Bár az elmúlt néhány hét a koronavírus-válság kirobbanása miatt az MFB Csoporthoz tartozó Hiventures új mentőprogramjaitól volt hangos, ki kell emelni a szintén hazai cégeknek szóló KKVPRO tőkeprogramot is, amelyre most is számíthatnak a vállalkozások. De mik az eddigi eredmények?
Láving Gusztáv: Az eddigi számok alapján azt látjuk, hogy az MFB felkérésére sikeresen megtaláltuk azt a szegmenst, ahol valós érdeklődés és kereslet van a tőkefinanszírozás iránt, így programunk jól elfér az önerő és a banki finanszírozás mellett. Tavaly ősz óta 86 jelentkezés érkezett be, összesen 20 milliárd forint értékben. Indulásunk óta már 14 olyan ügylet van, ami átment az első körös akvizíciós döntésen, összértékük pedig eléri a 7,9 milliárd forintot. Ezek közül kilenc generációváltáshoz köthető, ide tartoznak a menedzsment ki- és bevásárlások is, öt döntés pedig piaci konszolidációs célt segít. Külön kiemelném, hogy
már három ügylet esetében a befektetői döntés is megszületett, van, ahol már a szerződés-előkészítés zajlik, van, ahol már az átvilágítás fut, illetve az egyik ügylet esetében ez a kettő párhuzamosan történik.
Ezek a számok tehát indokolják az alap felállítását, de milyen jelentősége lehet a hazai kkv-k ilyen típusú tőkefinanszírozásának általában a magyar gazdaság szempontjából, elősegíti, hogy a cégek hazai tulajdonban maradjanak?
A KKVPRO esetében a tőkefinanszírozási megoldásainkkal olyan felvásárlásokat tudnak megvalósítani a magyar kkv-k, amelyek támogatásához eddig nem volt specializált tőkeprogram vagy finanszírozás, mert a bankok ezzel kevésbé foglalkoztak. A mostani válságra adott válaszaink egyikeként pedig Krízis I. néven indítottunk új tőkeprogramot, melynek keretében azoknak a bajba jutott cégeknek segítünk, melyek értékesek lehetnek annak ellenére, hogy válságba kerültek, hiszen olyan eszközökkel, technológiával, infrastruktúrával, vagy épp humánerőforrással rendelkeznek, amit nem szeretnénk veszni hagyni. Itt az a fontos, hogy ne a külföldi tőke tudja ezeket a vállalkozásokat olcsón felvásárolni, hanem maradjanak többségi magyar kézben.
Milyen rövid távú tervei vannak a Hiventures-nek a KKVPRO tőkeprogramjaival?
2020 végéig nyolc ügyletet terveztünk megfinanszírozni, összesen 6 milliárd forint értékben. Ahogy említettem három befektetést már jóváhagytunk, 11-re pedig megvan a pozitív döntésünk, vagyis időarányosan kedvező a kép. A 6 milliárd forintos eredeti terv reális, és most azt látjuk, hogy ennél több is összejöhet, emiatt sem dőlhetünk hátra. Aktívan tárgyalunk akár tanácsadó cégekkel, bankokkal, ott vagyunk minél több helyen, és hetente átlagosan két új tárgyalásunk van tranzakciók tekintetében. A terveink nem változtak az új környezetben sem, és ami forrást a mentőprogramokon keresztül helyezünk ki, azt mind pótlólagos összegnek tekintjük.
Amikor befut egy ügyfélmegkeresés akár a KKVPRO oldalán, vagy a mentőprogramoknak fenntartott felületen, akkor már az elején egyértelmű, hogy mit akar és melyik program a megfelelő számára?
Az elmúlt néhány hét tapasztalata azt mutatja, hogy az ügyfelek megtalálják a megfelelő információkat, körülbelül 10%-uk az, aki eredetileg valamelyik mentőprogramra jelentkezett, de végül kiderült, hogy a már ismert KKVPRO valamelyik finanszírozási megoldása lesz a megfelelő számára.
A KKV üzletág legfontosabb lába az eddigi számok alapján a generációváltás irány. Melyek a legjellemzőbb tulajdonosi élethelyzetek az ilyen cégeknél?
Három típusú jelentkezőt különböztethetünk meg. Az egyik, aki belátta, hogy neki váltásra van szüksége, családon belül viszont ez nem megoldott. Lehet, hogy a gyerekével megpróbálta, de ő nem akarta vagy nem volt rá alkalmas, de a tulajdonos nyitott és keresi erre a lehetőséget. Ez a legkisebb réteg. Viszont van egy olyan kör is, amikor olyan egészségügyi helyzet állt elő, ami elgondolkodtatja a családját, és ráveszik, hogy eddig és ne tovább. Itt kezdenek el befektetőt keresni vagy felkínálni eladásra a céget. A harmadik, aki nem is keresi az eladás lehetőségét, de olyan a vállalkozása, hogy valaki érdeklődik a piacon, és megkeresi őt egy jó ajánlattal. Mert tudják, hogy a tulajdonos már idősebb, és hátha rá tudják venni, hogy eladja a cégét.
Hol kapcsolódik be ebbe a folyamatba a Hiventures? Egyáltalán kinek az oldalán van a tőkealap-kezelő?
Minket tízből kilencszer a vevő keres meg, amikor már közel állnak a megállapodáshoz az eladóval és a finanszírozási mixet szeretné összeállítani.
A legelején egy csónakban evezünk, ugyanaz az érdekünk az eladóval szemben vevőként, hogy megállapodjunk. Viszont onnantól, hogy bekerültünk a cégbe, a vevőtársunkkal már különböző lesz a célunk. Elég például az osztalék kérdéskörét megemlíteni, ugyanis az osztalékelsőbbségünk biztosítja azt, hogy a 7. év végére megtermelt eredményből a cég a mi üzletrészünket vissza tudja vásárolni. Ez egy kritikus pont, mert itt az érdekek akár eltérőek is lehetnek.
Mi a jellemző folyamat, az eladó hogyan száll ki a cégből, mennyi idő alatt kell elengednie?
Annak örülünk, ha a korábbi tulajdonos marad még két évet. Az első évben ott van, mint fő ügyvezető, és az új vezető backup mellette, a második évben pedig fordítva. Akár rövidített munkaidőben ott marad a cégben, biztosítva a folytonosságot. Azt látjuk, hogy ha a tulajdonos eltűnik, az ő telefonjában lévő kapcsolatok – legyen szó vevőről, beszállítóról – is eltűnnek, ez pedig befolyásolja a cég működését és így a befektetésünk megtérülését.
Korábban említette, hogy a folyamat során az egyik kritikus pont az osztalék kérdése. Lehet-e még tipikus buktatókat azonosítani?
Amennyiben a cég hozza az üzleti tervét, amit nekünk bemutatott, akkor nekünk annyi osztalék elegendő, ami alapján kijön a megtérülésünk, nem fogjuk elvinni a teljes osztalékot, hiába van elsőbbségünk. Fontos látni, hogy egy-egy ilyen tranzakció esetén vannak pénzügyi befektetők is, számukra sem mellékes szempont, hogy mikor látnak pénzt a befektetésükből.
A másik kritikus pont a biztosíték kérdése.
Ami befolyásolja majd a kockázatokat, illetve azoknak az enyhítését, hiszen mégiscsak tőkéstársak vagyunk, szeretnénk valami biztosítékot is kapni, de itt általában egy bank is jön velünk, amely mindenre első helyi jelzálogjogot fog tenni. Mi a sor végén leszünk minden szempontból. Ha egy gyártó egységről beszélünk, akkor általában van ingatlan, vannak gépek. Ilyen biztosítékok mellett a mi hozamelvárásunk is lehet kisebb. A generációváltás kapcsán jelenleg van három olyan menedzsment buyout konstrukciónk, amelyek mind IT-szektorhoz kapcsolódnak, ami pedig szolgáltató szektor. Ebben az esetben nem igazán tudunk vagyonról beszélni. Itt nekünk hinnünk kell abban, hogy a bent lévő tulajdonos azért vásárolja meg, mert tényleg jó a cég. Ebben az esetben a mi tőkebefektetésünk egy fedezetlen finanszírozás, ezért van 10-15 százalékos hozamelvárásunk, szemben például egy NHP Hajrával.
Mitől függ még, hogy mekkora hozamelvárása van a Hiventures-nek egy-egy befektetés esetén?
A legfontosabb mindig a transzparencia. Az a cég, amelyikbe befektetünk, ne csak egy üzleti terv legyen, hanem fontos látni, hogy a múltban mit tudott, és mi arra fogunk tudni lőni. A múltbeli működés nagyon fontos. De mindenekfelett a befektetési partner áll a középpontban, vagyis a vevő szakmai múltja. Ha ők magánszemélyek, akkor eddig milyen iparágban dolgoztak, milyen cégeket menedzseltek, csináltak-e már hasonló tranzakciót, tudják-e, hogy hogyan kell felépíteni az új menedzsmentet. A harmadik pedig a vagyoni helyzet, a biztosíték kérdése, hogy mennyire másolható az, amit a cég csinál.
Mi a legjellemzőbb eset a vételi oldalon, amikor generációváltásról beszélünk?
A generációváltó ügyletek kétharmada menedzsment buy-in, vagyis összeállnak pénzügyi és szakmai befektetők, és visznek tovább egy jól működő céget. Egyharmada pedig menedzsment buy-out, ahol egy üzemvezető, ügyvezető vagy kisebbségi tulajdonnal rendelkező fiatalabb tulajdonos vásárolná ki az addigi többségi tulajdonost. Ebben az esetben azt vizsgáljuk, hogy akik összeállnak a vevői oldalon, mennyire van összeegyeztethető szakmai tapasztalatuk a céggel, mennyiben tudják a vállalkozást sikerrel tovább vinni.
Azt látom, hogy a menedzsment buy-innél is, ahol több a pénzügyi befektető, mint a szakmai, maximálisan számítanak a meglévő menedzsmentre, munkavállalókra.
Még nem volt olyan, hogy lecserélték volna a vezető beosztású embereket, sőt azon dolgoznak, hogy hogyan fogják tudni őket hosszú távon megtartani.
Fotók: Stiller Ákos
