oltasvakcina
Gazdaság

Az oltatlanok diktatúrájának végnapjai?

Hornyák József
Európában a járvány negyedik hullámában újra szigorú korlátozásokat vezetnek be az országok, miután a kórházak egyre nagyobb nyomás alatt vannak és egyre többen halnak meg a vírus miatt. Ez az első hullám, amit megakadályozhattak volna az oltások, hiszen a vírus elleni legerősebb fegyver minden ország számára rendelkezésre áll. A járvány most azonban azoknak a mindennapjait is negatívan befolyásolja, akik beoltatták magukat. Amíg a Covid-hullámok nem szelídülnek meg, addig mind a gazdaság, mind az egészségügy bajban lesz, ami sok halálozásban, poszt-Covidban, alapanyaghiányban, ellátási problémákban, áremelkedésekben mutatkozik meg. Ez már nem az oltottak és az oltatlanok közötti ellentétről szól, hanem a normális élet és a káosz közötti választásról.

Az előző hullámokhoz hasonló járvánnyal néz szembe Európa legtöbb országa, miután nem érték el a szükséges védettségi szintet. Annak ellenére tarolja le a kontinenst a járvány, hogy ma már minden ország rendelkezésére áll a koronavírus elleni oltás. Csakhogy nem akarták magukat olyan sokan beoltatni, amely elegendő lenne ahhoz, hogy megakadályozza a vírus gyors terjedését, az egészségügyi rendszerek túlterhelődését. Kivételt képez néhány mintaország, pl. Portugália és Dánia, ahol magas átoltottságot értek el, így a koronavírus nem okoz kifejezetten súlyos problémákat az ősz folyamán.

A koronavírus negyedik hulláma most azért söpör végig Európa legtöbb országán, mert a politikai érdekek újra felülírták a közösség érdekeit. Az ősz beköszöntével egyre világosabban látszott, hogy 80-90%-os átoltottságra lenne szükség a delta hullám letöréséhez. Ilyen magas átoltottság azonban reménytelen volt, a döntéshozók pedig nem tudták bevezetni a kötelező oltást – még akkor sem, ha a többség már felvette a vakcinát –, mert tartottak attól, hogy azzal olyan ellenszenvet váltanak ki a(z oltatlan) szavazók körében, amivel súlyos politikai veszteséget szenvednek el. Ezért inkább a korlátozásokhoz fordulnak megint.

„Elnézést kérek azoktól, akiket már beoltottak” – kezdte a szabadkozást Krisjanis Karins, Lettország miniszterelnöke egy hónappal ezelőtt, amikor bejelentette az országos vesztegzárat a járvány újabb hulláma miatt. Az oltások ellenére az ország sosem látott járványhullámmal nézett szembe, ehhez a lépéshez is nagy bátorság kellett, hiszen a lezárással a társadalom egy része sosem szimpatizál, miközben a gazdaságra is negatív hatásai vannak. Ráadásul az oltottakat joggal zavarják az életüket negatívan befolyásoló lezárások.

Az óriási hullámot részben az okozza, hogy az európai országok vezetőinek döntő többsége csak részsikereket ért el abban, hogy a szakértők, a tudomány segítségével elmagyarázza az oltások felvételének fontosságát. Volt, ahol nem is az oltások védőhatása emelte az átoltottságot. Sok országban azért nőtt meg valamelyest az átoltottság, mert a harmadik hullám olyan pusztító volt, amely megrémített egyeseket, másrészt negatív diszkrimináció érte az oltatlanokat. A vezetők nem kommunikáltak transzparensen, nem közölték a fontos járványadatokat, nem ismertették a járvány súlyosságát, nem tudták átadni és elmagyarázni az oltások melletti tudományos tényeket – így nem tudták maguk mellé állítani a legjobb szakértőket; miközben az emberek folyamatosan hallották a vírustagadó, járványbagatellizáló és oltásellenes hangokat a közéletben.

Európa legtöbb országa majdnem mindig megvárja, amíg újra leterhelődnek a kórházak, mielőtt érdemben fellépne a vírus ellen, ekkor a már jól bevált szigorításokhoz nyúlnak. A negyedik hullámban, amikor az oltások rendelkezésre állnak, ez a stratégia már aligha védhető. Most persze javarészt az oltatlanokat korlátozzák, de sokszor az oltottak sem tudják elkerülni a szigort. Az azonban mindenki számára világos, hogy a korlátozások nem nyújtanak hosszú távú megoldást, ráadásul a koronavírus szezonalitása miatt minden esztendő felét tönkre fogja tenni a vírus. A tudomány időközben nemcsak a vírus szezonalitását tárta fel, hanem számos más dolgot is jobban ért a betegséggel és az oltással kapcsolatban.

A legfontosabb ezek közül az, hogy a védettek legalább tízszer kisebb eséllyel halnak meg, mint az oltatlanok. Ez az az kulcsmomentum, amivel egy teljesen védett populációban megakadályozható a kórházak túlterhelése. Ugyanis a koronavírus 1%-os nyers halálozási rátáját legalább 0,1%-ra csökkentik az oltások. Éppen akkorára, mint amekkora az influenzáé, ami kezelhető lezárások nélkül. A koronavírus ellen oltottak ráadásul kevésbé terjesztik a vírust, mint az oltatlanok, és gyorsabban túl is esnek rajta. Ha mindenki be van oltva, akkor az megakadályozza a helyzet gyors romlását. Ha viszont csak a társadalom egy része védett, akkor az oltottak is nagyobb veszélyben vannak. Mi több, a víruson átesettek közül sokan poszt-Covidtól szenvednek hosszú hónapokig, illetve vannak, akik hosszú távú egészségkárosodást szenvednek, amely tartós terhelést jelent az egészségágy számára.

És ha ez nem lenne elég, akkor lássuk be, hogy a koronavírus miatti bizonytalanságok és korlátozások a gazdaságot is tönkre teszik. A vállalatok egyáltalán nem tudnak tervezni a folyamatos hullámok miatt (szigorítások–lazítások; lezárások–nyitások), miközben a fogyasztói bizalom is olyan ingadozásokat mutat, amihez a kínálatnak lehetetlen alkalmazkodnia. A helyzetet rontja, hogy a kormányok is kezdenek kifogyni a pénzből a vírusválság második évének a végén, miután olyan mértékben adósodtak el az első három hullám során, amely további hitelfelvételek esetén fenntarthatatlan adósságpályát eredményezhet, még kényelmetlenebb helyzetbe hozva a jegybankokat. Már a mostani adósságok leszorítása is éveket, évtizedeket vehet igénybe, amit nem kérdés, hogy végső soron az emberek fizetnek meg. Minél több súlyos járványhullám alakul ki, annál több gazdasági probléma és annál fenntarthatatlanabb adósság lesz a végeredmény.

A szétszakadt ellátási láncok sem fognak helyreállni, amíg egyik-másik ország kinyit-bezár, a just-in-time működésű globális vállalatok termelése akadozhat, vagyis összességében a világkereskedelem nem áll vissza a válság előtti állapotba. Jóllehet, a gazdaság (a turizmus-vendéglátáson kívül) viszonylag jól alkalmazkodott a Covidhoz, a vállalatok igyekeznek fenntartani a folyamatos működést, ám a folyamatos alapanyaghiány, a szállítási prémiumok, a bizonytalanságok miatti felárak, és a nyitási időszakok közepette megélénkülő kereslet miatt csak egy dologban lehetünk biztosak: a Covid hullámok olyan magas inflációs időszakhoz vezetnek, amelyeket mindenki meg fog szenvedni. A globálisan gyors pénzromlás mérséklődéséhez csakis a kínálat helyreállásával van esély, ám a kínálati problémák csak akkor tudnak helyreállni, ha nincsenek korlátozások. Amíg súlyosak a hullámok, addig így vagy úgy, de a gazdaság és a társadalom is szenved.

A társadalom megosztottsága egyre csak mélyül, ahogy egyre hosszabbnak és egy kilátástalanabbnak látszik a Covid elleni harc. És egyelőre még kérdéses, miért ne lenne ötödik, hatodik, vagy hetedik hullám, ha nem válik mindenki tartósan védetté. Minden európai országnak rendelkezésére áll az eszköz, amivel véget tud vetni a társadalom megosztottságának, ami kialakult az oltottak és az oltaltanok között. A közöttük lévő egyre mélyülő szakadék miatt ugyanis a mindennapi, normális élet van veszélyben. Európán nemcsak Covid-hullámok, hanem tüntetéshullámok söpörnek végig, amelyek zavargásokba és gyújtogatásokba torkollnak; az erőszakszervezeteknek pedig végül le kell verniük ezeket a közrend biztosítása érdekében. Van, hogy az oltatlanok és az oltottak együtt tüntetnek a korlátozások ellen – utóbbiak joggal érzik igazságtalannak ezeket, hiszen ők mindent megtettek azért, hogy túl legyen a kontinens a járványon. Előbbiekről ez már kevéssé mondható el, ők azért is tüntetnek, mert előnyökhöz jutnak az oltottak, illetve egyre több ország vezet be részlegesen kötelező oltásokat (pl. a közszférában, illetve ezek részterületein, az egészségügyben, az oktatásban; van, ahol a munkavállalás feltétele a védettség). Amíg sokan tüntetnek, addig immár közel két éve ülnek otthon szinte teljes bezártságban azok a társaink, akik szívesen felvennék az oltást, de valamilyen (sokszor immun)betegségüknél fogva nem tudják - ők csak akkor szabadulhatnak fel valamelyest, ha mindenki felveszi az oltást, aki felveheti.

Tavaly karácsonykor – amikor még nem állt rendelkezésre a vakcina széles körben – szinte mindenki biztos volt abban, hogy ez lesz az egyetlen szörnyű ünnep Európában, mert az oltások jelentette mentőöv már a közel volt. Most viszont a hűtőszekrényekben romlanak meg az emberéleteket megmenteni hivatott, eurómilliókért beszerzett vakcinák. Úgy néz ki, hogy nem a felhőtlen karácsonyi vásároknak és a békés ünnepnek az időszaka jön, sokkal inkább abban a reményben telik majd a következő időszak, hogy a kórházban és a lélegeztetőgépen lévő rokonaink és barátaink meggyógyuljanak. Ahhoz, hogy a jövő év már másképp teljen, véget kell vetni Európában az oltásellenesek diktatúrájának.

Címlapkép: Getty Images

bull
moderna
joe biden
magdalena andersson

Kiszámoló Újabb kamatemelés

Ma a jegybank szerencsére újra kamatot emelt, az elmúlt másfél hétben most harmadjára. Ennek oka a borzasztóan gyenge...

Tematikus PR cikk
Online előadás
Mire számíthatunk a következő napokban és hetekben?
Online előadás
Telepítés, testreszabás, megbízások, beállítások.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Back-office munkatárs

Back-office munkatárs
2021. december 9.
Agrárszektor Konferencia 2021
2021. december 2.
Waberer's - Első kézből a jövő stratégiája
egészségügy kórház koronavírus kórházi ágy