koronavirus
Gazdaság

Mentsük a menthetőt a koronavírus-válságban!

Az elmúlt hetekben rendkívül éles vita alakult ki a közgazdászok között: Kell-e helikopterpénz? Milyen a jó Kurzarbeit? Milyen piactisztító hatása van a mostani helyzetnek? Joggal kérdezheti az Olvasó, hogy miért merülnek fel egyáltalán ezek a kérdések. Ha az orvostudományban nagyon sok betegségre megvan a gyógyszer, akkor a közgazdaságtanban miért nincs? Nos, a helyzet a közgazdaságtanban is hasonló, mint az egészségügyben: valami újjal állunk szemben.

A szokásos gyógyszerekről nem tudjuk, hogy működnek-e, a modelljeinket jelen helyzetben ki lehet dobni. Egy modell feltételez valamit a benne szereplők viselkedéséről (pl. racionálisan gondolkodnak, előrelátóak, hasznosságot vagy profitot maximalizálnak), amely feltevések békeidőben még többé-kevésbé validálhatók, a jelen helyzetben a racionalitás bizonytalan tényezőktől függ: nem tudjuk, meddig tart a sokkhatás, így a vállalatok nehezen tudnak tervezni, és a háztartások sem biztos, hogy úgy viselkednek, mint békeidőben.

Konszenzus mutatkozik abban, hogy a jelen helyzetben a gazdaságpolitikának valamit tennie kell. Valami nagyot. A világban számos ország bejelentette, hogy a GDP mekkora részét szeretné válságkezelésre fordítani. Ennek egyik célja a piac megnyugtatása. Ezekben a programokban különböző elemek jelennek meg: a munkavállalók valamilyen formájú támogatása, valamilyen hitel, illetve hitelgarancia a vállalatoknak, esetleg tőkeprogramok. A programok nagysága sok esetben természetesen nehezen összehasonlítható: nem látjuk, hogy mi benne az adósságnövelések nyomán létrejövő új forrás, mennyi a teljes költség, illetve mi az, ami például csak egy hitel mögé tett garancia. Ez utóbbi azért érdekes, mert nem jelenik meg azonnali kifizetési igényként, de a hitelek nyomán a hatása jelentős lehet.

Mit kell tenni Magyarországon? Abban mindenki egyetért, hogy nem a 2008-as válságkezelés kényszerű receptjeit kell alkalmazni. Talán a legnagyobb vita mostanában arról zajlott, hogy kell-e helikopterpénz, és hogy milyen a jó Kurzarbeit. Ugyanakkor két szemléletmód is megjelenik a mostani helyzetben: segély vs. pénz munkáért jár. A jelen helyzetben egyik szemléletmód sem jelenhet meg ugyanakkor vegytisztán, figyelembe kell venni mindkettőnél az ösztönzési hatásokat, illetve a következményeket.

A helikopterpénz kapcsán a Portfolio hasábjain már lezajlott egy vita ennek finanszírozásáról, amelyet úgy egyszerűsítenék le, hogy egyrészt megoldható-e az államadósság növekedése nélkül, másrészt pedig, hogy ilyen finanszírozás esetén vissza kell-e azt az államnak fizetnie. A vitától függetlenül tegyük most fel, hogy rendelkezésre áll 1000 milliárd forint, hogy kb. 10 millió magyarnak adjunk fejenként 100.000 forintot, mint kvázi egyszeri alapjövedelmet. Az alapjövedelemmel kapcsolatos problémák bemutatása meghaladja ezen elemzés kereteit – nem is feltétlenül érvényes ezek mindegyike a jelenlegi helyzetben. Kérdés, hogy mi történne ezzel az 1000 milliárd forinttal. Az 1000 milliárd forint egy része eljutna azokhoz, akik tényleg rászorulnak. Ők ezt el is költik, ami keresletet teremt a gazdaságban. A pénz jelentősebb része azonban vélhetően nem ilyen helyzetben lévő családokhoz kerülne – ennyire még nem nőtt meg a munkanélküliség. Esetükben két dolog történhet a pénzzel: vagy elköltik pl. valamilyen iparcikkre, vagy megjelenik megtakarításként, amelyek közül előbbi inkább importot eredményez és így nem járul hozzá a gazdaság újraindulásához. Ezzel szemben a szegényebb háztartásoknál a vásárolt élelmiszer vagy például tüzelő a magyar gazdaságban teremt keresletet. Ez tehát kérdéseket vet fel a helikopterpénz hatékonyságával kapcsolatban, az csak csekély mértékben hasznosulna a magyar gazdaságban vagy jelentős költségekkel kellene célzottá tenni.

Itt elérkeztünk a magyar gazdaság egy újabb speciális problémájához: az ország nyitottsága miatt, ha a fogyasztói keresletet élénkítjük, annak a jelentős része csapódik le importként. Így felmerül egy újabb kérdés:

a háztartásokat kell menteni vagy a vállalatokat?

Természetesen ez a vagy nem lehet kizáró vagy, de hangsúlyokat meg lehet állapítani. A vállalatok esetében mindenféle támogatásnak (legyen az Kurzarbeit, hitel, hitelgarancia, bármi) két célja lehet: a foglalkoztatás fenntartása, illetve a vállalat lélegeztetőgépen tartása a válsághelyzet elmúltáig.

A Kurzarbeit előnye ebből a szempontból, hogy azon vállalkozói, valamint háztartási rétegen segít, ahol a foglalkoztatás részben fenntartható, de teljes egészében nem. Miért lehet érdeke egy vállalkozásnak fenntartani a foglalkoztatást akár csak részmunkaidőben is? Egyrészt sok vállalkozásnál a működés nem a nem működik és a teljes gőzzel működik két szélsőségét jelenti, hanem most egy köztes állapot valósul meg. Másrészt, bár ezt a termelést el tudná látni fele annyi munkavállalóval is, de hosszú távon érdemesebb megtartania a létszámot, akár részmunkaidőben, hiszen egy egyszer leépült csapatot utána nagyon nehéz összerakni. Harmadrészt, bár első látásra nehezen egyeztethető össze a profitmaximalizáló hozzáállással, így elképzelhető olyan is, hogy a munkaadó jobban figyelembe veszi a munkavállalói szempontokat is, és egy főállású helyett két részmunkaidős alkalmazottat tart meg, mely számára költségoldalról nem nagy eltérés, a munkavállalók szempontjából viszont nem mindegy, hogy munkanélküliségi segélyt kapnak vagy fél bért és Kurzarbeit-pénzt.

A Kurzarbeit a napokban Magyarországon is bevezetésre kerül, a vonatkozó szabályok is ismertek. Ezek a Kurzarbeit lehetőségét keretek közé szorítják. Egy állami intézkedésnél a puding próbája mindig az evés: az elmúlt években láttuk, hogy például a családtámogatási rendszer is folyamatosan alakult a tapasztalatok alapján, véleményem szerint most is ez várható, illetve ez szükséges. Azzal az eltéréssel, hogy most sokkal gyorsabban kell reagálni. Lehetnek például olyan részletszabályok, amelyek teljesítése a vállalkozásoknak nehézséget jelent. Keretekre nyilván szükség van, hiszen egyéb esetekben a helyzettel könnyű lenne visszaélni: hirtelen mindenki papíron részmunkaidőben dolgozna, így az mindenképpen támogatható, hogy igazolni kelljen azt, hogy a vírushelyzet kapcsán a munkaadó gazdasági tevékenysége korlátok közé szorult.

Az is érthető, hogy az elvárt foglalkoztatásnak van minimuma és maximuma: aki a munkaideje 80 százalékát munkával tölti, annál nem biztos, hogy helye van a Kurzarbeitnak, de akkor sem, ha valaki heti 5 órát dolgozik. Most a jogszabály szerint az eredeti munkadő 50–70 százaléka esetén lehet a támogatást igénybe venni, azaz heti 20–28 órás foglalkoztatás esetében. Ezen felül a kieső munkaidő 30 százalékára fejlesztési időt kell fizetni, tehát 20 órás foglalkoztatásnál összesen 26 órának megfelelő bért kell fizetni. Ahol a kereslet nagyon gyenge, ott vélhetően nem lesz fedezet 26 órai pénzre, és lehet, hogy csak heti 10 órányi munka lesz, így várható, hogy a gyakorlat alapján itt még később módosítás történik.

A fejlesztési idő, mint gondolat, hasznos: az eddigi munkaerőhiányos időszakban kevésbé volt lehetőség képzésekre, erre egyszerűen nem volt idő sok esetben. E képzések idejénél azonban fontos a ténylegesen hatékony felhasználás. Ezt az állami is segíthetné online képzésekkel – például a nyelvtanulás támogatásával.

A Kurzarbeit mellett természetesen fontos azokat is segíteni, akik elvesztik a munkájukat, akiken a Kurzarbeit nem segít. Ebben az esetben is lényeges tehát az anyagi támogatás az új állás megtalálásáig.

A Kurzarbeit természetesen nem helyettesíti azt, amitől a vállalkozás vállalkozás vagy a vállalkozó vállalkozó: az ötleteket, a túlélést, az egyéni kezdeményezést. Nem kényelmesíti el a vállalkozót, csak segíti a foglalkoztatás fenntartásában. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy a Kurzarbeit segíti a gyengék túlélését – a leggyengébbeket a program feltételei amúgy is kizárják.

A gyengék elhullásával és a versenyképesek fennmaradásával, valamint az ettől várt hosszú távú haszonnal egyébként is vigyáznunk kell. Ki határozza meg, hogy ki a gyenge? Aki most gyenge, az békeidőben is az? A budapesti szálloda nem versenyképes, mert most nem jönnek a turisták? Mindenkit óva intek az ilyen szelekciós mechanizmusok túlzott pártolásától, ami normális időszakban működik, az most nem. Tény viszont, hogy ezt a kiválasztódási folyamatot segíthetik a hitelkonstrukciók: hitelt csak az vesz fel, aki bízik benne, hogy majd vissza is tudja fizetni, illetve a másik oldalról csak az kaphat, akiről a bankok úgy vélik, hogy vissza tudja majd fizetni.

Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági üzletágvezetője

A koronavírus-válságra adandó lehetséges gazdaságpolitikai válaszokról szóló írások:

maszk koronavírus medence
traders
dollar_bankjegy
olaj szénhidrogén
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. május 27.
Ingatlanpiac: Bérlők vs. Bérbeadók - Itt az újranyitás!?
2020. május 28.
Megfizethető lakhatás és kormányzati tervek
2020. május 28.
Vírusválság: veszít vagy nyer a magyar agrárium?
2020. június 3.
Financial and Corporate IT: Digital UX a bankoknál
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Kutató / Junior kutató

Kutató / Junior kutató
Online előadás
Részvények, devizák, indexek és árupiacok elemzése, ötletelés.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
maszk koronavírus medence