Májusban az uniós módszertan szerinti harmonizált fogyasztói árindex (vagyis a hivatalos inflációs mutató) Magyarországon 10,8% volt. Ez magasabb, mint az uniós átlag (8,8%), de a balti országok jóval 15% feletti , illetve a régiós országok 12-13%-os mutatóinál azért kisebb. A 9. legnagyobb mutató így sem ad okot az örömre.
A fenti kép viszonylag jól leírja, hogy egy-egy országban mekkora drágulás zajlott le az utóbbi egy évben. Ugyanakkor a tényleges inflációs folyamatokat elfedi, hogy az Európát érő rengeteg ársokkot több országban is szabályozói eszközökkel tompítják. Vagyis ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mekkora az az inflációs nyomás, ami árkorlátozások nélkül a gazdaságban megjelenne, a fenti adatsor nem ad választ. Pedig ez sem érdektelen kérdés, hiszen a válasz utalhat arra, hogy mekkora valós inflációs kockázattal kell megküzdenie az országoknak akkor, ha egyszer a költségsokkok kifutnak a mutatókból.
Az európai inflációs adatokban mutatkozó extrém nagy különbségeket leginkább a háztartási energia (áram, gáz, fűtés) áralakulása magyarázza. Vannak országok (köztük Magyarország), ahol az árak teljesen be vannak fagyasztva, máshol viszont egy év alatt duplájára drágult ez a szolgáltatás. Ennek fő oka természetesen az energia világpiaci árának elszállása, ám ezt országonként eltérő mértékben engedik érvényre jutni a rezsiben.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
