Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének
Gazdaság

Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének

Az ipari termelés részarányának növelése, illetve a járműgyártás szerepének visszaszorítása a célja a kormány iparstratégiájának. A számokon azért lenne mit csiszolgatni, mert ebben a formában biztos a kudarc.

A stratégia egyik célja, hogy az ipar aránya a bruttó hazai termékben (GDP) a jelenlegi 23,5 százalékról 30 százalékra emelkedjen 2020-ig

- mondta még tavasszal, az Irinyi-terv bejelentésekor Varga Mihály, hozzátéve, hogy ezzel párhuzamosan csökkenteni kell az ipar egyoldalú függését a járműgyártástól és a hozzá kapcsolódó beszállítói iparágaktól, meg kell erősíteni a többi ágazatot is, a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés biztosítása érdekében.

Lehetnek fenntartásaink azzal kapcsolatban, hogy mennyire szerencsés az ipari termelésre alapozó nemzeti felzárkózás, de írásunk most nem ezt vizsgálja, hanem azt, hogy egyáltalán mennyire tűnik megalapozottnak a terv. Alapvetően három dologra koncentrálunk:
  • Melyek a 30%-os ipari részarány 2020-ra való megvalósításának számszerű feltételei?
  • Hogyan támogathatja ezt a járműgyártáson kívüli ipari növekedés?
  • Milyen közgazdasági, statisztikai szempontok befolyásolják a cél elérését?

30% négy év múlva?

Ha az alábbi ábrára tekintünk, gyorsan megérthetjük, miért tűnik hihetetlennek az ipar 30%-os részarányának gyors elérése. Mint látható, a mutató jelenleg a 23%-ot sem éri el, és az emelkedése meglehetősen visszafogott.

Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének
Vagyis ahhoz, hogy 2020-ig (4-5 év alatt) az ipar elérje a 30% súlyt a gazdaságon belül, jóval gyorsabban kell növekednie, mint ahogy azt az elmúlt két évben tette. Pedig ez a két év kifejezetten jó időszaka volt a szektornak. Végeztünk ezzel kapcsolatban egy egyszerűbb számítást (ennek részleteivel a 3. pontban foglalkozunk majd), ez alapján látszik, hogy a közelmúlt növekedési ütemét kivetítve az ipar 2035 környékén érhetné el a 30%-os részarányt. Ahhoz, hogy a célkitűzésben megfogalmazott gyors ipari részarány-növekedés megvalósulhasson, csaknem kétszeresére kellene ugrania dinamikának. (Megjegyezzük, az idén épp ellenkező folyamat, némi lassulás lesz az iparban.)

Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének
Ennek a forgatókönyvnek a realitását jól mutatja, hogy bekövetkezése esetén a GDP-növekedés 5% felett lenne a gazdaságban - ilyen dinamikát még csak megközelítőleg sem vár senki a következő évekre.

Járműgyártás nélkül?

A kormányzat megfogalmazás szerint a 30%-os cél elérésével "párhuzamosan csökkenteni kell az ipar egyoldalú függését a járműgyártástól és a hozzá kapcsolódó beszállítói iparágaktól". Igen ám, ez azonban két ok miatt sem egyszerű.

Egyrészt azért, mert a feldolgozóipar növekedésében a járműgyártás jelenleg kiemelkedő szerepet játszik. Ha ezt az alágat kiszűrjük, akkor a szektor az elmúlt négy évben szinte nem is növekedett. Még az utóbbi két évben is 4-5-ször gyorsabban bővült a járműgyártás, mint a többi ágazat összesen. Vagyis ha a 30%-os részarányt 2020-ig úgy szeretné elérni a gazdaságpolitika , hogy közben az autóipar jelentősége is visszaszoruljon, akkor nem egyszerűen duplájára kell növelni az ipari növekedés sebességét. Hanem úgy kell duplájára növelni, hogy eközben a jelenlegi domináns hajtóerőről le kell mondanunk.

Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének
Vagyis az ipar és az ipari növekedés jelenlegi szerkezete alapján a kormány kétféle igyekezete éppen egymást akadályozza. Annál is inkább, mert az elmúlt évek szerkezetátalakulása következtében a járműgyártás súlya rendkívül magas lett. Így aztán a járműgyártás - remények szerint visszaszoruló növekedési szerepe - már igen jelentős mértékben befolyásolja az ipar egészének bővülési ütemét.

Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének

Az árak ellenünk dolgoznak

Van az egész ipari részarány-növekedési sztoriban egy feszítő közgazdasági összefüggés. Nevezetesen, az ipari részarányt évről évre a folyó áras ipari termelés illetve a folyó áras GDP hányadosaként határozhatjuk meg. A számláló és a nevező nem csak a reálnövekedéssel változik évről évre, hanem az inflációval is. Pontosabban a GDP a GDP-deflátorral, az ipar pedig az ipari árindexszel. A kettő nem feltétlenül mozog együtt, érdemes megnézni az alábbi ábrát:

Gyászos kilátásai vannak a kormány újraiparosítási tervének
Az ábrában nincs semmi meglepő: a külkereskedelmi forgalomba kerülő ipari termékek ára a fejlett világ alacsony inflációjához igazodik, miközben belföldön magasabb az áremelkedési ütem. Ebből az következik, hogy hiába bővül az ipar akár hosszú távon, szisztematikusan is gyorsabban, mint a gazdaság egésze, egyáltalán nem biztos, hogy ez az ipari súly növekedésében is megjelenik, ugyanis az árindexek mozgása ellensúlyozza a reálgazdasági hatást.

Az összefüggést két megfontolással érdemes árnyalni.
  • Az export-árindexnek nem kell feltétlenül így viselkednie, amennyiben az ipari szerkezetátalakulás eredményképp jobb minőségű, magasabb hozzáadott értékű, drágább termékeket kezdünk előállítani. Ha a múltbeli tendenciákat figyeljük, akkor nem lehetünk optimisták a tekintetben, hogy ez fogja felhúzni az ipar részarányát. Ahogy arról megemlékeztünk, euróban számolva a magyar exporttermékek deflátora az utóbbi években rendkívül alacsony volt. Ezt azt jelenti, hogy míg régiós társaink exporttermékeinek euróban számított ára az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan emelkedett, vagyis évről-évre nőtt a kivitt termékek árszínvonala, a hazai exporttermékek árváltozása stagnált. Ennek valószínűsíthető oka az lehet, hogy az export minőségi szerkezete nem tolódott el a magasabb hozzáadott értékű, drágább termékek felé. Az Európai Bizottság elemzése is a minőség javulásának elmaradását hozza fel lehetséges indokként, hogy míg a régió többi országában az euróban számolt exportdeflátor értéke 30-60%-kal nőtt, addig Magyarországon 6%-kal csökkent 15 év alatt.
  • A másik lehetőség, hogy a deflátorok ne tartsanak szét, ha a forint folyamatosan gyengül. Ettől még ugyan az euróban számolt árindex nem lesz magasabb, de a mi szempontunkból fontos, forintban mért exportdeflátor igen. Találunk olyan időszakot, amikor ez érvényes volt a magyar gazdaságra: 2008-14 között a forint trendszerű leértéklődése olyan jelentős volt, hogy az ipari árindex nem is maradt el a GDP-deflátortól.

Ha azonban jobban belegondolunk, egyáltalán nem életszerű, hogy ez utóbbi, az ipari részarány-növekedés szempontjából kedvező tendencia tartósan folytatódjon. Ha ugyanis az ipar valóban olyan látványos élénkülésen megy keresztül, ami a 2020-as cél eléréséhez szükséges, akkor annak jelentős forinterősítő hatása lenne. Ráadásul az a gyors gazdasági növekedés, ami ebből adódna, eleve magasabb belső egyensúlyi inflációt jelentene, így a külső és belső inflációs különbözet növekedne.

A fentiek miatt olyan visszafogottak az írásunk második ábrájában található kivetítések. A 30%-os ipari részarány 2020-ra való elérésének a célja egyáltalán nem veszi figyelembe ezeket az összefüggéseket. Amennyiben az "újraiparosítási" programot a kormány komolyan gondolja, érdemes lehet a számszerű célokat a realitásokhoz igazítani.
palkovicslászló0921
shutterstock_1100688464_rugalmas
brexit0115
bitcoin automata shutter
gáztározo0921
klima0921
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Tőzsdetanfolyam
Légy tudatos a pénzügyeidben, vedd a saját kezedbe az irányítást.
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Pénzügyi modellező

Pénzügyi modellező

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. szeptember 25.
Követeléskezelési trendek 2019
2019. október 1.
Öngondoskodás 2019
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
palkovicslászló0921