recesszió
Gazdaság

40 év után visszatérhet a stagfláció?

Az elmúlt 2 év a globális pandémia ellenére meglepően jól alakult a nemzetközi tőkepiacokon. Az idén azonban, különösen február vége óta drámaian megnőtt a bizonytalanság. Egy évtizedek óta halottnak vélt démon árnyéka vetült a világgazdaságra és a tőkepiacokra, a stagflációé. A stagfláció egy olyan gazdasági környezetet jelent, ahol az infláció annak ellenére magas szinten marad, hogy jelentősen lassul a növekedés. A félelmeket elsősorban két tényező táplálja: egyrészt az orosz-ukrán fegyveres konfliktus és az ezzel összefüggő szankciókkal kapcsolatos európai energia krízis, másrészt az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy a Federal Reserve küzdelme a 40 éves csúcsokat verő inflációval nem vezet-e végül recesszióhoz az amerikai gazdaságban.

Az orosz-ukrán fegyveres konfliktus következményei rendkívül bizonytalanok a világgazdaságra, különösen Európára. Az infláció már az elmúlt 2 évben is magas volt, de nagyrészt a pandémiából való kilábalással összefüggő hatások okozták. A jegybankok sokáig azzal nyugtatták magukat, hogy ezek a hatások átmenetiek. Az ellátási láncokban (például a mikrocsipek gyártásában) jelentkező elakadások láthatóan éven átnyúló költségsokkokat eredményeztek, de legalább arra lehetett számítani, hogy a pandémia elmúltával, a világgazdaság újra nyitása után ezek a hatások fokozatosan eltűnnek. Egyelőre azonban az omikron vírusvariáns terjedésével összefüggő újonnan bevezetett rendkívül kemény lezárások számos kínai városban arra utalnak, hogy az ellátási láncok zavarai folytatódnak. Ráadásul idén a pandémiával összefüggő kínálati sokkokra újabb kínálati sokkok rakódtak, amelyek elsősorban Európa energiaellátását érintik, de az agrár- és ipari fém áraktól kezdve számos más nyersanyag árára is hatással vannak. A fegyveres konfliktus és az Oroszország elleni szankciók egy olyan időszakban okoznak zavarokat számos nyersanyag kínálatában, amikor a készletek amúgy is alacsonyak, így az árfelhajtó hatás nagyon jelentős.

Az inflációs hatások mellett most már a növekedés lassulására is számítani lehet, különösen Európában, főként a tartósan magasan maradó energiaárak következtében. Egy évtizeden át folyamatosan növekedett Európa egyetlen beszállítótól való függősége, de a fegyveres konfliktus  kezdete óta az orosz gázellátás megbízhatósága kérdésessé vált. A biztonságosabb energiaforrások felé történő elmozdulás pedig az átmenet éveiben tartósan magasabb energiaárakat eredményezhet, gyengébb növekedés mellett. A Goldman Sachs elemzése szerint az olajárak 20 dollárnyi emelkedése az USA növekedését 0.3 százalékponttal vetheti vissza, míg Európában 0.6 százalékponttal alacsonyabb növekedést eredményezhet. Ezen felül az euró- zónában a magasabb orosz gázárak további 0.6 százalékpontos lassulást eredményezhetnek abban az esetben, ha a gáz továbbra is zavartalanul áramlik a csővezetékeken. Ha ebben zavar támadna, akkor a recesszió garantált lenne, mivel az euró-zónás országokban az ipari termelés egy részét le kellene állítani, hogy a lakosság gázellátása biztosítható legyen. Ilyen körülmények között talán nem meglepő, hogy egyre gyakrabban kerül elő a stagfláció szó.

A stagfláció kifejezést nyelvújító tevékenységtől sem visszariadó közgazdászok alkották meg a hetvenes években a stagnálás és az infláció szavak összevonásából. A stagfláció olyan gazdasági jelenség, amelyet jelentős inflációval, alig, vagy egyáltalán nem növekvő gazdasággal és magas munkanélküliséggel jellemezhető időszakok határoznak meg. A stagfláció a legtöbb ember számára egy rendkívül kellemetlen világállapot. Bizonytalanná válhatnak a munkahelyek, sokan az utcára kerülhetnek, és szemben egy átlagos ciklikus recesszióval, amikor az árak legalább mérséklődnek, a megélhetési költségek is jelentősen emelkednek.

Az utolsó jelentős stagflációs időszak az Egyesült Államokban 1965-től 1982-ig tartott. 1964-ben az infláció nagyjából 1 százalék volt, a munkanélküliség pedig 5 százalék. Tíz évvel később az infláció meghaladta a 12 százalékot, a munkanélküliség pedig a 7 százalékot. A nagy infláció néven ismert jelenségnek csak Paul Volcker, a Federal Reserve korábbi elnökének kitartása és elszántsága vetett véget, nagyon mély recesszió árán.

A jelenlegi időszak több hasonlóságot mutat a ’70-es évekkel. Az 1970-es években a gazdaság két geopolitikai eredetű kínálati oldali sokkot szenvedett el, amelyek magasabb fogyasztói árakat eredményeztek: az 1973-as és az 1979-es olajsokkokat. Hasonló a jelen helyzet is, amikor szintén geopolitikai eredetű, várhatóan tartósan magasabb árakat eredményező sokkokat élünk át. 

Vannak azonban jelentős különbségek. A ’70-es években az olajárak rövid idő alatt megháromszorozódtak. A nagy infláció olajsokkjai messze felülmúltak mindent, amit eddig tapasztaltunk. Bár az olajpiacot további kínálati sokkok érhetik,  ott még közel nem tartunk, mint a ’70-es években. Akkor a termelés energia intenzitása is jóval magasabb volt, mint jelenleg. Magyarországon a gazdaság energia intenzitása például kb. harmada az 1975-ben mértnek, és hasonlóak a különbségek más európai országok esetében is. A legnagyobb különbség azonban valószínűleg a jegybankok reakciójában van. Ahhoz, hogy egy sok éven magasan ragadó inflációt tapasztaljunk az kell, hogy az inflációs várakozások elszabaduljanak és egy árak és bérek közötti állandó visszacsatolás alakuljon ki. Bár a FED lépéshátránnyal kezdte meg a szigorítást ebben a ciklusban, úgy tűnik, hogy a 70-es évekhez képest sokkal inkább tudatában van az infláció veszélyeinek és a várakozások jelentőségének.  Összességében eltúlzottnak tűnnek a félelmek, hogy a jelenlegi sokkok egy sok éven át tartó stagflációs időszak nyitányát jelenthetik. A növekedési és inflációs kockázatok azonban rövid távon igen jelentősen megemelkedtek, ami óvatosságra int a befektetéseinkkel kapcsolatban is.

Felvetődik a kérdés, hogy ha a stagfláció ennyire veszélyes állapot, vajon a jegybankok tudják-e megfelelően kezelni a helyzetet? 2020. márciusában a globális pandémia kitörésének idején a jegybankok elképesztő likviditás özönt zúdítottak a piacokra, ami a hatalmas mértékű költségvetési expanzióval karöltve rekord gyorsasággal fékezte meg előbb a piacok, később a reálgazdaság hanyatlását. Most viszont éppen az jelenti a problémát, hogy a monetáris kondíciók lazítása nem opció a több évtizedes csúcson álló infláció mellett. A jelenlegi helyzetben azt láthatjuk, hogy a jegybankok először az inflációs kockázatokra tüzelnek, és csak aztán kérdeznek a növekedési kockázatokkal kapcsolatban. Tudják, hogy ha a hosszú távú inflációs várakozások elszabadulnának és elindulna egy ár-bér spirál, akkor nagyon nehéz lenne megállítani a folyamatot. A jelenlegi inflációs sokk egyelőre szerencsére nem járt együtt a hosszú távú inflációs várakozások elszabadulásával, de nyilvánvaló, hogy az ismétlődő kínálati oldalú inflációs sokkokat kezelése nem lenne könnyű feladat a jegybankok számára.

Az Európai Központi Bank mindeddig kitartott szigorítási tervei mellett, de a legtöbb előrejelzés még most is túl optimistának tűnik a rövid távú európai növekedési kilátásokkal kapcsolatban. Várható, hogy pár hónapon belül az inflációs aggodalmakat lassan felülírhatják a növekedéssel kapcsolatos aggodalmak.  Az EKB valószínűleg végül kénytelen lesz tolerálni a vártnál magasabb inflációt, és az európai kamatokba beárazott emelési várakozások mérséklődhetnek. Bár a kamatemeléseknek lehet jelzésértéke, de azoktól egyetlen cseppel sem lesz több olaj, gáz vagy vasérc a piacon, ami letörhetné a kínálati oldalról indult inflációt az euró-zónában.

A Federal Reserve esetében csak látszólag egyszerűbb a jegybankárok helyzete, mint az eurózónában.  Az Egyesült Államok gazdaságát ugyan sokkal áttételesebben érintik a fegyveres konfliktusmakrogazdasági hatásai, de az inflációt az USA-ban egyáltalán nem csak a nyersanyag árak emelkedése okozza. Szemben Európával, az USA-ban igen erős túlhevülés jeleit mutatja a munkaerő piac, ahol az ár-bér spirál kialakulása reális veszély. Úgy tűnik, a Fed már akkor is próbál erősen a fékre lépni, amikor az egészségesnél jóval gyorsabb ütemben száguld a gazdaság.

Egyes közgazdászok évek óta figyelmeztetnek a túl laza pénzügyi kondíciók kockázataira és az amerikai gazdaság súlyos túlhevülésére, ami jelentősen megnövelheti annak veszélyét, hogy a Fed nem lesz képes recesszió nélkül letörni az infláció szarvait. Larry Summers (korábbi amerikai pénzügyminiszter) és Alex Domash a napokban megjelent tanulmánya („A labor market view on the risks of a U.S. hard landing”, NBER, WP 29910, April 2022) azt találja, hogy az amerikai munkaerőpiac ma jelentősen feszesebb, mint amit a 4% körüli munkanélküliségi ráta sugall. Az egy munkanélkülire jutó állásajánlatok száma magasabb, mint az elmúlt 70 évben bármikor, illetve sok munkavállaló hagyja el a munkaerőpiacot, ami további nyomást gyakorol a nominális bérekre. A munkanélküliségi ráta, amely összhangban van az üres álláshelyek és a munkavállalók kilépésének jelenlegi szintjével, ma 2 százalék alatt van, ami jelentős bérinflációt vetíthet előre.  2022. februárjában az éves bérinfláció elérte a 6,5 százalékot az atlantai Federal Reserve Bank adatai szerint, ami a legmagasabb a historikus nyilvántartásban. Az is elgondolkodtató, hogy az elemzés szerint 1955. óta nem volt olyan negyedév, amikor az árinfláció meghaladta volna a 4 százalékot úgy, hogy 5 százalék alatt maradt a munkanélküliség, és ezt nem követte recesszió a következő két évben. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne lehetséges a Fed-nek a puha földet érés az amerikai gazdasággal, de nem ígérkezik könnyű menetnek.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik az OTP Csoport és az OTP Alapkezelő Zrt., illetve a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép forrása: Getty Images

usa zaszlo
himlo kiutes
olajfinomito
fagylalt fagyi
irán

Holdblog A megváltozott világ

2009-ben a pénzügyi világégéskor találták ki a jegybankok (először a mindig bátrabb Fed), hogy a kamatcsökkentés...

2022. május 17.
Hitelezés 2022
2022. május 31.
Financial IT 2022
2022. június 8.
Portfolio Property X 2022
2022. június 1.
Portfolio Digital Transformation 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
Hogyan csináld a gyakorlatban?
himlo kiutes