powell
Gazdaság

Egyre félelmetesebb nézni, amit az amerikai jegybank csinál

A Fed a dollár világpénz jellege miatt kisebb-nagyobb mértékben valahol az egész világ jegybankja is. Hiába zajlik napjainkban gőzerővel a világban a deglobalizáció, még mindig óriási a jelentősége annak, hogy mekkora bőséggel vagy éppen szűkösséggel áll rendelkezésre a világgazdaság szereplői számára az amerikai dollár. Éppen ezért a Fed kezében az USA fizetőeszköze egyben egyfajta globális fegyelmező eszköz is.

Hasonlóan a 2018-as év utolsó negyedéhez, az idei év tőkepiaci főszereplője eddig a Fed. Utoljára négy évvel ezelőtt láthattunk dupla szigorítási ciklust (kamatemelésekkel és mennyiségi szigorítással), aminek akkoriban meg is lett a tőkepiaci lenyomata a maga 20,2 százalékos S&P 500 esésével egyetlen negyedéven belül. Az idei évből eltelt szűk öt hónapban is megvan a 20+ százalékos zuhanás (20,9 százalék a pontos értéke a január 4-i élete csúcsa és a május 20-i eddigi 2022-es mélypontja közötti esésnek), ám mégis sok tekintetben más történetet láthatunk most.

Szemben 2022-vel, 2018-ban nem volt masszív inflációs nyomás a világban, nem volt háború, és a Fed mérlegfőösszege feleannyi volt a mostaninak a mennyiségi szigorítás megkezdésekor. A különbségek mellett azonban volt már egy kisebb hasonlóság a két időszak között, ez pedig a gazdasági világháborús helyzet: akkor Donald Trump kezdett Kínával szemben kereskedelmi háborúba. Ez az amerikai-kínai csörte azonban csak egy laza bemelegítés volt napjaink egyre jobban eszkalálódó gazdasági világháborújához.

Ha visszatekintünk az 1980-as évektől a 2018-as már említett amerikai-kínai kereskedelmi háború kezdetéig, akkor ezt a nagyjából 35 éves időszakot a globalizáció korának is lehet tekinteni (a technológiai kibontakozás és az egypólusú világrend mellett). A globalizáció a résztvevő gazdaságok számára a nagyképet tekintve mindenképpen win-win szituáció volt. A kialakuló szinergikus hatások ugyanis elképesztő gazdasági hatékonyságnövekedést hoztak magukkal.

A világgazdaság globalizációs folyamata aztán elkezdett lezárulni. Bár a globalizációt leíró gazdasági mutatók egy része már egészen 2008-2009 óta stagnált, a globalizáció végének fontos mérföldköve az amerikai-kínai kereskedelmi háború, az igazi záróakkord pedig a globális beszállítói láncok koronavírus által okozott problémáinak felszínre kerülése volt. A mindenki számára világossá váló korszakváltást, és a deglobalizációs hullám begyorsulását pedig az orosz-ukrán háború február 24-i kitörése hozta el.

Ez az esemény évtizedes problémákat, függőségeket és gazdasági gyengeségeket hozott felszínre a világ nagyon sok részén. A globalizált világ éppen több pólusra szakad most, ahol az egyes szereplők a létező legkevésbé szeretnének függeni valamely másik pólus által szolgáltatott erőforrástól. Hazánkban és Európában a híreket az orosz energiahordozókról való leválási igényekről szólnak. Joggal történik ez, ám a kőolaj és a földgáz problémája mellett észre kell vennünk a paritás felé haladó euró-dollár árfolyamot és a 360 forint feletti dollárt is.

usdhuf

Miközben ugyanis Európa az orosz szénhidrogénforrásokkal szembeni függését szeretné megszüntetni, addig a világ egy jelentékeny része (Kína és Oroszország mindenképpen ide sorolható) hasonló problémának éli meg, hogy az amerikai dollár a világpénz. Sokan szeretnének szabadulni a dolláruralom alól, ám az ugyanannyira nem egyszerű a következő három-négy évben, ahogyan Európa számára megszabadulni az orosz kőolajtól és kifejezetten a földgáztól.

Az orosz-ukrán háborúval egyértelműen véget ért a koronavírus által még csak sokszorosan megtépázott win-win globalizációs megatrend és egy sokkal cudarabb új világ vette a kezdetét. (A deglobalizációs új érában inkább csak vesztesek és kevésbé vesztesek vannak.) Ebben a világrendben az egyes országcsoportok illetve piaci szereplők hajlandóak immár masszív veszteségeket is bevállalni akkor, ha a büntetni kívánt másik fél veszteségei elviselhetetlenebbek lesznek a saját károknál.

És itt jön be a képbe az amerikai dollár, mint világpénz.

A dollárutalások kontrollálásán keresztül az Egyesült Államok már régóta képes világszerte megbüntetni az általa nemkívánatosnak tartott gazdasági szereplőket. Van azonban az amerikai dollárnak, mint szankciós eszköznek egy másik aspektusa is.

A 2009 és 2021 közötti időszakban – leszámítva a rövid 2018-as intermezzot – a Fed extrém laza monetáris politikát folytatott, amely dollárbőséget hozott magával. Az olcsó finanszírozást szerette a világgazdaság, a tőzsdék pedig egyenesen imádták. Az éles 2021 november végi kommunikációs irányváltás óta a Fed öles léptekkel indult el egy másik irányba: egyre inkább érkezik a világgazdaság és a tőkepiacok életébe a rég nem látott dollárszűke helyzet. És ebben a helyzetben muszáj feltenni egy kérdést anélkül, hogy az összeesküvés-elméletek sikamlós talajára lépnénk. Mi van akkor, ha a Fed nem pusztán csak az inflációs veszélyhelyzet miatt szigorítja szignifikánsan a monetáris politikáját?

A dollár az Egyesült Államok kezében ugyanis egy aduász a jelenlegi világrendben, ám egyáltalán nem biztos, hogy az lesz öt-tíz év múlva. A mostani világrendben ezáltal a dollár mennyiségének a szabályozásával tudja az USA gyengíteni ellenségeit, ellenfeleit és kihívóit. A Fed most elszántnak tűnik abban, hogy akár egy recesszió árán is letöri az inflációt. A kérdés már csak az, hogy egy esetleges amerikai recesszió és mellé a jelentékenyen visszaszűkített dollármennyiség vajon milyen hatásokat fog kiváltani a világ többi részén? Személyes véleményem szerint egy ilyen helyzet a relatív amerikai világgazdasági pozíció erősödését hozná el. Éppen ezért látok néhány százaléknyi esélyt arra, hogy amit a Fed monetáris szigorodása kapcsán most látunk, az nem pusztán egy infláció elleni harc,

hanem a dollárszűke világháború kezdete.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a mennyiségi szigorítást, amely szeptembertől a jelenlegi tervek szerint havi 95 milliárd dollárnyi összeget jelent (június és augusztus között 47,5 milliárd dollár lesz ennek a mértéke) hogyan fogják elbírni a részvénypiacok bárminemű dollárszűke világháború nélkül is.

Ahogyan a 2021-es évben döbbenetes volt nézni a Fed extrém lazaságát az egyre erősödő inflációs nyomás mellett, úgy idén egyre félelmetesebb nézni a monetáris kondíciók szigorodását. Ahogyan haladunk az idei ősz felé, könnyen lehet, hogy egyre erősebb tőkepiaci kockázata lesz annak, hogy a Fed túlszigorít.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép: Win McNamee/Getty Images

eu csúcs eu tagság huxit
elemző
orosz ukrán háború konfliktus zászló ukrajna stock
olaj_olajkút
federal-reserve-building-fed-washington-amerikai-egyesult-allamok

Kiszámoló Új gyászos rekord

Ezt is elértük, ma már 404,7 forintot kellett adni egy euróért. Ezek után izgatottan várjuk, hogy holnap az MNB...

Holdblog Pénzzúzás

Pénznyomtató jegybankok, infláció, kétségbeesett jegybankok… ez az elmúlt 12 év ciklusa (is) eddig. Viszont...

Online előadás
Meddig esik az OTP? Mi lesz az amerikai kamatemeléssel, mekkora galibát okozhat a részvénypiacnak?
Díjmentes online előadás
Mire érdemes figyelni?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 6.
Sustainable World 2022
2022. szeptember 7.
Private Health Forum 2022
2022. szeptember 15.
Property Investment Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
federal-reserve-building-fed-washington-amerikai-egyesult-allamok