A Medical Online információi szerint Takács Péter lesz az egészségügyért felelős új államtitkár.
Épp pénteki cikkünkben írtuk meg, hogy az egyik legnagyobb hiányérzetünk, hogy ennek a fontos területnek nincs még konkrét gazdája államtitkári szinten, miközben a többi tárcánál már minden fontosabb államtitkár személyére fény derült.
Takács Péter eddig az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) Alap- és szakellátásért felelős főigazgató-helyetteseként dolgozott. Ezt megelőzően egy évig vezette az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelőt megbízott főigazgatóként. Az intézménynek korábban, 2015-2017 között finanszírozási osztályvezetője és járóbeteg-ellátási igazgatója is volt - részletezi eddigi pályáját a szakmai portál.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egészségpolitikai főosztályvezetője volt 2017 és 2019 között.
A leendő államtitkár már egészen ifjú korában, a Semmelweis Egyetemen is vállalt vezetői szerepet; a hallgatói önkormányzatot négy éven át irányította, a Magyar Rezidens Szövetséget pedig két esztendőn keresztül elnökölte. Tíz évig volt a Magyar Orvosi Kamara országos elnökségének tagja.
A lap úgy tudja, hogy Pintér Sándor, mint egészségügyért is felelős miniszter számos más jelölt közül, hosszas mérlegelést követően választotta a Belügyminisztérium irányítása alatt álló OKFŐ helyettes vezetőjét az államtitkári pozícióra, amelyre múlt hét óta folyt a casting.
Épp pénteki podcastadásunkban mutattuk be, hogy mely minisztérium miért felel majd az új kormányban.
Voltak Takács Péternek emlékezetes szereplései
Bő egy évvel ezelőtt volt Takács Péternek egy olyan nyilatkozata, amiben elismerte, hogy a lélegeztetőgépre került betegek 80%-ának az életét nem tudják megmenteni. Arról is beszélt, hogy bár nem általános jelleggel, de előfordultak olyan esetek a magyar kórházakban, hogy az orvosoknak dönteniük kellett melyik koronavírus-fertőzött beteg életét mentik meg és melyikét nem. Ez akkor meglehetősen különleges dolognak számított, mert a sajtóban semmilyen vélemény, jelentés, beszámoló nem jelent és jelenhetett meg közelről a kórházi állapotokról.
Egy tavaly szeptemberi konferenciaszereplésére is felfigyelt a szakmai sajtó. A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság akkori konferenciáján résztvevők számára ugyanis megerősítést nyert, hogy az egészségügyért felelős államtitkárság helyett az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) szabja meg az egészségpolitika irányait. Vagyis már eddig is sok mindent a belügy irányított az állami egészségügyben, most tulajdonképpen hivatalosan is ide kerül. Már ezen a konferencián az OKFŐ főigazgató-helyettese, Takács Péter számolt be a hallgatóságnak az egészségügy átalakításának terveiről, fontosabb lépéseiről. Ezek a következők voltak bő fél évvel ezelőtt:
- a magyar egészségüggyel mindenki elégedetlen volt, megérett a helyzet az átalakításra, és ebben „kapóra jött a Covid”,
- a lakosság hozzáférésének javítása érdekében a megyéken belüli hatékony ellátásszervezésen, a finanszírozás ezt szolgáló átalakításán dolgozik,
- nincs könnyű dolguk, mert az önkormányzatok és a kórházak sündisznóállásban védik saját érdekeiket,
- a járvány időszaka bebizonyította: a megyei kórházak (Budapesten öt vezető intézmény) alá rendelt kórházakban sokkal hatékonyabb a kapacitásszervezés,
- átalakításra készülnek a városi kórházak gazdálkodásában, központosítva számos feladatot, mint például a beszerzések, a pénzügy vagy a kontrolling,
- a centralizációs törekvések sorába illeszkedik a Nemzeti Laboratóriumi Hálózat kialakítása,
- a most működő 270 labor helyett 80 is elegendő lenne, a nagy szaktudást igénylő, legköltségesebb vizsgálatokat pedig nyolc regionális laboratóriumban végeznék,
- a költséghatékonyabb és lakosságközpontúbb ellátást szolgálják a praxisközösségekbe telepített feladatok, a kollegiális vezetői rendszerrel pedig direkt kommunikáció kialakítására törekszik az egyébként valódi praxiskezelőként is funkcionáló OKFŐ,
- a Magyar Orvosi Kamarával folytatott aktív párbeszéd nyomán finomhangolják az új jogviszony-törvényt,
- új alapokra kerül az orvosi ügyeleti díjrendszer, az elvégzett munka mennyiségéhez igazítva a díjtételeket.
Címlapkép forrása: MTI/Balogh Zoltán
