pékség kenyér bolt dolgozó
Gazdaság

Perlusz László: a 200 ezer forint nem kérdés, hanem feladat

A várva-várt gazdasági újraindulás és a járványban elgyötört magyar társadalom felrázásának lendülete idén magával ragadta a bértárgyalások megszokott rendszerét is. A legkisebb kötelező bér konkrét mértékéről már a nyár folyamán széles körű társadalmi egyeztetés folyt és ennek - a nemzeti konzultációnak - az eredményei a napokban váltak ismertté: a válaszadók elsöprő többségének véleménye alapján Magyarország megerősítését a minimálbér megemelésével kell kezdeni, konkrétan 200 ezer forintra kell azt emelni!

Innentől kezdve a bértárgyalásoknak immár nem az a tétje, hogy közösen meghatározzuk a jövő évtől érvényes kötelező minimálbér összegét.

A feladat az, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy a 200 ezres minimálbér milyen feltételekkel érthető el úgy, hogy az továbbra is a gazdaság egészséges növekedését, ezzel a társadalom hosszú távú boldogulását szolgálja. Mert az továbbra sem változott, hogy a minimálbért továbbra is a munkaadóknak kell kitermelniük és megfizetniük és ha ennek a gazdasági feltételeit nem állnak rendelkezésre, akkor annak súlyos következményei lehetnek: vállalkozások megszűnése, gazdasági visszaesés, állami bevételek csökkenése, munkahelyek megszűnése szerepelnek ezekben az ijesztő forgatókönyvekben.

Mi azonban arra számítunk, hogy jól fog sikerülni és egy magasabb növekedési pályára állíthatjuk a magyar munkaerőpiacot, a vállalkozásokat és a gazdaságot is, méghozzá egyszerre!

És ez nem üres optimizmus, hiszen, volt már hasonlóra példa: a 2016. őszi bérmegállapodásban. Ez az egyezség 15%-os minimálbér- és 25%-os garantált bérminimum emelést tartalmazott 2017-re, de a feltételek biztosításában a kormányzat a munkaadók partnere volt, hiszen a 27%-os szociális hozzájárulási adót egy húzással 5 százalékponttal, 22%-osra mérsékelte és bevezette az egykulcsos, EU-s szinten is kedvező, 9%-os társasági adó kulcsot. A hatéves bérmegállapodás további éveiben a reálbérek növekedését a kormányzat folyamatos adócsökkentéssel (szociális hozzájárulási adó mérséklés) segítette. A paktum mérlege az elmúlt fél évtizedben egyértelműen pozitív: a dinamikus bérnövekedés – azóta az átlagbérek is évi 10-12%-kal nőnek – mellett az EU-s szintet jóval meghaladó gazdasági növekedést tapasztalhattunk, az egészséges vállalkozások fejlődni tudtak és a foglalkoztatás is javult. A 2020-as válságévben a magyar gazdaság kevésbé esett vissza, mint az EU-s gazdaságok többsége.

A hazai bérek alakulásáról szó lesz a Portfolio Budapest Economic Forum konferenciáján.

A minimálbér azt a legkisebb munkabért jelenti, amelyet minden munkavállalónak biztosítani kell. Ez a kötelező legkisebb bértétel tehát független a dolgozó képzettségétől, de a munkaadó helyzetétől is: a leghátrányosabb helyzetű kistérségben, a legkevésbé termelékeny vállalkozásnak is ki kell fizetnie! A 2016 őszén kötött hatéves bérmegállapodás fontos eredménye – amit szakszervezetek is elismernek -, hogy a minimálbér szintje ma már meghaladja a szegénységi küszöböt, ebből is látszik, hogy az első sorban szociálpolitikai és nem munkaerőpiaci eszköz.

A minimálbértől ne azt várjuk, hogy megoldja az elvándorlást, vagy egyes iparágak munkaerőhiányát!

A versenyképes cégek és ágazatok lényegesen magasabb bérszínvonalat is képesek nyújtani, a központi bérszabályozás ma már csak történelem. Az egyes országok kötelező legkisebb kereseteit sem érdemes az euróra átszámított értékek és az aktuális árfolyamok alapján összehasonlítani, hanem azt kell vizsgálni, hogy mire elég az adott országban az a bizonyos minimális bér.  Ha az adatokat megtisztítjuk az egyes országok eltérő árszínvonalaitól – az EU-ban ezt jelenti a vásárlóerő-egység (Purchasing Power Standard, PPS) -, akkor illeszkedünk a hasonló fejlettségű országok sorába:

Forrás: Európai Parlament, Eurostat

A 2016-os bérmegállapodás rendszere azt is bebizonyította, hogy igenis el lehet téríteni a bérnövekedési pályát a termelékenység által indokolt mértéktől – anélkül, hogy ez gazdasági károkat okozna –, de ehhez a vállalkozói terhek csökkentésével kell megágyazni. Mert a termelékenységünk – egy munkaórára jutó, vagy egy munkavállaló által létrehozott új érték – sajnos csak nehezen növekszik, miközben a versenytársak is fejlődnek:

Forrás: OECD Statistics

A termelékenységnek sok összetevője van: több más gazdasági tényező mellett ide lehet sorolni a munkavállalók képzettségét és készségeit, a vállalkozás tőke-, eszközhatékonyságát, működési szerkezetét és a gazdasági környezetet (jelentős befolyással van rá az infláció alakulása, vagy éppen az adminisztratív terhek is). A magyar gazdaság versenyképessége lassan közeledik az EU-s szinthez, az etalonnak tekintett Ausztria hatékonysága pedig még távolabb van. A munkabérre rakódó állami terhek szintje – amely gazdaságpolitikai döntés kérdése – a hatéves bérmegállapodás elmúlt 5 évében sokat csökkent – többet, mint más európai országban –, de az állami elvonások munkabérhez viszonyított aránya – az adóék – szintje még mindig a magas értékek közé tartozik:

Forrás: OECD Statistics

A termelékenység és a vállalkozói élőmunka-teher alapján kialakult egy egyensúlyi pálya a bérpolitikában, és ha továbbra is az évi 2 százalékpontos szociális hozzájárulási adó csökkentésnél maradunk, akkor a 200 ezres minimálbérhez még legalább két évre lenne szükség. Ha tehát az egyik évről a másikra gyorsítani akarunk a bérfelzárkózatáson – a minimális bértételek által erőltetett bérszínvonal-növekedést fokozzuk –, akkor

a gazdasági kormányzatnak be kell avatkoznia és a tervezett, éves 2%-pontos vállalkozói teher-csökkentést a gyorsításnak megfelelően, további százalékpontokkal kell megfejelni!

Az adócsökkentés persze érinti a büdzsét, de a visszaeső állami bevételek miatti aggodalomra semmi ok! Gondoljunk csak bele: egy ilyen radikális minimálbér-növelés – ahogy arról már volt szó – az átlagbéreket is kétszámjegyű növekedési ütemben tolja felfelé, így egy sokkal nagyobb bértömeg után kell a munkaadóknak az alacsonyabb adókulccsal számolt szociális hozzájárulási adót megfizetni. A bérek nagy része országon belül kerül elköltésre, így – a belső fogyasztás kedvező GDP-növelő hatása mellett – az állami adóbevételek közvetlenül is növekednek az ÁFA miatt, nem is beszélve a magasabb bérekre rakódó személyi jövedelemadó-bevételekről. A bérpolitika jól kidolgozott és megvalósított rendszerében tehát úgy lehet folyamatosan és tervezetten csökkenteni az élőmunkára rakódó állami elvonásokat, hogy végül az állami büdzsé is jól jár, így erősödik és nagyobb összegekkel gazdálkodhat. Azért is tartjuk elsődlegesnek a munkára rakódó terhek – az adóék – csökkentését, hiszen az a vállalkozások megerősödéséhez vezet, növekszenek a beruházások, több jut az amortizáció pótlására és lehetővé válnak a technológiai fejlesztések is. Mindez a gazdálkodás bővüléséhez, több és jobban fizetett munkahelyekhez vezet, amely a társadalmi jólétre – az életszínvonalra – is kedvezően hat.

Sok olyan ország példáját lehetne felsorolni, ahol erősek a vállalkozások és a gazdaság és a magyarénál magasabb személyi jövedelemadó mellett is nagyobb az emberek jóléte.

Ezzel szemben, a magas bér-teher fékezi a vállalkozások és a gazdaság fejlődését és ha ebben a helyzetben a személyi jövedelemadó-csökkentés, vagy a fogyasztási adók csökkentése kap prioritást, az konzerválja a lemaradást. Minden ember örül, ha a bruttó bérből kevesebb adót kell fizetnie és nő a „nettója”, de ebből önmagában, hosszabb távon sem kilábalás, sem fejlődés, sem nagyobb jómód nem keletkezik, hiszen a cégeknek – a magas élőmunka-terhek miatt – nincs meg a kellő pénzügyi ereje a fejlesztésekhez és bővüléshez, amely a gazdasági növekedés záloga. Arról már nem is beszélve, hogy a bérteher magas szintje akár a legális foglalkoztatás ellen is hat, a bérhányad csökkentése felgyorsulhat és elsődlegessé válhat, mindez munkanélküliséghez vezethet. Az adócsökkentést ezért kell az élőmunka-terhek csökkentésével kezdeni! Egy erős és gyarapodó gazdaságban és állami költségvetésben előbb-utóbb lesz tere az szja-csökkentésnek és a fogyasztási elvonások is elindulhatnak a mérséklődés kívánatos útján.

A rövidesen hivatalosan is elinduló bértárgyalások felé tehát mérsékelt optimizmussal tekintünk. És bár a minimálbér elvárt összege ismert, a tét most is nagy: úgy kell kialakítani a béremelés körülményeit, hogy az az egész magyar társadalom érdekét hosszú távon is szolgálja. Kevés szó esett még a garantált bérminimumról – a szakmunkás minimálbérnek is nevezett, magasabb minimális bértételről -, amely 7-800 ezer munkavállalót is közvetlenül érint (minimálbért kb. 300 ezren keresnek). Az egyeztetéseken erről is meg kell majd állapodni, hogy mindenki nyerjen a végén! 

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Raktári munkás egy drónnal. Fotó: Shutterstock
egészségügy műtét kórház orvos
balaton strand hőség
fodrász koronavírus
kórház beteg ágy covid koronavírus

Holdblog Kihaló iparágak?

Az ábrához hozzátehetjük, hogy azért az e-könyveket mégis csak könnyebb megosztani másokkal. Emlékezhetünk...

Holdblog Munka - Munka nélkül?

Lassan százmilliók döntenek úgy, hogy inkább a család jelentette örömök sokasítását, vagy például a távoli...

Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021.09.22
Öngondoskodás 2021
2021.09.21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021.09.30
Energy Investment Forum 2021 - A MEKH szakmai támogatásával
2021.10.05
Követeléskezelési trendek 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Raktári munkás egy drónnal. Fotó: Shutterstock