barabasialbertlaszlocimlapkep-20181130
Gazdaság

Alapjaiban alakulhat át a társadalomról alkotott képünk

Szepesi Balázs, Összkép
Barabási Albert-László sikerről szóló könyve úgy alapozza meg a társadalomról való gondolkozásunk megújítását, ahogy az arany titkát ígérő alkimisták megalkották a fizikát és a kémiát - írja az Összképben Szepesi Balázs, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára.

A világról alkotott képünk alapos átgondolására késztet Barabási Albert-László legutóbbi könyve (A Képlet – A siker egyetemes törvényeiről). Elsősorban nem azért érdemes a könyvet elolvasni, hogy jobban megértsük, hogy mi is a siker. Ezt a célját persze maradéktalanul teljesíti a könyv, de ennél sokkal többet is tesz. Feltárja az emberi döntések korlátait, és megmutatja ennek következményeit. Új megvilágításba helyezi a közvélekedés kialakulásának folyamatát. Olyan társadalmi mechanizmusok tárulnak fel előttünk, amiket talán sejtettünk, de kimondani nem nagyon mertünk.

A könyv komoly kutatások eredményeit összegzi. Néhány meglepő eredmény ízelítőül:

  • A borversenyek zsűritagjai ugyanarra a borra teljesen különböző pontokat adnak, amikor újra becsempészik azokat a kóstoló sorba.
  • A legnevesebb zenei versenyeken a zenetudásnál jobban hat az eredményre, hogy ki melyik időpontban ad elő.
  • Az elitiskolák az ugyanolyan hátterű diákoknak semmivel sem adnak többet, mint az átlagos intézmények.
  • A műtárgyak értéke teljesen a szerző kultuszától függ.

Küzdve küzdj és bízva bízzál

A Képlet a hálózatkutatás eredményeit és jelentőségét szeretné sok emberhez eljuttatni, ezért egy, az olvasók számára érdekes és praktikus megközelítést választ: a sikerről szól. Barabási és szerzőtársai rengeteg adatot gyűjtöttek össze tudósokról, művészekről, sportolókról, vállalkozókról, alkotásokról, internetes oldalakról. Az volt elemzéseik célja, hogy megtalálják, mitől is függ, hogy egy ember vagy a műve mekkora figyelmet kap, mekkora hatást képes kiváltani.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a hatalmas apparátus közhelyes eredményekhez vezetett:

Fontos a rátermettség, de semmire sem garancia.

Tehetség nélkül nem megy, de a sikerhez sok munka is kell.

A győztes szinte mindent visz.

Az a csapat a nyerő, amiben sok különböző ember tud együtt dolgozni.

A fizikusok már csak ilyenek. Ahogy mi laikusok megértjük a hatalmas szellemi erőfeszítések eredményeit, azok máris triviálisnak tűnnek számunkra: a Föld a Nap körül kering, az energia nem vész el, csak átalakul. Az igazán izgalmas állítások a nagy eredményhez vezető lépésekben rejlenek, és abban, hogy mik a következményei annak például, hogy nincs perpetum mobile.

Barabási lényegében öt fő állítást fogalmaz meg:

  • A jók közül igazából nem a tehetség választja ki, hogy ki fut be, hanem részben a sikereseket megnevező testület vagy mechanizmus belső működése, részben a véletlen.
  • A teljesítmény attól válik sikerré, ha az láthatóvá válik az adott terület meghatározó intézményei számára.Ha valakinek valami sikerült, a következő alkalommal még nagyobb esélye van, hogy őt ismerik el.
  • A csapat sikere sok különböző ember együttműködését igényli, az elismerés javát azonban a leginkább látható vagy már korábban is sikeres tag kapja.
  • Ha az egyes alkotások, próbálkozások során szétválasztjuk az elképzelés nagyszerűségét és az alkotó tehetségét, akkor azt találjuk, hogy a tehetség időben nem változik – a rátermettség időben állandó, nem változik, ahogy valaki kezdő fiatalemberből tapasztalt vén rókává öregszik.

Tudjuk, de nem értjük

Magabiztos és szerény a könyv: erős állításokat fogalmaz meg, azonban azok következményeinek értelmezését, feldolgozását az olvasóra hagyja. Székelyes ez a logika: odateszi magát, de nem telepszik rá az emberre, úgy zökkent ki a megszokott világból, hogy az ember észre sem veszi. Pedig komolyan véve Barabási állításait, alaposan át kell gondolnunk, hogyan is működik a társadalmunk.

A könyv által alkalmazott hálózatelmélet megközelítésének alapja, hogy az anyagok, élőlények, társadalmi viszonyok működését a kapcsolatban lévő emberek, sejtek, atomok közötti viszonyok jellemzői alapján vizsgálja. Nem az egyes elemekre fókuszál, hanem arra, hogyan alakul ezek hálózata és ez hogyan hat a világra.

Ez a megközelítés több évtizedes, mégis nehéz, nagyon nehéz felfogni mindennapi jelentőségét. Hiába tudja az ember, hogy a városok felemelkedését leginkább a többi településtől való távolság határozza meg, mégis nehéz kitörölni az első földrajz órák leckéit. A településeket aszerint kellett bebiflázni, hogy van-e ott szénmező, textilüzem és római romok. Hiába jön nap, mint nap szembe, hogy a siker a kapcsolatokon múlik és azon, hogy jókor van-e valaki jó helyen. Mégis a tudásában bízik (vagy azzal kapcsolatban bizonytalan) az ember, a gyerekét azon egzecírozza, hogy helyesen tudja a szarvasmarha különböző gyomrainak nevét.

Kemény a lecke, hiába tudjuk, még mindig nem értjük teljesen. Ne a dolgokat nézd, hanem a köztük lévő viszonyokat! Az egyes szereplőket ne magában vizsgáld, hanem arra figyelj, mitől függ kapcsolataik száma és minősége! Egy közösséget ne tagjai tulajdonságai alapján jellemezz, hanem a tagok közötti viszonyok alapján! Nem a tartalom a fontos, hanem a kontextus. Az egész szerkezete számít, nem a részek minősége.

Miért olyan nehéz ezt elfogadni?

Három fő oka van annak, miért olyan nehéz megemészteni a hálózatelmélet megközelítését.

Egyrészt azért, mert a világot értelmező megközelítéseink még abból a korból származnak, ahol a kapcsolatok, kapcsolati hálók megfigyelése nehéz volt. Átlagokkal, a tagjai közötti különbségekkel jellemzünk egy közösséget. Az embereket tudásuk és motivációjuk, a vállalatokat technológiájuk, belső szervezettségük és vezetőjük alapján vizsgáljuk. Az országokat legtöbbször úgy képzeljük el, mintha szigetek lennének – még akkor is, ha határaikon korlátozás nélkül áramlanak az emberek és az áruk.

Másrészt azért, mert arról szól a legtöbb történet, hogy egy adott szituációban hogyan lehet sikeresnek lenni. Azt keressük, hogyan lehetünk jobbak a tipikus játszmákban. Életrevalóságon azt értjük, hogyan lehet, bizonyos helyzetekben jól szerepelni: jobban tudsz nyerni, vagy jobban tudsz barátkozni. Sejtjük, persze, hogy amikor a helyzet adott, akkor az esetek többségében már eldőlt, hogy mi lesz a játék vége. Ezzel nincs mit tennünk, a maradék nem előre lejátszott meccsre készülünk. Pedig azon múlik minden, mikor milyen helyzetbe kerülünk.

Harmadrészt minden porcikánk tiltakozik az ellen, hogy a tekintélyes döntési eljárások megalapozottságát megkérdőjelezzük. Nem akarjuk elfogadni, hogy jelentéktelen teljesítménybeli különbségek vagy a véletlen szerencse révén valakit az egekbe röpít az elismerés, a többieknek pedig nem jut belőle szinte semmi. Ez így nem igazságos, ezért ez nem lehet így.

Pedig elég meggyőzőek Barabási példái.

Hogyan néz ki a világ ebben az új tükörben?

Az a világ, amit Barabási tükre mutat nekünk, a felvilágosult szellem számára elég borzasztó. (Hasonló témájú cikkünket itt találod.) Nagyon sok múlik a véletleneken. Ezért a világ messze nem a lehető legjobb, hanem a sok hasonlóan jó lehetőség közül az egyik. Gyakori, hogy az utolsó pillanatban szerzett pici előnyön múlik, hogy ki lesz sikeres. Ezek a helyzetek ’mindent vagy semmit’ jellegűek: azt jegyzik csak, aki az élmezőnybe került, közülük is a legjobbaké a dicsőség és a nyeremény meghatározó része. A siker vagy kudarc az eléggé esetleges módon működő intézményeken, gurukon, vagy a platformok játékszabályain múlik.

Kemény kérdések hosszú sora következik mindebből.

  • Hogyan fogadjuk el a javak eloszlását igazságosnak, ha a sikeresek jóval többet kapnak, mint amennyivel teljesítményük vagy képességeik jobbak?
  • Hogyan fogadjuk el az elitet, mikor a legnagyobb befolyásúak alig vagy semmivel sem rátermettebbek, mint a háttérben, csendben dolgozó többiek?
  • Hogyan fogadjuk el a döntéshozatal intézményeit, ha azok lényegében egy esetlegesen kialakult status quot stabilizálnak, döntési mechanizmusainak alapossága alig különbözik a pénzfeldobásétól?
  • Hogyan bízzunk a közbeszédben, általában az értelmes vitában, ha az elsőre megszólalók és a véleményvezérek többségéhez igazodik a többiek véleménye?

A professzor valószínű csendben elmosolyodna ezeken a kérdéseken. Egyrészt, megnyugtatna a jó és a rossz közötti különbség azért látszik, az általa bemutatott törvényszerűségek arra vonatkoznak, hogy a szorgalmasak és tehetségesek közül ki lesz sikeres. Másrészt azt mondaná, nem átírta a világ működésének szabályait, hanem megmutatta: ezek ilyenek voltak ezer és kétezer éve is.

Valóban, az internetnek köszönhetően létrejött adatbázisok, a gyors számítógépek előnyeit kihasználó elemzési eljárások foncsorozták ezt az új tükröt a társadalomról, amiben most rácsodálkozhatunk magunkra. Sok régi elméletet és arra épülő ideológiát fognak átformálni a hálózatkutatás eredményei.

Komoly kihívások érik például a klasszikus közgazdaságtant. Barabásiék kutatásainak egyik kulcseredménye, hogy az emberi kapcsolatok természetéből adódóan néhány szervező gócpont kezébe kerül az irányítás és a jövedelmek jelentős része.

Hogyan beszélhetünk akkor tökéletesen versenyző piacról, az árak és a hozamok kiegyenlítődéséről, a térségek és az országok közötti jövedelmi különbségek elolvadásáról?

A hálózatelméleti logika új keretbe helyezi az alapvető ideológiai vitákat is. Az egyenlőségpártiak azzal érvelhetnek, hogy az emberek közötti lehetőség és jövedelemkülönbségek jelentős része morálisan nem igazolható. A szabadság fontosságát hangsúlyozók arra világíthatnak rá, hogy a hatalmi központok egyrészt túlságosan befolyásosak, másrészt cselekvőképességükben megkérdőjelezhetőek. A kultúra és a közösségek szerepét fontosnak tartók rámutathatnak, hogy az visz előre minket, ami közös bennünk és összetart minket – a világot tudatosan formálni kívánó cselekvéssel kapcsolatban jogosan vagyunk szkeptikusak. Azaz a régi jó vitáinkat folytathatjuk majd, csak teljesen máshogyan fogunk érvelni.

Ahogy a hálózatelmélet átszivárog a gondolkozásunkba, átalakul majd, ahogy a világot nézzük. Barabási könyve szerényen megbújik abban a szerepben, hogy a tudomány konyhájáról hoz falatokat a siker titkára éhes embereknek. Pedig a tudományban a képletek nem a kivételekről szólnak, hanem az általános szabályokról. Ezért ne magunk kivételességét keressük a Barabási adta tükörben, hanem a minket körülvevő világ képét nézzük az új látószögből.

A szerző Szepesi Balázs, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára

Barabási Albert-László könyvével a Portfolio is részletesen foglalkozott:

(Címlapkép: Pictorial Collective)

SZG_9486
german manufacturing
GettyImages-505440596
DLAPE20190501316
csapatépítő_greenfield hr
digitalis jolet tokeprogram GettyImages-1048727098
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
2019. november 21.
Property Investment Forum 2019
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
Online előadás
Első lépések a tőzsdei megtakarítások felé.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
german manufacturing