Gazdaság
Izgulhatnak az autósok - Sorsdöntő nap közeleg!
A Brent kőolaj árfolyama június óta több mint 30 százalékot esett, és 77 dollár alatt 4 éve nem látott mélypontot állított be. Emiatt nagyon lényeges a kilátások szempontjából, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szövetsége (OPEC) mit tesz e hét csütörtökön esedékes bécsi találkozóján. Sokak szerint a kartell tétlensége, azaz a kitermelés visszafogásának elmaradása újabb pofont adna az olajnak, mely így akár 60 dollárig is leeshet. Az alábbiakban a rövid távú olajpiaci kilátásokat, az OPEC olajpiacon betöltött szerepét, valamint a kartell közelgő ülésének lehetséges kimeneteleit mutatjuk be.
Az Amerikai Energiaügyi Hivatal (EIA) a hónap közepén tett közzé friss rövid távú előrejelzéseit az olaj árfolyamával kapcsolatban, a szervezet úgy véli a Brent kőolaj ára 2015-ben átlagban 83 dollár körül alakulhat. Ez igen jelentős csökkenés a korábbi várakozásokhoz képest, melyek még 18 dollárral magasabb olajárral számoltak 2015-re. Az EIA kiemeli, az olajár előrejelzésekben igen nagy a bizonytalanság, hiszen nem lehet tudni, hogy a piaci eseményekre hogy reagál majd az OPEC, ahogy azt sem, hogy az amerikai, nem konvencionális kitermelők mit tesznek a zuhanó olajár láttán.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) igen fontos szereplő a globális olajpiacon, mi sem mutatja ezt jobban, mint a kartellt alkotó országok világkitermelésen belüli, 40 százalék feletti súlya (a jövőben az OPEC globális termelésen belüli részaránya csökkenhet, ahogy több országban is felfut a nem konvencionális kőolaj és földgáz kitermelés). Ugyancsak fontos tényező, hogy az OPEC-országok olajexportja a világ olajkereskedelmének mintegy 60 százalékát teszi ki. A kartell célja, hogy aktívan befolyásolja a tagországok kitermelését, amit úgy ér el, hogy rendszeres időközönként termelési célokat, kvótákat határoz meg.
Az OPEC tartalék kapacitásának mértéke jól jelzi azt, hogy az olajpiac mennyire szűkös, illetve mutatja azt is, hogy a kartell országai milyen mértékben képesek hatást gyakorolni az árfolyamokra. A tartalék kapacitások egyúttal azt is mutatják, hogy mennyire ellenálló válságos helyzetekben az olajpiac, legfőképp olyan krízisek során, ami a kitermelés jelentős visszaesését eredményezi. Emiatt ha az OPEC tartalék kapacitásai hisztorikusan mélypontra csökkennek, a befektetők növekvő kockázati prémiumot kezdenek el érvényesíteni az olajárban. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy 2003-2009 között a tartalék kapacitások igen alacsony szinten tartózkodtak (jellemzően napi 2 millió hordó alatt, ami a globális kitermelés kevesebb, mint 3 százaléka), azonban jelenleg is meglehetősen alacsony szinteket láthatunk.
Az OPEC piaci szerepét, árbefolyásoló képességét a nem várt kitermelés kiesések is befolyásolják, ezekre az olajár ugyancsak érzékenyen szokott reagálni. Érdekesség, hogy az idei évben az olaj árfolyama úgy zuhant, hogy közben az OPEC-országokban relatíve nagy volt az említett kiesések mértéke.
A csütörtöki OPEC-ülés kétségkívül az egyik legfontosabb esemény lesz az olajpiacon, és a legutóbbi pénzügyi válság óta vélhetően most szegeződik rá a legnagyobb figyelem is (a 2008-as válság során az OPEC sorozatos kitermelés-csökkentéseket hajtott végre). A kartell élete egyébként nem egyszerű, hiszen annak ellenére, hogy célja a kitermelés kvótákkal történő szabályozása és a piaci árak kívánt szinten való fenntartása, sok esetben a tagországok nem tartják be ezeket a kitermelési célokat.
Az OPEC-tagországok jelenleg úgy tűnik két táborra szakadtak, az egyik csoportba azok az országok tartoznak, melyeknek relatíve igen magas olajárakra van szükségük a költségvetés kiegyensúlyozásához és rövid távú fiskális céljaik támogatásához (pl. Venezuela, Irán). Ezekben az országokban fontos szempont, hogy az olajár esése megálljon, emiatt diplomáciai fronton az elmúlt hetekben ezt igyekeztek nyomatékosítani is. Venezuela OPEC-képviselője a legutóbb úgy fogalmazott, hajlandóak megvédeni az olajárat.
A másik csoportba azok tartoznak, melyek alacsonyabb költségekkel termelnek, és jelentős devizatartalékaik vannak. Ilyen például a már említett Szaúd-Arábia és több közel-keleti ország. Ők sokkal inkább képesek tolerálni, elfogadni a jelenlegi árakat, hogy hosszabb távon piaci részesedésüket növeljék. Szaúd-Arábia esetében érdemes kiemelni, hogy az elmúlt években látott népességnövekedés és a költségvetési kiadások emelkedése miatt mára a költségvetési egyensúlyt biztosító olaj szintje 100 dollár körül van. Ez fontos szerepet játszhatott abban, hogy az ország a kitermelésnövelés és a piacszerzés felé mozdult el.
Lehetséges kimenetelek
A szervezet ülése több végeredményt is hozhat. Az egyik lehetséges szcenárió, hogy nem sikerült közös megállapodást elérni a tagországoknak, amit a legtöbb piaci szakértő ún. "worst case" esetként tart számon. Az is bekövetkezhet ugyanakkor, hogy megállapodás születik arról, hogy bármiféle, az olajárak emelésére tett kísérlet feltehetően hatástalan. Ha azonban az OPEC mégis úgy ítéli meg, hogy szükséges a kitermelés visszafogása, arról is dönteni kell, hogy mennyivel csökkentsenek, mennyi ideig, illetve arról is, hogy az egyes tagországokra mekkora kitermelés csökkentés hárul.
A piacok átmeneti megnyugtatásához vélhetően egy kisebb, napi 500 ezer hordós kitermelés csökkentés is elegendő lenne, igazán pozitív üzenetet viszont az közvetíthetne, ha a befektetők látnák, az OPEC most is egy működő szervezet, mely képes összehangoltan döntés hozni. A legkedvezőbb forgatókönyv így az volna, ha egységes álláspont születne a kitermelés - jelentősebb mértékű - visszafogásáról. Az EIA szerint az OPEC-országok jelenlegi kitermelési szintjével számolva 2015-re napi mintegy 1-1,5 millió hordós kitermelés csökkentés kellene a piaci egyensúly helyreállításához. Ilyen mértékű kitermeléscsökkentést nem valószínű, hogy a szervezet most meglép, még a legoptimistább becslések is maximum napi 1 millió hordós csökkentésről szólnak. A kitermelés csökkentésének elmaradása ugyanakkor sokak szerint komoly csalódás lenne a befektetőknek, egyes előrejelzések szerint ilyenkor az olaj akár 60 dollárig is leeshet.
A piacon a legvalószínűbb kimeneteleket illetően a vélemények igencsak megoszlanak. A nyersanyagpiacon is nagy tekintélynek örvendő Goldman Sachs szerint egy mérsékelt kitermeléscsökkentésről döntenek majd a tagországok, mivel jelenleg céljuk lehet az amerikai kitermelés növekedésének lassítása. Ha erőteljesen visszafognák a kitermelésüket, az nagyobb ralit indíthatna el az olajnál, ami viszont fenntarthatná a mostani, extrém magas kitermelési szinteket az USA-ban. A Bank of America Merrill Lynch, a JBC Energy és az Eurasia Group egyaránt úgy gondolja, hogy a legvalószínűbb kimenetel a kitermelési kvóták jelenlegi szinten tartása, vagy a kitermelés legfeljebb napi 1 millió hordóval történő visszafogása.
Mi lesz, ha tovább esik az olaj?
A nagy kőolaj exportőr országoknak és az olajkitermelő cégeknek természetesen kedvezőtlen a kőolaj árfolyamának zuhanása, de ha a mérleg másik oldaláról nézzük a makrogazdasági következményeket, akkor már komoly pénzügyi stimulusnak is vehetjük a jelenséget. A Citigroup becslése szerint még tartósan 80 dollár körüli olajárak mellett is napi(!) 1,8 milliárd dolláros megtakarítás keletkezhet világszinten nézve. Ráadásul az olajár esésének olyan tovagyűrűző hatásai is lennének más nyersanyagokra, ami miatt éves szinten 1100 milliárd dolláros megtakarítás jöhetne létre. Ha ezek a becslések helyesek, az akár érdemben is javíthat egyes országok vállalatainak és fogyasztóinak a jövedelmi helyzetén, segítve a gazdasági növekedést a világban.
A kedvező folyamatokból többek között az autósok is kivehetik részüket, idehaza az utóbbi hónapokban a benzinár alakulása is szépen lekövette az olaj világpiaci árának zuhanását.
Ha a forint dollárral szembeni árfolyamának változatlanságával számolunk, és feltételezzük, hogy a finomított termékárak is szorosan lekövetik az olajár esését, akkor az olajár 60 dollárig történő esése (a jelenlegi 80 dollár körüli szintről 25%-ot csökkenne az árfolyam), akár 38-50 forintos további árcsökkentést eredményezhetne a hazai kutakon.
