Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult
Gazdaság

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult

Erdélyi Levente, MNB
A munkapiaci helyzet folyamatos javulása, valamint a bérek jelentős emelkedése az elmúlt évek gazdasági növekedésének az egyik legfontosabb sarokköve volt és előretekintve is fontos tényezője a hazai makrogazdasági pályának. A helyzet helyes értékeléséhez elengedhetetlen a lakossági jövedelmi folyamatainak és azon belül is a bérjövedelmek alakulásának megfelelő értékelése. A nemzetgazdasági bérek mérésére számos statisztikát találunk, amelyek sajnos sokszor komoly eltéréseket is mutathatnak. Cikkünkben bemutatjuk, hogy egy-egy statisztika kiragadása és az ott látott elmozdulások felnagyítása könnyen hibás következtetésekhez vezet. A fogyasztásról és a megtakarításokról is rendelkezésre álló adatok párhuzamos értékelésével egyértelmű, hogy a hazai bérjövedelmek az elmúlt években jelentősen emelkedtek. Emellett azt is bemutatjuk, hogy a hazai bérek jelentős, a termelékenység bővülését meghaladó emelkedését a korábban historikusan alacsony szintre kerülő bérhányad is lehetővé, sőt szükségessé tette. Számításaink szerint a bérhányad 2017-ben már a historikus átlag közelében alakult, így előretekintve fontos, hogy a bérek emelkedése a termelékenység növekedésével összhangban alakuljon.

A bérekre vonatkozó statisztikák valóban ellentmondásosak

Mint a legtöbb makrogazdasági aggregátumot, a munkajövedelmeket is mérési bizonytalanság övezi. Ráadásul a statisztikák sajnos sokszor ellent is mondanak egymásnak, megnehezítve ezzel a gazdaságról alkotott robusztus kép kialakítását. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy csak megnehezítik, de nem lehetetlenítik el teljesen. Alapos elemzési háttérmunkával, az adatok értő felhasználásával csökkenthetjük az esetleges hibák, tévedések valószínűségét. A bérek növekedésére a hazai szereplők döntően az intézményi-munkaügyi statisztikás, a nemzetközi szereplők inkább a nemzeti számlás méréseket követik figyelemmel. A munkaügyi statisztikában közölt bruttó munkajövedelem az alapbéren kívül tartalmaz további rendszeres és nem rendszeres kereseti komponenseket is, valamint bizonyos cafeteria elemeket. Ez a mutató tartalmilag nem különbözik a nemzeti számlás bérek és keresetek fogalmától, azonban az eltérő szemléletből és vonatkozási körből adódnak módszertani különbségek. Ezen kívül az szja-bevallások munkajövedelemre vonatkozó adatait használhatjuk, a bevallásokban szereplő fogalom csak kismértékben tér el a fenti mutatótól. (A bérek, bérköltségek számbavételének módszertanával a jegybank oktatási füzetsorozatának hatodik száma részletesen foglalkozott.)

Korábban Dedák István a Portfolio-n megjelent cikke is a különböző bérstatisztikák alapján azt a kérdést vetette fel, hogy vajon valóban megtörtént-e az elmúlt évek dinamikus reálbéremelkedése. A cikk szerzője szerint, míg a nemzeti számlákból és a havi munkaügyi felmérésből számolt bérnövekedés 2000 és 2010 között nagyságrendileg hasonló képet festett, addig 2010 óta folyamatosan nyílik az olló a mutatók között. A munkaügyi statisztika adatai alapján a bruttó átlagos munkajövedelem 44,1 százalékkal emelkedett, addig ugyanez a mutató a nemzeti számlákban mindösszesen 20,6 százalékkal növekedett (1. táblázat). A kumulált különbség mértéke nem csak historikusan, de nemzetközi összevetésben is magasnak tekinthető.

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult
A kérdést a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is évek óta elemzi és annak lehetséges magyarázatairól rendszeresen egyeztet a KSH szakértőivel. A következőkben az MNB álláspontját mutatjuk be a jelenségről. Válaszunkat megelőlegezve: az adatok mélyelemzése alapján egyértelmű, hogy a magyar béreket az elmúlt években jelentős és töretlen növekedés jellemezte.

A magyar bérmutatók közötti elnyílás 2010 és 2017 között eltérő nagyságú volt évenként és szektoronként. A különbség elsősorban a nem pénzügyi vállalatok körében érhető tetten, míg a többi szektorból származó eltérés a nemzetgazdaság egészét tekintve nem jelentős. Emellett a különbözet jelentős része 2014-2015-re koncentrálódik (1. ábra).

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult
A jelenség hátterében több tényező együttes hatása is meghúzódhat.
  • A munkaügyi statisztika relatíve kis késleltetéssel előálló, információban gazdag adathalmaz, azonban az 5-49 fős vállalatokat csak mintavétellel, az 5 fő alattiakat pedig egyáltalán nem tartalmazza. A nemzeti számlás becslések ezzel szemben teljes körűek, a nemzetgazdaság egészét lefedik. Amennyiben a közép- és nagyvállalatok által fizetett bérek dinamikája meghaladja a munkaügyinél részlegesen megfigyelt kisvállalatoknál tapasztalt mértéket, a kisebb vállalatokkal együtt az átlagos bérnövekedés a munkaügyinél alacsonyabb lesz a nemzetgazdaságban.
  • A valós bérnövekedés a gazdaság fehéredése során a munkaügyi felmérésben (és az adóbevallásokban) regisztráltnál alacsonyabb lehet. A nemzeti számlák tartalmaz becslést a rejtett gazdaságra is, így a keresetek részét képezik a "zsebbe" fizetett fekete- és szürke jövedelmek is. 2010 és 2014 között számos kormányzati intézkedés a gazdaság fehéredése irányába hatott, ami hatással lehetett a nemzeti számlákban kimutatott bérnövekedésre. A személyi jövedelemadó-rendszer egykulcsossá alakítása, a 2012. évi adminisztratív béremelések, illetve az online pénztárgépek megjelenése okozhatott fehéredést a keresetekben. A rejtett gazdaság 2015-ben az Elektronikus Közúti Árumozgásokat Ellenőrző Rendszer (EKÁER) bevezetésével, 2017-ben pedig a bérmegállapodásban foglalt intézkedések hatására tovább csökkenhetett.

Hogy megállapítsuk, a kisebb vállalatok eltérő bérezése valóban hozzájárul-e a két mutató közötti különbséghez, kontrollstatisztikaként számításba vettük az szja-bevallásokban feltüntetett, munkaviszonyból származó jövedelem alakulását. Az adóbevallások szerint a jövedelmek még a munkaügyi statisztikánál is gyorsabban emelkedtek 2010 és 2017 között. Ez alapján a bevallott jövedelmek lefedettsége nem magyarázza a nemzeti számlákban látott alacsonyabb bérnövekedést 2014-2015-re.

Hogy a fehéredés hatását közvetetten megbecsüljük erre a két évre, a különböző jövedelmi statisztikákból számolt rendelkezésre álló jövedelem mutatókat érdemes más kontrollstatisztikákkal összevetni. Mivel a háztartási szektorról van szó, ezért a lakossági kiadás (fogyasztás és beruházás), illetve megtakarítás összegét tekinthetjük megfelelő kontrolladatnak. A számításnál figyelembe kell venni, hogy a háztartások rendelkezésre álló jövedelme a munkajövedelmen, illetve a kormányzattól és nonprofit szervezetektől kapott transzfereken túl egyéb jövedelmeket is tartalmaz. Ha a kiadás és a megtakarítás emelkedése inkább a nemzeti számlás jövedelemmel mutat szorosabb összefüggést, akkor a bérnövekedés jórésze fehéredés, ha azonban a munkaügyi bérnövekedést tartalmazó jövedelmi mutató ragadja meg jobban a fogyasztás, beruházás, megtakarítás együttes emelkedését, akkor az intézményi statisztikákban kimutatott béremelkedés a valósághoz közelebb álló érték.

A háztartások főbb kiadásai és nettó pénzügyi megtakarítása közel 6000 milliárd forinttal emelkedett az elmúlt 7 évben. A nemzeti számlás jövedelmek emelkedése egészen 2014-ig együtt mozog a költések és a megtakarítás összegével. Mivel a lakossági jövedelmeken belül a munkaügyi bérnövekedés 2014-ben is magasabb volt a nemzeti számlákhoz képest, a különbség jórészét a fehéredés magyarázhatja. 2015-ben azonban nominális csökkenést mutat a KSH nettó bértömege, a rendelkezésre álló jövedelem a háztartások egyéb bevételeivel is csak mérsékelten emelkedik, amit sem a fogyasztás, sem a beruházás, sem a megtakarítási adatok nem támasztanak alá (2. ábra).

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult
Ezzel ellentétben a rendelkezésre álló jövedelmen belül a munkaügyi statisztika bérnövekedésével számolva megközelítőleg pontos képet kapunk 2015-re. Összességében tehát úgy látjuk, hogy a nemzeti számlák 2015-öt kivéve jól közelítik a valós bérdinamika alakulását. A 2015-ös évben azonban inkább a munkaügyi statisztika ragadja meg jobban a munkajövedelmek dinamikáját.

Hogyan viszonyul a bérköltség a termelékenységhez?

A válságot követően a termelékenység visszafogottan alakult világszerte, de ezen belül is különösen visszafogott volt a hazai termelékenység-növekedés. A folyamat véleményünk szerint koránt sem olyan ijesztő, mint ahogyan azt sokan bemutatják.
  • A 2010-et követő stabilizációs intézkedések sarokköve a munkapiac reformja volt és a 2013-tól beinduló hazai gazdasági növekedést a munkaintenzitás emelkedése jellemezte. 2010-től kormányzati intézkedések támogatták az aktivitás és a foglalkoztatás dinamikus emelkedését. A nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítása, a munkanélküli segélyrendszer átalakítása, a Munkahelyvédelmi Akcióterv bevezetése, valamint a közfoglalkoztatás kibővítése nagymértékben hozzájárultak a munkaerőpiachoz korábban nem, vagy csak kevésbé kötődő csoportok foglalkoztatásba áramlásához. Mivel az újonnan belépő, - korábban inaktív vagy hosszabb távon munkanélküli - munkavállalók termelékenysége elmaradt az átlagostól, a negatív összetétel-hatás a termelékenység javulását lassította.
  • Másrészt a termelékenység emelkedésére a gazdasági ciklusok is jelentős hatást gyakorolnak. Sokan éppen ezért azt állítják, hogy az elmúlt időszak gyenge termelékenység növekedése alapvetően makrogazdasági (értsd: aggregált keresleti) és nem mikrogazdasági (vállalati versenyképességi) probléma. A gazdasági ciklus felszálló ágában a termelékenység emelkedése jellemző, amit azt a Kaldor-Verdoorn szabály, vagy akár az Okun törvény is implikálja.
  • Harmadrészt pusztán a termelékenységi indikátorból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni egy ország hosszabb távú gazdasági teljesítményéről. A válság előtti időszakban a termelékenység éves növekedési üteme meghaladta a 4 százalékot, azonban ezt a fenntarthatatlan ütemet a háttérben egyre mélyülő strukturális, munkaerőpiaci problémák és növekvő eladósodottság árnyékolta be. A válság kitörésével a külső eladósodással finanszírozott növekedési modell a korábban kedvező termelékenységi mutató ellenére fenntarthatatlanná vált.

Természetesen azzal mi is tisztában vagyunk, hogy hosszú távon a fenntartható felzárkózási pálya szempontjából a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett a termelékenység és a versenyképesség javításának lesz egyre nagyobb a jelentősége. A jegybank 180 pontos versenyképességi javaslatainak (pdf) is épp az a célja, hogy a termelékenység hosszabb távon, a kedvező egyensúlyi pozíciók megtartása mellett érje el ismételten a válság előtti növekedési ütemet.

De térjünk egy kicsit vissza a közelmúltra! Hogyan lehet a termelékenységi adatokat makroszinten összeegyeztetni a dinamikus béremelkedéssel? Először is tisztáznunk kell, hogy milyen bérköltség-indexekkel számoltunk. Meglátásunk szerint 2014-ig a nemzeti számlás jövedelmek, így az ebből számolt bérhányad - a bérköltségek GDP-hez viszonyított aránya - helytálló képet mutat a nemzetgazdaságról. Ezzel szemben 2015-ben a fent leírtak miatt a bérköltség-indexet az intézményi munkaügyi statisztikából számítottuk ki. Mivel 2016-tól kezdve a két statisztika által leírt dinamika között már nincs érdemi eltérés, ezért innét ismét a nemzeti számlás bérköltségemelkedéssel számoltunk.

Nem mese az... A jelentős hazai béremelkedés tényleg megvalósult
Ahogy a 3. ábrán is látható, az általunk becsült bérhányad 2005 és 2014 között trendszerű csökkenést mutat, vagyis ebben az időszakban a bérköltségek dinamikája érdemben elmaradt a termelékenység változásától, így a mutató historikus mélypontra, 56 százalékra süllyedt. Számításunk szerint ugyanakkor 2015-től a bérhányad növekedésnek indult, az idei évben pedig várhatóan enyhén meghaladja a historikus átlagot. A bérek termelékenységet meghaladó növekedésére tehát azért volt lehetőség, mivel korábban a bérköltségek dinamikája tartósan elmaradt a termelékenység változásától. A bérek élénk emelkedése rövid távon elszakadhatott a termelékenység alakulásától, hosszabb távon azonban fontos, hogy a bérek növekedése a gazdaság fenntartható felzárkózási pályáján a termelékenység emelkedésével is összhangban alakuljanak.

Előretekintve az előrejelzési horizontunkon a bérhányad fokozatos stabilizálódására (azaz a reál fajlagos munkaerőköltség stabilitására) számítunk (pdf).

Éppen ezért fontos, hogy a jövőben a bérköltségek a termelékenység és az inflációs cél összegénél ne nőjenek gyorsabban, mivel a bérek szintben ledolgozták a korábbi hátrányukat a termelékenységhez képest.

Tobias Adrian - IMF
GettyImages-502905714
Pillar_irodaház
GettyImages-500406320
GettyImages-1181803301
D_MTZ20191209005
NYSE, trader, broker, válság
Frankfurti Tőzsde
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Esti szeminárium
A legegyszerűbb módszer, hogy a valószínűségeket saját oldaladra állítsd.
A legjobb karácsonyi ajándék
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Értékpapír üzletkötő

Értékpapír üzletkötő
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. április 7.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
Tobias Adrian - IMF