Valóban vannak nálunk szerencsétlenebb nemzetek. A finneknél épp most a nullához közelít a rendszernyomás, a bolgárokat is teljesen lekapcsolták, és a németek, csehek, osztrákok, talán még a szlovákok is nálunk jobban megsínylették az Északi Áramlat leállítását.
Azonban ez az állapot erősen átmeneti, mert rajtunk kívül majdnem mindenki aktívan menekül az orosz gázellátás süllyedő hajójáról.
A finn-észt duó télen állít be egy LNG-terminált, a németek is ugyanakkor kapják meg az első hasonló egységeiket, a szlovákok június óta a fogyasztásuk harmadát már nem az oroszoktól veszik, és feltételezhetően a közeljövőben Lengyelországból még nagyobb biztonsággal be is tudják hozni. A bolgárok a Bizottság segítségével jó eséllyel ki lesznek segítve még több azeri gázzal vagy a görögökön keresztül. Jövő tavaszra igencsak előre fogunk törni a veszélyeztetett fajok listáján és a mechanizmus pont azt tenné lehetővé, hogy ezeknek a nálunk fürgébb országok segítségét kérhessük.
Mi viszont bizton hiszünk abban, hogy az oroszok nem zárják el a déli betáplálásunkat, és majd adnak még többletgázt is. Talán így is lesz, de nem lesz benne köszönet.
Érdemes egy pillantást vetni a nálunk sokkal oroszbarátabb, szankciókat sem bevezető Szerbiára. Ott azért zárta el a Gazprom a földgázt, és tartja az országot kegyelemkenyéren, mert a tavaszi választások után Alekszandar Vucsics nem volt hajlandó a koalícióba emelni a Moszkva szívének és pénztárcájának oly kedves Szerb Szocialista Pártot. Tényleg nagyon elgurult Moszkvában, ideje lenne észrevenni, hogy ilyen barátok mellett nincs szükségünk ellenségekre.
Továbbá a mostani uniós mechanizmus közvetlenül nem ír elő gázmegosztást és ha elérjük a 15%-os fogyasztáscsökkenést, békén hagynak, nem írhatnak elő semmit (5/2-es cikk). Ez jó eséllyel amúgy is meglesz. Részben meg is kell csinálnunk, mert nagyon rezeg a léc az idei téli gázellátás kapcsán. Másrészt már csináljuk is a lakossági szektorban, pont a Portfolion bizonyította Szép Tekla és Weiner Csaba, hogy ez a szféra mennyire árérzékeny. Az iparban és gazdaságban a magas árak majd teszik a dolgukat, míg a közületeknél a kormányzati restrikcióra bizonyosabban, a józan észre mérsékeltebben, de számíthatunk. A villamosenergia szektorban nem nagyon tudunk csinálni semmit, de ha visszafogják a német, cseh, szlovák és osztrák ipari termelést, senki nem gondolja, hogy Magyarországon majd nyitva maradnak a gyárak.
Végezetül ez nem egy örökérvényű intézkedés, jövő év márciusáig szól, ha nem tetszik, utána le lehet lépni. Addig pedig ott lehetne ülni, alakítani a feltételeket, kérni a derogációkat, ha valami nem tetszik.
Érteni vélem a kormányzati logikát is. Ez a tél teljes egészében az orosz ellátáson múlik, mindenképpen el akarják kerülni, hogy azt bármi, akárcsak a legkisebb mértékben is veszélyeztesse. Fizikailag a déli betáplálás révén nagyjából el vagyunk különülve a kontinens többi részétől, ergo a dolog megcsinálható. Erre a lapra teszünk mindent és az uniós mechanizmus ehhez képest valóban túró. De hát mit kaptunk eddig Moszkvától? Egy tízszeres áremelkedést a piacon, az európai piac tudatos kiszárítását – nem mellesleg jókora, 20-30%-os hiányt okozva a magyar gázmérlegen –, három „meglátjuk”-ot, amikor többletgázt kértünk és balsejtelmem szerint pár cetlit arról, hogy mit kellene még csinálnunk, hogy ne legyen rosszabb. Nem is hibáztatom Szijjártó Pétert, hogy a baráti arcunk mutogatja Moszkva felé, a gázellátásért viselt felelősség kényszerű labancokká tesz minket idén télen. Bár azért lehetnének fokozatok...
De valahol, valakinek, valamikor azért el kell kezdenie tenni azért is, hogy ez ne maradjon így túl sokáig.
Értem, hogy nem akarunk rá pénzt költeni, nem akarjuk, hogy látványos legyen, de így nem maradhat csak azért, mert pár fantaszta azt hiszi, hogy majd nemsokára vége lesz a háborúnak, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Csak mi lesz addig? Legalább annyit kellene tenni, hogy aktívan részt veszünk az európai gázellátás koordinációjában, figyeljük azt, mit csinálnak a nagyok, és mit a szomszédságban, hogy fog kinézni az európai gázellátás 2024-25 környékén. Lehetne beszélni a lengyelekkel, tudom, most nehéz, de mindenki rajtuk keresztül szándékozik venni. A horvát LNG-fejlesztési sztorit is meg lehetne mocorgatni, persze uniós pénzből és mint „Ukrajnát megsegítő beruházás”-t, az rajtunk megy át. Az olasz piac sincs messze, speciel egy elég nagy terminál van Velence környékén, nem elérhetetlen távolságban. Nem értem a bénultságot, hogy még a radar alatt sem nagyon történik semmi.
Ez a mechanizmus ingyen van, speciel nem írhatják elő nekünk, hogy gázt adjunk át. Erre közvetett utalások vannak a szövegben, de nem véletlenül nem került kimondásra – tehát nincs. Simán csatlakozhattunk volna hőbörögve, hogy „fogyasztást csökkentünk, de a gázunk nem adjuk”, kicsit leszerelve a moszkvai számokérést.
Sőt, olybá egyszer végre mi is mondhatnánk azt, hogy mivel ti nem adtatok, kénytelenek voltunk erre menni.
Nem feltétlenül okos dolog mindig, mindenben engedni a zsarolásnak, kicsit alakítgatni kellene a játékszabályokat. Én sem gondolom, hogy a dolog teljesen kockázatmentes, de most nincsenek kockázatmentes döntések. A józan paraszti ész kellene, hogy vezessen bennünket. Márpedig ha ingyen kardot ajánlanak csatában, ne utasítsd vissza.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép: Getty Images
