Most akkor kivégzik a nyersanyagokat?

Mi lesz a nyersanyagokkal?

Régóta ijesztgetnek már elemzők és alapkezelők a Fed kamatemeléseinek megindulásával, különösen a nyersanyagok romló kilátásaira hívják fel sokan a figyelmet, hiszen értelemszerűen az emelkedő kamatok és az erősödő dollár nem tesz jót az amerikai devizában jegyzett nyersanyagoknak. A szerdai Fed kamatdöntő üléstől a piac azt várja, hogy a jegybank végre megkezdi az irányadó ráta emelését, amivel kezdetét veheti egy szigorítási ciklus az USA-ban.

Vizsgálódásaink azonban azt mutatták, hogy a korábbi Fed-kamatemelési ciklusok alatt az első évben a nyersanyagok nem omlottak össze. Bár az alábbi ábrán jól látható, hogy az S&P GSCI nyersanyagindex a korábbi ciklusok során mutatott teljesítménye igen széles sávban mozgott - 1 éves időtávon 60 százalékos emelkedést és 10 százalékos esést is lehetett látni -, a medián teljesítmény mégis 5 százalék körüli emelkedés volt. Ez persze nem csak az árfolyam mozgásokból származó nyereség, hanem a teljes hozam, mely egy nyersanyagindex esetében tartalmazza a határidős pozíciók továbbgörgetéséből származó eredményt (roll yield), valamint a fedezetként szolgáló források befektetéséből származó jövedelmet is (collateral yield).

Ez elsőre meglepőnek tűnhet, erre azonban részben választ adhat, ha megnézzük az amerikai dollár kamatemelési ciklusok alatt mutatott teljesítményét. Bár a dollárt a korábbi kamatemelési ciklusokban az emelkedő irányadó kamatok több hónapig erősítették, 1 éves időtávon az amerikai fizetőeszköz átlagban gyengült a fontosabb kereskedelmi partnerek devizáival szemben. A dollár gyengülése közismerten jót tesz a nyersanyagoknak, hiszen a nem dollár alapú vásárlóknál a beszerzési költségek csökkennek, ami a keresletre élénkítően hathat.

Ha az egyes eszközöket külön vizsgáljuk, az olaj (WTI) a korábbi amerikai kamatemelési ciklusok első évében masszív emelkedést tudott felmutatni, közel 40 százalékkal értékelődött fel a medián áralakulást tekintve. Ennek éven belüli lefutása nem volt ugyanakkor zökkenőmentes, a kezdeti néhány hónap emelkedését egy élesebb korrekció követte, utána viszont az év végéig szinte töretlen volt az erősödés.

Az aranynál már nem volt megfigyelhető ilyen mértékű elmozdulás a korábbi ciklusok alatt, bár összességében az első évben így is 7 százalékos emelkedést sikerült jellemzően összehozni. Fontos kiemelni, hogy az egyes kamatemelési ciklusok során igen nagy sávban szórt a teljesítmény, közel 40 százalékos esést és csaknem 80 százalékos emelkedést is lehetett látni.

Az aranyhoz nagyjából hasonló pályát futott be a szintén hagyományosan menekülő terméknek számító ezüst, melynek a kamatemelések első évében mutatott medián teljesítménye 9 százalékos emelkedés volt. Az egyes ciklusok persze itt is merőben más képet mutattak, -40 és +40 százalék között mozogtak az egyes kimenetek.

A befektetőknek nem lehetett panasza a múltban a rézre sem a Fed kamatemelések idején, a színesfém átlagban 12 százalékos felértékelődést mutatott a vizsgált esetekben. Szélsőséges kimenetek persze itt is voltak, az 1987-es kamatemelési ciklus első évében például közel 70 százalékot emelkedett az árfolyam, míg az 1983-as ciklus során több mint 20 százalékot esett. Mindez jól mutatja, hogy a kamatpálya, illetve az arra vonatkozó várakozás csak egy tényező, ami a nyersanyagok árát befolyásolja. Vannak persze olyan termékek, melyek érzékenyebbek a kamatok és az inflációs várakozások változására, mint mások.

Két érzékeny termék: arany és ezüst

Az arany és az ezüst például két olyan termék, ahol az árak alakulását a múltban igen érzékenyen befolyásolta két tényező: a kamatokra vonatkozó várakozások, valamint a kitermelés alakulása.

Kamatvárakozások

Látványos és erős negatív korreláció mutatható ki az amerikai irányadó kamatra vonatkozó határidős jegyzések változása és az árak alakulása között az aranynál és az ezüstnél, a kettő közül pedig az arany a legérzékenyebb, ami talán nem meglepő, hiszen ez az igazi klasszikus értelemben vett nemesfém, menekülő eszköz. Az arany az ékszerkészítés mellett nagyon népszerű a befektetők körében is, míg az ezüstnek az ipari és egyéb más felhasználása is jelentős.

Annak oka, hogy miért mozog ellentétesen az arany és az ezüst ára a kockázatmentes kamatokkal 8az ezekre vonatkozó várakozások változásával), alapvetően egyszerű: ezek a termékek nem fizetnek kamatot a befektetés tartási időszaka alatt. Amikor tehát a kamatok emelkednek az USA-ban, akkor a befektetők számára értékesebbé válnak az olyan eszközök, mint a dollár, csökkenő kamatok során pedig az arany és az ezüst relatíve értékesebbé válik a devizákhoz képest.

Az arany kamatvárakozásokra való érzékenységét jól mutatja, hogy a Fed szerdai kamatdöntése előtt 10 havi mélypontra zuhant az árfolyam.

Kínálati oldal

Egy másik lényeges tényező az említett eszközöknél a kínálat, a kitermelés alakulása, amit a piac sokszor figyelmen kívül hagy, vagy nem tulajdonít kellő fontosságot neki. A GFMS felmérése szerint az idei második negyedévben az első negyedévben tapasztalt növekedés után több mint 2 százalékkal esett vissza a globális bányászati aranykitermelés.

Ez természetesen a világ aranykészletének növekedési ütemét is visszafogja, ami a múltban jelentős hatással volt az árak alakulására. Több nagy aranypiaci rali korábban akkor bontakozott ki, amikor az aranykészletek növekedési üteme lassult.

A bányászati kitermelés alakulása és az arany/ezüst árak alakulása között negatív irányú kapcsolat van, továbbá az egyik nemesfém termelésének alakulása a másik nemesfém árára is hat.

Lényeges tehát a kilátások kapcsán a termelés várható alakulását is vizsgálni.

Konklúzió

Amennyiben a Fed agresszív kamatemelési ciklusba kezd és a kamatvárakozások jelentősen megindulnak felfelé, az az arany és az ezüst árfolyamát a fentebb elmondottak alapján negatívan érintheti, ezt a hatást ráadásul a kínálati oldali folyamatok is erősíthetik. Az arany és az ezüst kitermelése stagnált, illetve enyhén csökkent az utóbbi hónapokban, részben talán a 2014-ben és 2015-ben bekövetkezett áresések következtében. Jelenleg azonban mindkét nemesfém piaci ára a termelési költségek felett van, különösen az ezüstnél láthatók komoly profitmarginok a termelők számára. Ennélfogva az ezüst kitermelése 2017-ben jó eséllyel jelentős növekedést mutathat, míg az arany termelése stabilizálódhat, illetőleg ugyancsak növekedésnek indulhat.

• Címkék:
• nyersanyagok,
• Fed,
• makrogazdaság,
• Arany, fémek,
• arany,
• ezüst