Mitől szárnyalnak az áfabevételek?

Az alábbiakban Tóth G. Csaba a Magyar Nemzeti Bank vezető közgazdasági elemzőjének írását közöljük.

Az elmúlt években az általános forgalmi adóból származó bevétel a gazdasági növekedést és a fogyasztást számottevően meghaladó mértékben nőtt. A 3625 milliárd forintnyi 2017-es áfa bevétel reálértéke 32 százalékkal meghaladta a 2012-es szintet, ha pedig figyelmen kívül hagyjuk a célzott adócsökkentések (becsült) hatását, akkor a bővülés 41 százalék volt. Ez annak fényében különösen jelentős, hogy 2012 és 2017 között a háztartások hazai fogyasztásának volumene a KSH adatai alapján 17 százalékkal, az állami fogyasztással és beruházással bővített becsült adóalap pedig 20 százalékkal növekedett.

Az áfabevételek növekedése tavaly is kimagasló volt. Az első kilenc hónapban a KSH adatai szerint 14 százalékkal emelkedtek a bevételek az egy évvel korábbihoz képest, ami reálértéken 11 százalék körüli bővülés. Ez meghaladja a (nominális) gazdasági növekedés és a fogyasztás ütemét, de még a rendkívül dinamikusan emelkedő átlagbéreket is. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy mi okozhatja az áfabevételek ilyen nagymértékű növekedését.

A Portfolio témában megjelent elemzése épp a napokban jelent meg. Emellett Varga Mihály pénzügyminiszter is erről beszélt szerdán.

A dinamikus bevételnövekedés lehetséges okai

A hüvelykujj-szabály szerint változatlan fogyasztási szerkezet mellett az áfának az adóalapok növekedési ütemével megegyezően kellene emelkednie, korrigálva az intézkedések hatásával. Az áfa alapját a háztartások fogyasztási kiadása, lakásberuházása, valamint az állami fogyasztás és beruházások áfaköteles része képezi. Ezen belül az egyes tételek természetesen eltérő kulccsal adózhatnak. Az áfabevételek azonban 2012 óta számottevően gyorsabban emelkednek, mint az adóalapok (1. ábra). Ezt elvben magyarázhatnák az áfakulcsot érintő intézkedések, azonban az elmúlt években az áfa kulcsa nem nőtt, hanem ellenkezőleg, célzott csökkenések történtek. 2016-ben mérséklődött a sertéshús, illetve az új építésű ingatlanok értékesítése után fizetett áfakulcs, 2017-ben pedig a tojás, a tej, a baromfihús, az éttermi étkeztetés, az internethasználat adója csökkent - ezek (viselkedési hatások nélkül számolva) önmagukban több mint 100 milliárd forinttal mérsékelték a fogyasztásra rakodó adóterheket.

Az áfabevételek dinamikus növekedését a tényleges adóbevétel és a becsült adóalap hányadosaként számolt effektív adókulcs alakulása is visszatükrözi (2. ábra). A mutató ugyanis becslésünk szerint 2012 és 2017 között 1,5 százalékponttal emelkedett. Ha korrigáljuk ezt az adatot az elmúlt években végrehajtott áfacsökkentések becsült hatásával, akkor az emelkedés 2,4 százalékpont. Adott mennyiségű (becsült) adóalaphoz képest tehát ennyivel több adót fizetnek be az érintettek. A növekedés nagyságrendileg megegyezik a 2009 júliusában végrehajtott általános adókulcs 20-ról 25 százalékra történő megemelésének hatásával, idejét tekintve pedig alapvetően 2013 és 2015 között valósult meg, az online pénztárgépek és az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKÁER) bevezetésének időszakában. Ez egyben azt is jelenti, hogy 2012 után az adókulcs emelése nélkül növekedett dinamikusan az áfa bevétel.

A jelenség a költségvetés szempontjából kedvező, a mozgatórugóival kapcsolatban viszont fennáll a bizonytalanság. A leggyakrabban felmerülő egyik magyarázat a gazdaság fehéredése, tehát az adóelkerülés csökkenése. Az effektív adókulcs emelkedése azonban csak akkor jelent fehéredést, ha a Központi Statisztikai Hivatal pontosan méri a rejtett gazdaság méretét és változását, ekkor lehetséges ugyanis, hogy a fogyasztás (amelyben elszámolásra került eddig is a rejtett gazdaság) nem nő olyan mértékben, mint a (fehéredés miatt bővülő) adóbevétel. Növeli ugyanakkor a fehéredés lehetséges szerepét, hogy az elmúlt években több olyan intézkedés is megvalósult, amelyek ezt célozták (online pénztárgép, EKÁER) valamint, hogy az adónövekedés az intézkedések utáni években (2014 és 2015) volt a legjelentősebb.

Szintén a fehéredés irányába mutat, hogy az adóelkerülés becslésére szolgáló áfarés mutató 2012 és 2016 között 22 százalékról 13 százalékra csökkent egy kutatás szerint (3. ábra). Ez a mutató a tényleges áfabevétel és a becsült adóalap alapján elméletileg beszedhető összeg közötti különbséget méri az utóbbi arányában. Az Európai Bizottság megbízásából készült tanulmány számításai alapján 2012-höz képest 2016-ban az adórés csökkenésének köszönhetően 235 milliárd forint többletbevételre tett szert áfából a költségvetés. E folyamat eredményeképpen az utolsó felmérés szerint a magyar áfarés az uniós átlag közelébe csökkent, és kedvezőbb, mint a többi visegrádi országban - annak ellenére, hogy az Európai Unióban hazánkban a legmagasabb az átlagos adókulcs.

Noha a különböző mutatók (effektív áfakulcs, áfarés), illetve a KSH által publikált fogyasztást jelentősen meghaladó adóbevétel egyaránt a fehéredés irányába mutat, a dinamikus áfanövekedés okainak feltérképezését módszertani akadályok is nehezítik. A legnagyobb probléma, hogy nem tudjuk, hogy az egyes években mekkora (volt) pontosan az általános forgalmi adó adóalapja. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy nincs olyan beruházási statisztika, amely alapján egyértelműen elválasztható az áfaköteles állami beruházás a nem áfaköteles beruházástól, ráadásul egy olyan tételről van szó, amely a részleges uniós finanszírozás miatt rendkívül volatilis. Az adóalap becslésében rejlő bizonytalanság pedig érdemben befolyásolja mind az áfarés, mind pedig az effektív adókulcs alakulását. Emellett azt is célszerű hangsúlyozni, hogy a KSH által publikált fogyasztási adat is természetesen egy becslés eredménye, amely alapvetően két fő adatforrásra támaszkodik. A Háztartási költségvetési és életkörülmény (HKÉF) című adatfelvétel nagyjából 10 ezer magyar háztartás nagyon részletes fogyasztási adatait tartalmazza, a kiskereskedelemi statisztika pedig a legnagyobb vállalkozásokat kivéve szintén egy rétegzett mintavételi eljárásra épülő becslésen alapul.

A fentieken túl nyilvánvalóan minden ország statisztikai hivatala számára komoly kihívást jelent, hogy sok más mellett a fogyasztás, illetve a GDP számításakor figyelembe vegye a rejtett gazdaságot is, miközben minél nagyobb ez a tétel, annál nagyobb bizonytalanságot okoz az aggregált mutatóban.

A módszertani nehézségek mellett a fehéredés teljeskörű értékelésekor célszerű egyéb, a rejtett gazdaság becslésére vonatkozó adatforrásokat is figyelembe venni. A téma egyik legelismertebb szakértőjének számító Friedrich Schneider erről szóló legfrissebb elemzése szerint (4. ábra) 2012 és 2016 között 22,5 százalékról mindössze 22,2 százalékra csökkent a GDP-hez viszonyítva a rejtett gazdaság nagysága Magyarországon. A rejtett gazdaság csökkentése érdekében tehát az eddig megtetteken felül további lépésekre lehet szükség.

Összességében tehát az tényszerűen megállapítható, hogy a magyar áfabevétel dinamikusan növekedett az elmúlt években. Bár a hatás nagyságával kapcsolatban fennáll a bizonytalanság, az szinte biztosra vehető, hogy ebben volt szerepe a fehéredésnek is. Ebbe az irányba mutatnak a legújabb fejlemények is: miután 2018 júliusától kötelezővé vált az online számlázás, a bruttó (tehát a visszaigénylések nélkül számított) pénzforgalmi áfabevétel előző év azonos időszakához viszonyított növekedése az önmagában is magas első félévi tíz százalékról a második félévben 15 százalékra emelkedett.

• Címkék:
• adó,
• áfacsalás,
• makrogazdaság,
• online számla,
• gazdaságfehérítés,
• online számlázás,
• áfa,
• fehéredés