magyarországot kiengedték a sarokból. Az Európai Unió nem engedett az elveiből. Igaz, az elmúlt 9 év során más országok is ott voltak velünk a sarokban, sőt egyesek még most is ott állnak, de addig bennünket is ott tartottak, amíg nem vittük le a deficitet 3% alá. Egyetlen más ország sem töltött annyi évet a sarokban, mint mi. Az EU-t nem hatotta meg sem a politikai következmények miatti könyörgés (2004-2009), sem a 2/3-os parlamenti felhatalmazásra való hivatkozás (2010 ősz), és az az elvi kritika sem, amelyet több magyar szakértő a négy maastrichti kritérium értelmetlenségéről, ad hoc jellegéről számos befolyásos fórumon előadott. Brüsszel egy számhoz ragaszkodott, de ahhoz kő keményen. És persze nem csak az EU volt kemény, de szigorú ítéletet mondtak a magyar eszközök aktuális értékéről a piacok és a független minősítő intézetek is.

Szükségtelenül drága árat fizettünk a halogatásért 2006 tavaszán közösen írt könyvünkben (Kettős kötés - A stabilizáció és a reformok 18 hónapja) amellett érveltünk, hogy másfél év alatt lehetséges és kívánatos is egy nagyjából 1000 milliárd forintos kiigazítást végrehajtani, melyen fedezetét 2/3 részben a fiskális, 1/3 részben a privatizációs politika biztosította...

Kedves Olvasónk!

Az Ön által keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.

Cikkarchívum előfizetés

1 943 Ft / hónap

  • Portfolio.hu teljes cikkarchívum
  • Kötéslisták: BÉT elmúlt 2 év napon belüli kötéslistái