Vad gondolat: a legerősebb vezető bukása mentheti meg Európát az összeomlástól?
Gazdaság

Vad gondolat: a legerősebb vezető bukása mentheti meg Európát az összeomlástól?

Az európai projektnek soha nem volt még akkor szüksége egy francia-német kooperációra, mint most, és bár sokan már látni vélik maguk előtt az Európát felemelő Macron-Merkel tengelyt, nem szabad elfelejteni, hogy több ponton éles ellentét feszül a két vezető között. A szociáldemokrata kancellárjelölttel, Martin Schulz-cal könnyebb dolga lenne Macronnak, mivel kevésbé ortodox gazdaságpolitikai irányvonalat képvisel, azonban Merkel bukása nélkül sem lehetetlen az együttműködés. Ehhez az kéne, hogy Macron politikailag megerősödjön odahaza, majd elkezdje megvalósítani reformígéreteit, mintegy jelezve a kancellár számára, hogy hajlandó a németeknek imponáló lépéseket tenni azért, hogy cserébe Merkel is engedjen az európai együttműködést érintő ügyekben ultraortodox álláspontjából.
A múlt vasárnap megválasztott, május 14-én hivatalba lépő új francia elnök, Emmanuel Macron óriási kihívás előtt áll, ha meg akarja valósítani kampányígéreteit. A nagy ambícióval rendelkező, fiatal politikus nem kisebb dolgot vállalt, mint:

  • Részben a vállalati adók adóteher mérséklésén keresztül (33%-ról fokozatosan 25%-ra) egy barátságosabb üzleti környezetet teremt a vállalkozásoknak.
  • Elkötelezett harcot folytat majd a klímaváltozás ellen, ezért a párizsi klímaegyezményt minden áron meg akarja védeni.
  • Ésszerűbb költségvetési politikát, a GDP-arányos deficit 3%-ra való leszorítását kívánja elérni, részben azáltal, hogy 120 ezer nyugdíjba vonuló közszolga helyére nem vesznek majd fel a közigazgatási intézmények új embert.
  • A jelenlegi 10%-ról 7%-ra mérsékelné a munkanélküliségi rátát, emellett a munkaerőpiac lazítását célzó reformokat hajtana végre. Ez, ismerve a francia szakszervezetek nagy befolyását, bátor elképzelésnek tűnik, azonban nem arra kell gondolni, hogy felszámolná például a 35 órás munkahét gyakorlatát. Ehelyett igyekszik majd arra ösztönözni a vállalkozásokat, hogy - igény esetén - tárgyalják újra alkalmazottjaikkal a munkaidőt és a fizetést érintő feltételeket. Különösen nagy hangsúlyt helyezne a fiatalok munkavállalását érintő terhek mérséklésére, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás népszerűsítésére.


A munkaerőpiac reformja mellett van még egy elképzelése, ami talán még az előbbinél is nagyobb falat lesz: egész Európát átalakítaná, ami jelenleg elengedhetetlennek tűnik az EU-projekt túlélése szempontjából.

Előre, Európai Unió!

Macron már-már szélsőségesen EU- és integrációpárti, igényének pedig kampánya során is rendszeresen hangot adott.

Vad gondolat: a legerősebb vezető bukása mentheti meg Európát az összeomlástól?
Emmanuel Macron 2017. január 10-ei előadása a németországi Humboldt Egyetemen a francia-német kapcsolatokról és az Európai Unió jövőjéről. Kép forrása: SOEREN STACHE / DPA / AFP
A francia elnök azon felül, hogy szorosabb együttműködést szeretne olyan területeken, mint például a külpolitika (beleértve a közös hadsereg ügyét) és a biztonságpolitika, néhány olyan ötlettel is előállt, amiről Angela Merkel német kancellár és a kormány egyelőre hallani sem akar.

  • Ott van például egy közös német-francia beruházási alap létrehozása, amelyet később esetleg további eurózónás tagországokkal is bővítenének.
  • Felmerült a (részben) közös fiskális politika lehetősége is, illetve hogy az ezzel kapcsolatos feladatok ellátására legyen az eurózónának egy közös pénzügyminisztere, ami már egy politikai unió irányába tett lépés is lenne egyben.
  • És ami talán a leghajmeresztőbb a németek számára: kampánya során a közös eurózónás adósságpapírok, az úgynevezett eurókötvények kibocsátása mellett foglalt állást. A németek heves tiltakozását látva Macron legfőbb gazdasági tanácsadója a Die Zeit újságnak adott interjújában később hűteni igyekezte a kedélyeket, hogy ne értsék félre az elnököt, nem a német adófizetők pénzére fáj a foguk.

Az eurókötvények Már évekkel ezelőtt, az euróövezeti adósságválság idején felmerült annak a lehetősége, hogy a tagországok egymástól megkülönböztethetetlen, egységes állampapírokat bocsássanak ki. Ezek a kötvények ugyanazokkal a kockázati paraméterekkel rendelkeznének, ezért azonos hozammal forognának, hiszen abban az esetben, ha az egyik ország nem tudná visszafizetni kötelezettségét, akkor a többi 18 eurózóna tagállam között oszlana meg a teher. A gyakorlati megvalósításával kapcsolatban több elképzelés is létezik: közvetlenül a tagállamok, vagy egy tagállamok által alapított intézmény is kibocsáthatná a kötvényeket, a közös adósságpapír pedig vonatkozhatna az adósság egészére, vagy akár csak egy meghatározott GDP-arányos részére. Elvi szempontból mindegy is, a lényeg annyi, hogy az eurókötvények a tagországok gazdaságának méretével arányos, közös kötelezettségvállalással járnának együtt, ezért érthető, hogy Németország vonakodik az elképzeléstől.

A németek legnagyobb tabuját feszegeti a választások előtt

Köztudott tény, hogy ha a költségvetésről van szó, akkor a jelenlegi német vezetés nagyon szigorú álláspontot képvisel. A költségvetési fegyelem az árstabilitásra való törekvés mellett a gazdaságpolitika legfontosabb alappillérének, a deficit tabu, erre az elvre pedig meg is van a saját kifejezésük, a "Schwarze Null", vagyis a "fekete nulla".

Vad gondolat: a legerősebb vezető bukása mentheti meg Európát az összeomlástól?
Bár 2015-höz képest némileg csökkent a többlet mértéke, még így is közel 26 milliárd euróval kevesebbet költött a német állam, mint amennyi a bevétele volt, az Európai Bizottság előrejelzése szerint pedig idén és jövőre sem várható, hogy akár csak 0% közelébe csökkenjen a szufficit.

A költségvetési fegyelem bálványozása miatt egyébként rendszeresen kap kritikákat a német kormány, több neves közgazdász is rendkívül károsnak nevezte tekinti, amiért a németek nem hajlandók a költségvetési mozgásterüket, illetve az alacsony kamatok adta lehetőséget kellően kihasználva az egész euróövezet - beleértve a perifériás országokat - gazdasági kilábalását segíteni. A Nobel-díjas Paul Krugman különösen sarkosan fogalmazott még egy tavalyi blogbejegyzésében:

Németország fiskális feddhetetlenséggel kapcsolatos megszállottsága abból fakad, hogy ha a makrogazdaságról van szó, az ország egy teljesen más univerzumban él. A körülmények pedig úgy hozták, hogy ez a megszállottság sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint a rossz ötletek általában.

Nemrég mi is jobban körbejártuk a témát, hogy Németország hozzáállása veszélybe sodorhatja az európai integráció jövőjét.A vezető német politikusok, és az őket támogató szellemi hátország persze egész más irányból közelíti meg a dolgot. Szerintük a 2000-es években átvitt, fájdalmas reformok alapozták meg az ország sikerét, ahhoz pedig, hogy a többi tagország helyzete is normalizálódjon, nekik is komoly áldozatokat kell hozniuk.

Merkelnek mennie kell, csak így sikerülhet a nagy projekt?

Macron tehát szorosabb német-francia, illetve eurózónás együttműködést szeretne, ez azonban a németek számára szinte biztos, hogy magasabb anyagi hozzájárulást és kockázatvállalást jelentene, amit nagyon nehéz lenne otthon eladni az adófizetőknek, pláne bő négy hónappal a szövetségi választások előtt.

Nem véletlen, hogy a kormánykoalíció nagyobbik tagja, a CDU/CSU pártcsalád, Merkellel az élen teljes mértékben elzárkózik például az eurókötvények bevezetése elől, de a közös beruházási alap sem aratott osztatlan sikert. Van azonban a történetben még egy csavar: a koalíciós partner, a Martin Schulz vezette Szociáldemokrata Párt (SPD) támogatja Macron elképzeléseit, Schulz maga is a költségvetési szigor lazításának híve.

Macron elképzelései a két nagy koalíciós párt ellentétes nézetei miatt heves belpolitikai vitákat generálnak, ami. Legutóbb például egy politikai vitaműsorban az SPD egyik prominens politikusa, Gesine Schwan , akit korábban kancellárnak is jelölt a párt, illetve a kormány CDU-s honvédelmi minisztere, Ursula von der Leyen esett egymásnak.

Schwan úgy fogalmazott, hogy ha Németország nem segít Macronnak, akkor a francia elnök kudarcot fog vallani, ami Némeotrszágra nézve is súlyos következményekkel jár majd. Von der Leyen - a fiskális unió lehetőségére reflektálva - azzal vágott vissza, hogy nem kerülhet sor egy ilyen jellegű európai jövedelemelosztásra, amíg azt a jövedelmet nem termeljük meg.

Az tehát egyértelmű, hogy egy Macron-Schulz páros sokkal hamarabb dűlőre jutna egymással a közös, Európa jövőjét érintő fontos ügyekben, míg Merkel jóval keményebb falat lenne a francia elnök számára.

Felmerül a kérdés, hogy vajon Merkelnek el kéne ahhoz buknia a szeptemberi választáson, hogy az integráció egy nagy lépést tehessen előre?

Talán nem. Két okból sem.

  • Egyrészt hiába tűnik úgy, hogy a CDU/CSU nyerheti a szeptemberi választásokat, a Schulz-féle SPD jobban szerepelhet, mint négy évvel korábban, ezért egy újabb nagykoalícióban fontosabb kormányzati pozíciókat is megkaparinthatnak. Bár a kancellár Merkel maradna, nem kizárt, hogy az SPD adhatja majd a pénzügyminisztert, ami szintén a gazdaságpolitikai ortodoxia lazulását hozhatná.
  • Másrészt, bár Merkel szeptemberig biztos nem fog engedni, a választások után a jelenlegi kormányösszetétel mellett is közeledhetnek az integráció szorosabbra fűzésére vonatkozó álláspontok.


A második esetben nagyon sok múlik azon, hogy Macron szeptemberig mennyire lesz sikeres a hazai reformok megvalósításában. Merkel valószínűleg hajlana a kompromisszumra, ahhoz azonban, hogy saját szavazóinak is el tudja adni ezt,

konkrét intézkedésekre, francia eredményekre van szüksége.

Soha vissza nem térő lehetőség

Macron megválasztásával kapott még egy esélyt az európai integráció, hogy többéves egy helyben toporgás után végre lendületet kaphat a projekt. Franciaország is nagy lehetőség előtt áll, persze a belső reformok megvalósítása nagyban függ majd attól, hogy milyen eredménnyel zárul a júniusi francia parlamenti választás.

Az eurózónának és az Európai Uniónak szüksége van egy erős német-francia tengelyre, amire talán a mostani az utolsó lehetőség. A tét nagyobb, mint valaha, ugyanis ha Macron kudarcot vall otthon és európai szinten, akkor a 2022-es francia elnökválasztásokon könnyen olyan politikai erő győzhet, ami válságba sorodhatja az integrációt. Elég csak ránézni a mostani, első fordulós eredményekre: a szavazók közel fele, több mint 15 millió francia választópolgár euroszkeptikus erőre adta le a voksát.

Az amerikai agytröszt, a Council on Foreign Relations (CFR) szakértői szerint meg fogja kapni Merkeltől a kellő támogatást Macron, még olyan ügyekben is, amelyek német szempontból kényesebbek. Állításukat arra alapozzák, hogy a kancellár valószínűleg idén indul utoljára a tisztségért, és politikai tőkéjét felhasználva pedig mindenáron el akarja majd kerülni, hogy úgy emlékezzen rá az utókor, mint aki hozzásegítette a szélsőséges francia politikai erőket a hatalomhoz, megpecsételve ezzel az Európai Unió sorsát.

Ez még a jövő zenéje, egyelőre a francia választókon és Macronon a sor, hogy bizonyítsanak.


(Címlapkép forrása: EMMANUEL DUNAND / AFP)
(The Economist, CFR)
koronvavirus
sme kkv csomag laptop
kínai jüan
A lány, aki végrehajtotta a világ egyik legnagyobb hackertámadását, majd ezzel hencegett
zöld környezet levél
DSZZS20200216016
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Junior portfóliókezelő

Junior portfóliókezelő

Adótanácsadó

Adótanácsadó
Tőzsdetanfolyam
Alapoktól a kereskedési, befektetési stratégiákig.
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól
koronvavirus