A dollár index A dollár index egy 6 elemű, súlyozott devizakosárral szemben mutatja a dollár erejének változását, a mutató fix bázisú, kiindulási alapja 1973 március. Az euró (58%), a jen (14%) és a font (12%) a három legnagyobb súlyú deviza, így a mutató elmozdulását is elsősorban a dollár velük szemben mutatott teljesítménye határozza meg.
A dollár index esése mögötti elsődleges tényező az euró mozgása volt, év eleje óta ugyanis közel 6%-os erősödésnél jár az amerikai dollárral szemben. A dollár többször is megpróbált visszatámadni, de a fontos technikai szintek mindig megállították.Az idén január eleje óta berajzolható emelkedő trendvonal (napos chart) támaszként egyre feljebb kísérte az eurót, miközben az 1,085 környékén húzódó ellenállási szint, illetve később a 200 napos mozgóátlag felülről fogták az árfolyamot.
Április végén azonban hirtelen sikerült felfelé kitörnie az eurónak a fogságból, miután kiderült, hogy az EU-párti Emmanuel Macron nyerte a francia elnökválasztás első fordulóját.
Macron győzelme nagy megkönnyebbülést jelentett a piaci szereplőknek, ugyanis ezzel sikerült elkerülni azt a katasztrófa-forgatókönyvet, hogy két szélsőséges jelölt mérkőzzön meg a második fordulóban.Ezzel a hirtelen erősödéssel kulcsfontosságú szintek közelébe érkezett az euró/dollár.
- Jelenleg valamivel 1,1 felett (1,102 körül) húzódik az az ellenállást jelentő, csökkenő trendvonal, ami a 2016 májusi lokális eurócsúcsot köti össze a tavaly novemberi elnökválasztást követő felszúrással.
- Alulról a korábban ellenállásként szolgáló, 1,085 körüli szint jelent erős támaszt az árfolyamnak, kicsit lejjebb (1,083) környékén pedig a 200 napos mozgóátlag.
- A technikai képet még érdekesebbé teszi, hogy 1,094-nél húzódik támaszként a Trump megválasztását követő dollárerősödés (eurógyengülés) 61,8%-os Fibonacci-korrekciós szintje.
Technikailag tehát nagyon beszűkült a tér az euró előtt: ha sikerülne áttörnie a már említett, csökkenő trendvonal jelentette ellenállást, akkor már rövid távon lehetőség nyílna egy újabb, 1-1,5%-os erősödésnek, amivel egyébként visszakerülne az euró a Donald Trump megválasztása előtti szintjére. Ezt követően az 1,114-nél húzódó ellenállásra lesz érdemes odafigyelni.
Mit mutat a pozicionáltság?
Az elmúlt hónapokban tovább folytatódott az euró/dollár short (határidős eladási) pozíciók zárása, vagyis a nagybefektetők egyre kevésbé spekulálnak az euró további gyengülésére. Sőt:május első hetében a legnagyobb volumenben kereskedett devizapárra, az euró/dollár árfolyamra vonatkozó, nettó határidős pozíció pozitív volt, vagyis összességében - három év óta először - a nagybefektetők inkább az euró erősödésére játszanak.
Határidős pozicionáltság A határidős, de úgy általánosságában véve az egész devizapiacon kereskedési motiváció alapján két fajta piaci szereplőt különböztetünk meg. Egyrészt vannak, akik mindennapi gazdasági tevékenységükből kifolyólag, illetve kockázatkezelés céljából kereskednek a piacon, ők azok, akik működésükből fakadó szükségleteiket elégítik ki a különböző tranzakciókkal. Ezzel szemben van egy másik csoport, akik az árfolyam jövőbeli mozgására spekulálva, profitszerzési céllal köt ügyleteket. A határidős piaci pozicionáltság vizsgálatakor ez utóbbi csoportba tartozó szereplők aggregált piaci pozíciójában bekövetkező változást, illetve ennek nettó értékét vizsgáljuk. A nettó pozicionáltság a spekulatív célú határidős vételi (long) és eladási (short) pozíciók ellentétes előjelű összegéből adódik. Amikor egy deviza megítélése romlik a spekuláns szereplők körében, akkor a nettó pozicionáltság értéke csökken, majd negatív előjelűvé válik (többségbe kerülnek a short kontraktusok), ez pedig minden egyéb tényező változatlansága mellett az adott fizetőeszköz gyengülését segíti. A pozicionáltság változásának iránya tehát jó indikátor lehet az árfolyam jövője szempontjából, szélsőséges esetekben azonban könnyen kontraindikátorrá válhat, hiszen minél szélsőségesebb a nettó pozíció, annál "túlfeszítettebb" a határidős piac, annál kevesebb olyan szereplő van, aki potenciális új shortolóként megjelenhet, egy fundamentális hírre pedig könnyen elpattanhat az árfolyam felfelé, hiszen hirtelen mindenki igyekszik zárni a short pozícióját. Ugyanez igaz akkor is, ha a spekulatív szereplők túlzottan optimisták egy devizával kapcsolatban, vagyis a nettó pozíció szélsőségesen long, ekkor megnő egy negatív irányú korrekcióra a kockázat.
Mi a helyzet a fundamentumokkal?
Az euró/dollár árfolyam mozgásában látott idei fordulat több fundamentális tényezőre vezethető vissza.- Trump az év elején többször is kijelentette, hogy a dollár szerinte túl erős, szóbeli intervenciója el is kezdte gyengíteni a dollárt.
- Egyre nagyobb a feszültség az amerikai belpolitikában: a piac tavaly év végén nagyon beleélte magát a Trump-sztoriba, vagyis hogy az amerikai elnök gazdaságpolitikája elhozhatja a magasabb amerikai infláció és gyorsabb növekedés korszakát, ami az amerikai jegybank részéről agresszívabb kamatemelési ciklust tehetne indokolttá.. Az utóbbi hetekben azonban felszínre kerültek a republikánus párton belüli konfliktusok, Trumpnak az egészségügyi törvényével, illetve az idei költségvetés elfogadtatásával is meggyűlt a baja. Látszólagos tehetetlensége veszélybe sodorhatja politikai agendájának megvalósítását, amin csak tovább ront, hogy közben belpolitikai botrányok is akadnak szép számmal, elég csak a volt FBI-igazgató ügyére gondolni. Trump hatalmának főpróbája a kidolgozás alatt álló adóreform lesz: ha ezzel sem sikerül nagyot dobbantania az elnöknek, az nagy csalódást okozhat a befektetők körében, ez pedig a dollár is megsínylené.
- Miközben Trumpnak érezhetően meggyűlik a baja a belpolitikai csatározásokkal, Európában egyre több okunk van az optimizmusra: a politikai kockázatok folyamatosan árazódnak ki az euróból. Ha Emmanuel Macron, az újonnan megválasztott francia elnök pártjának a júniusi választásokon sikerül többséget szereznie a törvényhozásban, az további löketet adhatna a közös valutának. A politikai helyzet stabilizálódásával párhuzamosan pedig olyan konjunktúra kezd kibontakozni, amire évek óta nem volt példa.
- A gazdasági kilátások javulását az Európai Központi Bank is elismerte: Mario Draghi a legutóbbi EKB kamatdöntő ülés után azt mondta, hogy bár még mindig a negatív kockázatok vannak túlsúlyban az eurózónás növekedést érintően, hónapról-hónapra egyre több a felfelé mutató kockázat. Júniusban érkezik az EKB legújabb inflációs és növekedési prognózisa, amire nagyon fognak figyelni a befektetők, ugyanis bármilyen, az inflációs előrejelzést felfelé történő módosítás úgy tolmácsolható, hogy a jegybank lassan de biztosan elkezdi előkészíteni az eszközvásárlási programjának leépítését. Ha ez valóban bekövetkezik, az beindíthatja az amerikai és az eurózónás monetáris politika közeledésére játszó piaci spekulációt, erősítve ezzel az eurót.
