Tömeges elbocsátás a Dunaferrnél, több száz dolgozó kirúgása az Electroluxnál, hatalmas létszámcsökkentés az Audinál. Ez csak néhány példa az elmúlt hónapokban bejelentett nagyobb leépítési tervekből, amelyeket különböző okokból tesznek meg a vállalatok, de kétségtelen, hogy megszaporodtak az elbocsátásokról szóló hírek. Valóban megfordult volna a széljárás, és a munkaerőhiány után új trendre kell felkészülni, amely a dolgozók tömeges elbocsátásával jár?
Lássuk, miért szaporodhattak meg az elbocsátások!
- A legnagyobb probléma, ami a munkahelyeket érinti, hogy a globális gazdaság növekedése lassulni kezdett, az idei évben olyan lassan nőhet a világgazdaság, amire a válság óta nem volt példa. Magyarország főbb exportpiacain súlyos problémák vannak, a német gazdaság a recesszió szélén táncon, de Európa több országa is kifejezetten gyenge teljesítményt mutat, így a csökkenő külső kereslet (kevesebb megrendelés és bizonytalan kilátások) miatt a hazai, exportra termelő vállalatok is bajba kerülhetnek. A helyzetet természetesen rontja a kereskedelmi háború éleződése és a Brexittel kapcsolatos bizonytalanság is. A leépítéseket azonban fékezi, hogy a magyar gazdaság növekedése a leggyorsabbak között van Európában, a belső kereslet kifejezetten erős, valamint a vállalatok és a lakosság jövőbe vetett bizalma magas szinten stabilizálódott.
- A munkaerő egyre drágábbá válik Magyarországon, de fontos hangsúlyozni, hogy európai összevetésben még mindig nagyon olcsó. Az elmúlt években soha nem látott mértékűvé váló munkaerőhiány kifejezetten gyors béremelkedést okozott, miközben a minimálbér és a garantált bérminimum is a historikus átlagnál nagyobb mértékben nőtt. A gyorsan emelkedő munkaerőköltségek (a járulékok csökkenése ellenére) miatt egyre több vállalat gondolkozik el azon, hogy jobban megéri nagyobb tőkeigényű gépesítési, automatizálási beruházásokat végrehajtani, ezzel pedig a dráguló munkaerő egy részét kiválthatja. Ráadásul alacsony hozzáadott értékű termékeket gyártani (összeszerelni) nem igazén éri meg folyamatosan és jelentősen növekvő bérköltségek közepette. Nem meglepő, hogy az Electrolux a leépítés közepette pl. arról írt, hogy beruházásokat is végrehajt Magyarországon, az Ipar 4.0 szabványoknak megfelelő digitális, ipari automatizációs és robot technológiák beszerzését valósítják meg. Ezen a trenden nem annyira lepődhetünk meg: a McKinsey tanulmánya szerint Magyarországon 1 millió munkahelyet érinthet az automatizálás 2030-ig, az új technológiák pedig egészen más képességeket követelnek meg a munkavállalóktól, mint a korábbiak. Mindeközben a vállalatok számára számos, korábban soha nem látott kedvező konstrukció áll rendelkezésre, hogy beruházásokat valósítsanak meg, amelyet igyekeznek is kihasználni.
- Szektorspecifikus problémák is jelentkeztek az elmúlt hónapokban, illetve egy-két évben, amelynek a legjobb példája az autóipar. A dízelbotrányt követően bevezetett WLTP-szabvány komoly kihívás elé állította az autógyártókat, miközben a hagyományos, belsőégésű motorral szerelt járműveket fokozatosan szorítják ki a világ útjairól a jóval egyszerűbb műszaki tartalommal bíró elektromos autók . Mindez a Magyarországon működő autógyárakat sem kerüli el, miközben számukra egyre nagyobb kérdés a (régiós szinten) emelkedő munkaerőköltség is. Egyelőre nem kell tartani attól, hogy a hazai üzemek összecsomagolnának, és elköltöznének olyan országokba, ahol jóval olcsóbb a munkaerő, de a BMW-beruházással kapcsolatos kérdőjelek, az év eleji győri Audi-sztrájk, valamint a cég legutóbbi létszámcsökkenésről szóló bejelentése mind figyelmeztető jelnek tekinthető.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy több tényező okozza a cégek létszámcsökkentésről szóló döntéseit, azonban egyelőre nem beszélhetünk tömeges jelenségről, ezt támasztják alá a hazai foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok.
A foglalkoztatás továbbra is a rendszerváltás óta nem látott rekordon van, igaz, a növekedés nagyon lelassult az elmúlt hónapokban, miközben a munkanélküliségi ráta jelenleg is történelmi mélypont közelében mozog.
A csoportos leépítésben érintettek viszonylag alacsony száma is azt támasztja alá, hogy nincsenek rendszerszintű problémák a hazai munkaerőpiacon. Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a csoportos leépítésben érintettek száma az elmúlt években még magasabb is volt, mint idén, azonban a következő hónapokban valószínűleg már kissé magasabb számokat láthatunk a világgazdaság begyűrűző problémái és az automatizáció miatt is.
Fontos kiemelni, hogy a vállalatok úgy is tudják csökkenteni a dolgozói létszámot, hogy azt nem látjuk a leépítési statisztikákban. Először ugyanis a kölcsönzött munkaerőtől válnak meg, ezt követően pedig nem hosszabbítják meg azokat a határozott idejű szerződéseket, amelyeket korábban időről-időre meghosszabbítottak. A kölcsönzött munkaerőtől való megválás és a határozott munkaidejű szerződések felmondása az első lépés, ha egy vállalat létszámot szeretne csökkenteni, azonban a foglalkoztatási statisztikákból úgy tűnik, hogy egyelőre
- vagy nem számít tömegesnek ez a jelenség,
- vagy a jelenleg is tapasztalható munkaerőhiány miatt más vállalatok szinte azonnal felszívják a szabaddá váló munkaerőt.
Tényleg drága már a magyar munkaerő?
A magyar munkaerő egyelőre nem drága (a nyugat-európaiakhoz képest), de drágul. Ez még nem fenyegető arra nézve, hogy elvigyék a termelést más országba, azonban fontos kérdéseket vet fel. A magyar kormány és az MNB deklarált célja, hogy az ország mostantól ne az olcsó munkaerővel versenyezzen, mert azzal nem lehet felzárkózni a fejlett országokhoz. A bérek gyors növekedésének azonban a termelékenység erőteljes emelkedésével kell járnia, ellenkező esetben a gyors béremelkedés nem okoz mást, mint versenyképességi hátrányt. Az elmúlt egy-két évben a korábban igen kedvezőtlenül alakuló termelékenységi számok javulni kezdtek, azonban a keresetek ennél gyorsabban emelkedtek. A Moody’s friss elemzése kiemelte, hogy 2012 és 2016 között Magyarországon nőtt a leglassabb ütemben a termelékenység a kelet-közép-európai régióban, de az elmúlt években már érdemi javulást láthattunk.
A Moody’s legutóbbi elemzésében azt is bemutatta, hogy miként alakult a munkaerőköltség a régiós országokban. Ez alapján azt látszik, hogy az egy munkaórára jutó munkaerőköltség a régióban Bulgária és Románia után Magyarországon a legalacsonyabb. Lengyelországban és Horvátországban kissé, Szlovákiában, Csehországban és Szlovéniában pedig sokkal magasabb.
Mindez azt mutatja, hogy egyrészt nem csak Magyarországon emelkedtek gyorsan a keresetek az elmúlt években, másrészt az országnak egyelőre nem kell komolyan aggódnia bérversenyképességi kérdések miatt régiós szinten. (Azonban sok esetben nem is úgy szokott felmerülni a gyárak áttelepítésének kérdése, hogy egy régiós országból egy másik régiós országba költözik a vállalat, hanem úgy, hogy egy másik kontinenst választ, ahol olcsóbb a termelés.)
Segít a forintesés, vagy mégsem?
Az ország mellett szól az is, hogy a gyors keresetnövekedést a járulékcsökkentés mellett az exportra termelő multiknak részben kompenzálja a forint gyors leértékelődése, vagyis a forintesés ellensúlyozza a béremelkedésből adódó elméleti versenyképesség-romlást.
A hazai, nem exportra termelő, azonban a termelésükhöz importra szoruló cégeket viszont jobbára kedvezőtlenül érinti a forint gyengélkedése, ráadásul már a bérrobbanás is őket sújtotta a legjobban. A Moody’s elemzése szerint a termelékenységi szintben továbbra is komoly különbség van a külföldi és a hazai vállalatok között. Mindeközben az is fontos, hogy a hazai cégek már igen nehezen bírják a bérversenyt. Így könnyen lehet, hogy nem is a multik oldaláról lesz érdemi leépítési hullám, hanem azon magyar vállalatok részéről, akik nem bírják a bérversenyt, illetve nem sikerül hatékonyabban termelniük.
A következő időszakban valóban több elbocsátásra számíthatunk, mint korábban, azonban könnyen lehet, hogy ez „rejtve marad” a csoportos leépítéseket bemutató statisztikában, hiszen a vállalatok először a kölcsönzött és a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállalóktól válhatnak meg. Ráadásul a kisebb leépítéseket (amelyek nem esnek bele a csoportos kategóriába) nem is kell bejelenteni, azokról legfeljebb közvetve értesülhetünk. A globális gazdaság lassulása, a munkaerőt kiváltó beruházások elterjedése, valamint egyes szektorspecifikus események valóban elvezethetnek az elbocsátásokhoz, miközben várhatóan egyes vállalatok a fokozódó bérversenyt sem bírják majd. Egyelőre azonban nem számíthatunk arra, hogy a foglalkoztatási és a munkanélküliségi adatokon számottevő nyomot hagynának az elbocsátások, hiszen továbbra is inkább munkaerőhiány jellemzi a magyar gazdaságot. Habár az üres állások száma már csökkent az elmúlt hónapokban – amely a munkaerőhiány mérséklődését jelenti –, egyelőre továbbra is kifejezetten magas a betöltetlen álláshelyek száma és aránya az országban.
Hosszú távon azonban mindenképpen érdemes lenne a kormánynak támogatnia nem csak azokat a beruházásokat, amelyek munkaerőt váltanak ki, hanem a dolgozókat is fel kell készíteni a technológia fejlődésére. Képzéssel, átképzéssel szükséges segíteni a munkavállalókat, hogy a következő években várhatóan megszűnő munkafolyamatok helyett képesek legyenek komplexebb munkakörök betöltésére, illetve a felnövekvő generációnak minél magasabb képzettségi szintet kell biztosítani (és nem betanított munkára kell őket alkalmassá tenni), hogy ne váljon elavulttá a tudásuk a technológia változásával és az automatizáció terjedésével.
(Címlapkép: Getty Images)
