Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató forradalom zajlik
Gazdaság

Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató forradalom zajlik

Japánban lassan az ország állampapír-állományának 50%-a helyi jegybank birtokában van, miután az elmúlt néhány évben brutális tempóban vásárolta fel a helyi államadósságot. Bár a jegybank tagadja, hogy az óriási tabut jelentő monetáris finanszírozás (vagyis a jegybankok által finanszírozott költségvetési költekezés) zajlik a szigetországban, egyre többen vannak, akik szerint ez lassan megkérdőjelezhetetlenné válik.
Az utóbbi időben a közgazdasági gondolkodás perifériájáról elmozdulva egyre nagyobb szerepet kap a gazdaságpolitikai vitákban az úgynevezett Modern Monetáris Elmélet (MMT - Modern Monetary Theory). A Magyar Nemzeti Bank Tanszékének blogján két cikk (amelyek itt és itt érhetők el) részletesebben foglalkozik az elmélettel, amelynek lényege röviden és nagyon leegyszerűsítve a következőképp foglalható össze.

Az MMT szerint egy saját fizetőeszközzel rendelkező országnak nem kell aggódnia a költségvetési hiány és az államadósság miatt, hiszen korlátlan mennyiségben teremthet pénzt, amellyel aztán teljesíteni tudja fizetési kötelezettségeit. Az elméletben összefonódik a fiskális és monetáris döntéshozó személye: a pénz létrehozásának és az adóztatás joga is egyaránt az államot illeti meg. Sarkosan fogalmazva ez azt jelenti, hogy az épp kormányon lévő döntéshozók szabadon költekezhetnek a maximális foglalkoztatás elérése és fenntartása érdekében (emellett egyéb fontos célokhoz, mint például a klímaváltozás elleni küzdelem, is jelenthet finanszírozási forrást ez az újfajta megközelítés). Az MMT szerint a hiperinfláció elkerülését az biztosítja, hogy szükség esetén a mindenkori kormány adóemelésekkel visszafogja az aggregált keresletet, ami fékezőleg hat az inflációra. Fontos, hogy az elmélet nem azt hangoztatja, hogy a kormányok felelőtlenül és korlátok nélkül költekezhetnek. Az MMT csupán annyit mond, hogy a költségvetési hiány és az államadósság önmagában nem korlátozó tényező, ha az elsődleges cél, vagyis a teljes foglalkoztatás eléréséről van szó, a másik oldalon viszont megfelelő mértékű adók kivetésével a mindenkori kormányoknak gondoskodniuk kell a káros hiperinfláció elkerüléséről.

Az alapelv, miszerint meg kellene szüntetni a fiskális és monetáris politika közötti határvonalat, és az államra kellene bízni a monetáris és fiskális döntéshozatalt, a jelenlegi gazdasági rendszer legnagyobb tabujával, a jegybanki függetlenség intézményével megy szembe. Épp ezért nagyon heves vita övezi az MMT-t, hiszen a közgazdászok többsége szerint a kormányok hatáskörébe kerülő pénzteremtési jogtól egyenes út vezet a hiperinflációhoz és az államadósságok elmonetizálásához.

Különösen az Egyesült Államokban lángolt fel heves vita az elmélet körül az elmúlt időszakban, ahol az elmúlt években megnövekedett társadalmi egyenlőtlenségek miatt könnyen a 2020-as választás egyik fontos témája lehet majd. Ennek a cikknek nem célja, hogy az elmélet megalapozottságával, illetve gyakorlati megvalósíthatóságával foglalkozzon, csupán azt szeretné bemutatni, hogy bár abszolút tabunak számít a téma a főáramú közgazdasági gondolkodásban, valójában nagyon hasonló dolog zajlik már most is a világ egyik legnagyobb gazdaságában, még ha a helyi döntéshozók nem is hajlandók nevén nevezni a gyereket.

Ez az ország Japán.

Japánról köztudott, hogy évtizedek óta elkeseredett harcot vív a defláció ellen, a 2008-as válsággal pedig csak még rosszabbra fordult a helyzet: az éves infláció -2% alá esett, azóta pedig csak egy rövid időre emelkedett a jegybanki 2%-os cél fölé a mutató, ám az is csak a 2014. áprilisi adóemelésnek volt köszönhető.

Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató forradalom zajlik
A helyzeten eddig az sem sokat segített, hogy 2013 áprilisában a japán jegybank (BoJ) elképesztő mértékű pénznyomtatásba kezdett, az adagot pedig később tovább növelte, ami így elérte az éves szinten nyolcvanezer milliárd jent. Ehhez jött hozzá, hogy 2016-ban bejelentette a hozamgörbe kontrollálására vonatkozó döntés, melynek keretében az intézmény elkötelezte magát, hogy hosszú távon 0% körüli szinten tartja a tízéves lejáratú állampapírok referenciahozamát.

Az inflációba azonban ezek az intézkedések sem tudtak tartósan életet lehelni, annak ellenére, hogy a jen nem egész 3 év alatt mintegy 50%-ot zuhant az amerikai dollárral szemben, aminek az importárak emelkedésén keresztül elméletileg felfelé kellett volna hajtania árakat. Két fontos következménye volt azért a brutális mértékű pénznyomtatásnak.

Az egyik, hogy a japán államkötvény-hozamok az egyébként is alacsony szintekről tovább estek, még olcsóbbá téve ezzel az államadósság finanszírozását (egészen 10 éves időtávig negatívak a japán hozamok).

Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató forradalom zajlik

A másik, hogy a jegybank az ezsközvásárláson keresztüli likviditásteremtéssel óriási állampapír-állományt halmozott fel néhány év alatt: 2019 első negyedévének végére a teljes állampapír-állomány több mint 45%-a Bank of Japan kezébe került.



Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató forradalom zajlik
A jegybanki műveletek hozamleszorító hatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hiába volt masszívan deficites a japán költségvetés az elmúlt években, a világ legmagasabb GDP-arányos államadósság-rátája nem emelkedett tovább (hiszen nagyon alacsony kamatok mellett adósodott el az állam).

Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató forradalom zajlik
Bár a japán kormány hangoztatja, hogy fontosnak tekinti a költségvetési helyzet javítását, a tényleges intézkedések nem ezt sugallják. Erre csak egy példa, hogy eredetileg 2018 áprilisára volt betervezve egy ÁFA-emelés (8%-ról 10%-ra), amit azóta elhalasztottak, és nem kizárt, hogy ismét halasztani fogják a jelenleg októberre tervezett lépést. Mindeközben az Aba Shinzo vezette kormány az utóbbi időben több fiskális lazító intézkedést is bejelentett: a családtámogatási rendszer kiszélesítése, illetve infrastrukturális fejlesztések finanszírozása mind az ország hosszú távú növekedési potenciálját hivatottak növelni.

Olivier Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető közgazdásza szerint a japán kormánynak el kellene felejtenie az idei évre halasztott adóemelést, helyette pedig további költségvetési élénkítéssel kellene a GDP-növekedést támogatnia. Nem ő az egyetlen, aki aggódik a tervezett adóemelés miatt, 2014-ben ugyanis, amikor a kormány 5%-ról 8%-ra emelte az ÁFA-kulcsot, a vártnál is nagyobb visszaesés következett be a gazdasági aktivitásban.

Adott tehát egy ország, amely óriási államadóssággal rendelkezik, miközben évről évre jelentős költségvetési hiányt halmoz fel. Ez önmagában drasztikus költségvetési kiigazítást, megszorításokat tenne szükségessé, ami azonban súlyos reálgazdasági költségekkel járna, ezt pedig nyilvánvalóan el akarja kerülni a helyi kormány. A kiigazításra azonban abból a szempontból nincs égető szükség, hogy a jegybank gigantikus állampapír-vásárlásának köszönhetően nincs érdemi refinanszírozási kockázata az államnak (az elmúlt években ugyanis rendre több állampapírt vett meg a jegybank, mint amennyit a japán állam nettó értelemben kibocsájtott), ráadásul rendkívül olcsón (0%-on, sőt, akár negatív kamatok mellett) tud eladósodni az ország.

Ezzel gyakorlatilag eljutottunk a monetáris finanszírozáshoz, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben szinte elképzelhetetlen, hogy a japán jegybank érdemben elkezdi leépíteni lassan 50%-os arányát a szigetország adósságán belül. Vagyis miközben az állam bőszen költekezik a gazdasági növekedés támogatása érdekében, addig a jegybank egyre nagyobb szeletet hasít ki magának az állampapír-állományon belül.

Haruhiko Kuroda japán jegybankelnök élesen elzárkózik a monetáris finanszírozás és az MMT lehetőségétől, persze mi mást mondhatna. Mindet egybevetve azonban nehéz nem így tekinteni a mostani helyeztre: finoman fogalmazva óriási monetáris politikai unortodoxia, szigorúbban nézve maga a megtestesült Modern Monetary Theory.

A nagy kérdés az, hogy van-e ebből visszaút, vagy ez a monetáris politika jövője. Bár Európában még nem ennyire durva a helyzet, az Európai Központi Bank szintén jelentős (30% körüli) aránnyal rendelkezik több euróövezeti ország adósságában is (igaz, jelenleg nettó értelemben nem vásárol államkötvényeket, de nem kizárt, hogy sor kerül még rá), ráadásul Európa Japánhoz hasonló demográfiai kihívásokkal küzd, emiatt pedig sokan már látni vélik a kontinens "eljapánizálódását" (vagyis tartósan alacsony infláció és hozamok mellett a jegybank szép lassan felvásárolja a helyi államadósságot). Épp ezért érdemes figyelni, mi történik Japánban, hiszen a szigetország nyugodtan tekinthető a modern monetáris politika állatorvosi lovának.




(Címlapkép: Getty Images Hungary / Tomohiro Ohsumi / Stringer)
koronavírus coronavirus virus
Budapest
franklin templeton_getty_editorial
Palkovics Laszlo Gunter Oettinger kinevezes
Frankfurti tőzsde
Benzin
cimlap_paksII
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Junior portfóliókezelő

Junior portfóliókezelő

Adótanácsadó

Adótanácsadó
Tőzsdetanfolyam
Alapoktól a kereskedési, befektetési stratégiákig.
webinárium
Hogyan lovagolhatod meg a forint árfolyammozgását? Tőlünk megkapod a választ!
koronavírus coronavirus virus