velkey györgy magyar kórházszövetség bethesda kórház
Gazdaság

Velkey György: Nem érdemes megvárni, hogy hasonló helyzet alakuljon ki, mint a pedagógusoknál

Csiki Gergely
Fajsúlyos átalakítási javaslatcsomagnak tartja a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkárságának az ágazat átalakítását célzó tervezetét Velkey György. A Magyar Kórházszövetség elnöke a Portfolio-nak adott interjújában úgy vélekedett, hogy számára személy szerint az ápolók ügye a legfontosabb kérdés, amit rendezni kell. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az ápolóknak szóló béremelés jól célzott, előremutató, továbbá kedvező fejleményként értékelte, hogy az orvosi bérekhez viszonyítva rögzítik a béreket. A Bethesda Gyermekkórház főigazgatója arról is beszélt, hogy mi hiányzik számára a javaslatcsomagból, miért nincs az állami egészségügynek akkora produktuma most, mint korábban, hogyan lehetne ezen változtatni és arról is kifejtette álláspontját, hogy miért nem fenntartható, hogy a kisebb ellátóhelyeken legyen mindenhol szülészet. Szerinte vállalhatatlan luxus, hogy olyan szülészetek működjenek, ahol két naponta van egy-egy szülés. Nagyinterjúnk a közfinanszírozott egészségügy jelenlegi helyzetéről, a legfontosabb beavatkozási pontokról, az elfogadás alatt álló minisztériumi javaslatcsomag elemeiről és arról, hogy egy esetleges új helyzetben mi lehet a magánszolgáltatók szerepe.

Az elmúlt napokban kiemelt témává vált a közfinanszírozott egészségügy átalakítása. Használhatjuk a megjelent információk alapján a reform szót?

A reform szót az utóbbi időben nagyon kerüljük az egészségügy átalakításai kapcsán, az elmúlt évtizedekben ugyanis megpecsételték ezt a kifejezést a különböző rosszízű reformkísérletek. A minisztériumi javaslatcsomag egyes elemeit ismerjük, Takács Péter Államtitkár Úrral ezekről konzultáltunk is.

Ez a tervezet egy sok elemet magába foglaló, fajsúlyos átalakítási rendszer,

talán nem egy szisztematikus átalakítás, inkább azt mondanám, hogy 10-15 fontos részkérdést emeltek ki a javaslattevők. Nem annyira fűzhető fel egy vonalvezetésre, mint a Semmelweis-terv 2011-ben, amikor elkészült egy olyan dokumentum, ami koherensen bemutatta, hogy milyen állapotú az egészségügy, hol vannak azok az átalakítandó pontok, amelyeken változtatni kell, és ezekre adott egy megoldási javaslatot. Ez a koherencia egyelőre nem látszik, de

látszanak olyan, jól kiválasztott beavatkozási pontok, amelyek pillanatnyi hibákra, rendellenességekre igyekeznek választ adni.

Ön személy szerint milyen fontossági sorrendet állítana fel, ha a kezelendő problémákat kellene sorba állítani?

Azt gondolom, hogy

a legfontosabb elem az ápolók ügye, ami már túlmutat az egészségügy határain is.

Elsősorban a bérrel kapcsolatos kérdés jelenik meg a javaslatcsomagban, amihez 130 milliárd forintos kiadást javasol a költségvetésből és jól célzottnak nevezhető a lépés. Kedvező fejlemény, hogy az orvosi bérekhez viszonyítva rögzíti az ápolói béreket, a kilátásba helyezett béremelés-mértékek is előremutatóak, és differenciáltan valósulna meg az emelés a diplomás és nem diplomás csoportokra vonatkozóan. Érdemes felidézni, hogy jelen pillanatban az ápolói bérek aránya az orvosi bérek arányában 27% körül van, és az optimális szint 35-40% körül lenne. Mivel az ápolói területen Magyarországon még erősebb a hiány, mint az orvosi területen, én inkább a felső határait tartanám szükségesnek. Ha nem részesülnének béremelésben az ápolók jövőre, akkor ez az arányszám 21 százalékra csökkenne, ami már egészen kritikus szint. Egy közös munkát végző teamben ez jelentős feszültséggel jár. Valós tény, hogy az elmúlt évtizedben volt egy módszeres ápolói béremelés, ami konszenzusos volt, de amikor a szereplők közül az egyik rétegnek ennyire meglódul a jövedelme, akkor ez feszültséget szül.

velkey györgy magyar kórházszövetség bethesda kórház

A bérrendezés tehát az elsődleges az ápolók számára, a megbecsültség növelésének alapja?

Nagyon fontos, hogy az ápolói létnek egy életpályája, társadalmi megbecsülése legyen, ez egy jelentős ágazati kommunikációs kérdés is. Egyre inkább idősödik a társadalmunk, az ápolókra nemcsak az egészségügyben, hanem a családok mellett, illetve a szociális ellátásban is nagy szükség van. Az ápolói lét társadalmi presztízsének módszeres emelése, amiben nagyon sokféle elem van a béremelés mellett, a lakhatáson kívül az egyéb támogatásokig, nagyon fontos.

Nem érdemes megvárni, hogy hasonló helyzet alakuljon ki, mint a pedagógusoknál.

Mi az, ami Önnek személyesen hiányzik a tervezett intézkedések közül?

Elsősorban intézményi oldalról

nagyon hiányzik a motivációs elem bevezetése,

vagyis az intézményi finanszírozási rendszer visszavezetése.

Itt a bázisfinanszírozás felülvizsgálatára gondol?

Így van. Három éve nagyon rövid megszakítással egy bázis jellegű finanszírozásban működnek a kórházak, átalány szerint kapják a finanszírozást egy módosított, 2019-es betegforgalom után. Azóta rengeteget változott a betegforgalom, és nagyon sokat változtak a költségek. Az intézmények jelenleg abban a státuszban vannak, hogy 2019-hez képest jelentősen alulteljesítenek, kevesebb tervezett beavatkozást bonyolítanak le, ebből adódóan van a rendszerben egy feszültség, nőnek a várólisták, az előjegyzési idők a szakrendelőkben, és az intézményvezetőkön a pénzügyi egyensúlyra való törekvés a legfontosabb motivációs elem.

Tartható a pénzügyi egyensúly ebben az új környezetben, amikor több tényező feszíti a kiadási oldalt?

A vezetők nem tudják tartani a kereteket, elég tempósan növekszik az adósságállomány, ebben az esetben nagyon érezzük, hogy hiányzik a teljesítményfinanszírozás intézményi teljesítményt motiváló lába. Megítélésem szerint bizonyos szakmák alulfinanszírozottságának korrekciójával mégis csak bevezethető lenne legalább egy részleges teljesítményfinanszírozási elem. Az egy jó gondolat, hogy legyen egy alap finanszírozási elem, ami a rezsi jellegű költségeket és a jelentősen megnövekedett bérhányadot fedezi, de

tekintettel kellene lennie a rendszernek az elvégzett munka mennyiségére és eredményére, vagyis ez utóbbi egy minőségi elem is lehetne.

A javaslatcsomagról kiszivárgott hírek alapján a várólista csökkentést a finanszírozás emelésével ösztönöznék. Ez már a teljesítményösztönzés irányába tett lépés, nem?

Felvetődik egy kórházi szintű finanszírozási motivációs elem, de közben fontos lenne az orvosi motivációt is belevinni a rendszerbe. Hogy az orvos számára előnnyel járjon, ha őt választja a beteg.

A hírek szerint felvetődik a szabad orvosválasztás megszüntetése is. Ez mit jelentene a gyakorlatban?

Tisztázzuk:

a szakellátási szinten jelen pillanatban nincs deklaráltan szabad orvosválasztás a rendszerben, ennek a megszüntetése fából vaskarika.

Ilyen értelemben nincs is mit megszüntetni. Kétféle módon működött a szabad orvosválasztás. Az egyik egy szociális kapcsolatrendszer, ismerősi alapon, a másik pedig a paraszolvencia. Az utóbbi kiesett vagy esetleg egyes feltételezések szerint indirektté vált a magánellátáson keresztül, viszont a kapcsolati tőkén keresztül működő rendszer a mai napig fennáll. Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj. Amikor arról beszélnek, hogy a szabad orvosválasztást meg kellene szüntetni, akkor feltehetően erre az elemre gondolnak a döntéshozók. Meglátásom szerint ennek nincs túl nagy jelentősége, viszont egy olyan nómenklatúrát alkalmazunk, ami túlságosan provokatív. Azt viszont egy nagyon motiváló, tisztító hatású elemnek tartanám, ha az orvosok esetében megjelenne valamiféle választhatóság és ilyen értelemben az orvosi munkának a mennyiségétől és eredményétől függő finanszírozása. Mindez olyan módon valósulhatna meg, hogy a szabad orvosválasztás kialakításával egy operatív orvost ki tudjon választani a páciens, ha akarja, és ezért egy plusz finanszírozási elem bekerüljön indirekt magánforrásból egészségbiztosítón vagy pénztáron keresztül, és ennek a jelentős része a műtéti csapatnak jusson

Reális ez a mai közfinanszírozott egészségügyi rendszerben?

Van ennek két gátja is. Egyrészt nyilván ez egy politikailag érzékeny terület, mert az ingyenesnek véleményezett egészségüggyel vagy az állami rendszernek a magánjellegű kérdésektől való óvásával ellentétes. Másrészt nyilvánvaló, hogy jelenleg az emberek anyagi helyzetének romlása nem a legjobb pillanat ennek a bevezetésére.

Jelen pillanatban a bértábla szerinti fix fizetés, a bravúrosan és elismerésre méltóan kivezetett paraszolvencia hiánya nem ösztönöz kellően teljesítményre.

Mégha altruistának tekintenénk az orvostársadalmat, akkor is jól tudjuk, hogy a pénz szokta motiválni az embereket.

A kormány számára azért is előnyös a jelenlegi intézményfinanszírozás, mert a költségvetés lehetőségei korlátozottak.

Egy ráfordítási adatgyűjtés kimutatná, hogy jelen pillanatban kevés az a pénz, amit egy adott beavatkozásra kap a rendszer. Ilyen értelemben kétségtelen tény, hogy látszana a különbség, és ennek korrekciója plusz kiadási szükségletként jelenne meg.

Végső soron adósságállományként meg fog jelenni ez a forráshiány így is, csak az igazságos elosztás nem valósul meg annak utólagos konszolidációjával.

Jelenleg vannak túlfizetett egészségügyi szakágak és alulfinanszírozottak. És ezek nem is valamiféle egészségpolitikai vagy egészségprioritási rendszer szerint alakultak így, hanem a szakmai lobbitevékenységek és a hagyomány alapján. Ez összességében rontja a rendszer hatékonyságát és eredményességét is. Ez torzítja a szakmaszerkezetet is , mert vannak ugyanis olyan ráfizetéses szakterületek, amelyeket a menedzsmentek nagyon limitáltan engednek működni, másokat pedig favorizálnak.

A csökkenő teljesítményeknek emberi erőforrás oka is van.

Nagyon sok műtő, intenzív osztály vagy egyéb egység, pl. rehabilitációs ellátás azért nem működik teljes ágyszámon, mert nincs műtősnő, aneszteziológus, rehabilitációs vagy intenzív terápiás szakasszisztens.

velkey györgy magyar kórházszövetség bethesda kórház

A tervek szerint a döntéshozók hozzányúlnának az alapellátáshoz is. Milyen következményekkel érdemes ezen a téren számolni, ha megvalósul a változás?

Tisztelem a kormány bátorságát, mert úgy tűnik, hogy hozzányúl az alapellátáshoz érdemben, ami az egészségügy egy nagyon lényeges és nagyon sokszor túlságosan óvatosan kezelt eleme. Tekintettel kell lenni azonban arra, hogy elsősorban a háziorvosok, köztük az általam jól ismert a házi gyerekorvosok többsége idős, akik a megszokott munka keretein már nehezen tudnak változtatni. Ezért a változások eredményessége nagyon kérdéses. Éppen ezért indokolt az óvatos beavatkozás.

Félő ugyanis, hogy ha túl gyors, radikális változások történnek, akkor a meglévő háziorvosi garnitúra azt már nem tudja vállalni,

és inkább a nyugdíjas életet választja, ami jelentős hiányhoz vezethet. A praxiskezelő központ megítélésünk szerint jó elképzelés. A praxisok a jelenlegi, tradicionális ellátási határok miatt nagyon heterogének, az ellátottak számában főként, és ezen feltétlenül alakítani kell. Emellett megváltoztak a közlekedési útvonalak, és a lakossági arányszámok is, ehhez hozzá kell igazítani a körzethatárokat. Erre viszont csak egy központi intézmény alkalmas. Nagyon jó elv az is, hogy a magára hagyott és elszigetelten működő, sokszor erőforrás-hiányos egyéni praxisokból praxisközösség irányába megyünk el, és miközben nagyon megváltoztatja az ellátás kultúráját, sokkal inkább gyakorlatiassá és fenntarthatóvá teszi. Nagyon jónak tartom, hogy alapellátást szervező és ügyeleti központokat hozunk létre a szakellátással szoros kapcsolatban, mert jelen pillanatban az alap- és a szakellátásnak a kapcsolata esetleges.

Felértékelődhet a háziorvosok régóta várt kapuőr szerepe?

Elvileg a háziorvos egy betegút-menedzser is, de a gyakorlatban, mivel sok esetben nincs élő, szoros kapcsolata a szakellátással, vagy az ő ambíciójától függ, hogy van-e, a két rendszer között van egy nagy űr. Ha ennek egy fontos szabályozó központjává válik a járási kórház vagy a járóbeteg-ellátó központ, ezzel közelít egymáshoz a két rendszer, és a helyi fekvő- vagy járóbeteg-ellátó közvetlen hatással bír arra, hogy a betegútszervezés az alapellátásban hogyan történjen. Az ügyeleti rendszerben támogatandó, hogy ne szakorvosokat delegáljunk olyan feladatokra, amelyek nem igényelnek ilyen szintű erőforrást. Rugalmasabb, telemedicinával megerősített, jól képzett, diplomás egészségügyi munkatársak a mentőszolgálaton keresztül kezelni tudják ezeket a feladatokat, ezek jó irányok a megismert javaslatcsomagból. Számolni kell ugyanakkor azzal is, hogy

a centralizáció mindig távolabb viszi a döntést a helyszíntől, a legfőbb veszélyt ebben látom,

ami áthidalható lehet a járási központokon keresztül.

A gyerek háziorvosok szerepére kitér a javaslatcsomag?

Az általam hozzáférhető anyagok, illetve interpretációk semmit nem említenek a gyerekellátás szervezéséről, hanem általánosan beszélnek alapellátási és ügyeleti rendszer átalakításról. Ez feltétlenül kiegészítésre szorul, mert a magyar egészségügyi kultúrában a gyerekellátás egy alrendszerként működik.

Egy ilyen komplex átalakítási csomagban mindenképpen egy külön fejezetet érdemel, hogy ez a gyerekbetegeket ellátó rendszer megmaradjon és megerősödjön,

erre erőforrások kellenek. Félő az anyagok olvasása kapcsán, hogy ezt a javaslattevő nem priorizálta. Megvan az a veszély, hogy az ilyen szempontból rosszabb hagyományokkal bíró angolszász kultúrához való igazodás Magyarországon ezt a jól szervezett alrendszert, ami egy bő évszázada nagyon jelentős gyermekegészségügyi eredményekhez vezetett, elsorvasztja.

Mit gondol a járóbeteg-ellátók állami tulajdonba vételének opciójáról, amelyet a javaslatcsomag lehetőségként tárgyal?

A járóbeteg-ellátók állami tulajdonba vételének lehetnek előnyei és hátrányai is. Fontos elemnek tartom, hogy egy szakmailag sokkal integráltabb rendszerre van szükség, a betegutakat és a szakmai kapacitásokat egységesen kell szervezni a járó- és fekvőbeteg-ellátásban. Mert jelenleg valóban elbeszél egymás mellett a két rendszer. A járóbeteg-ellátók önkormányzati és nyilván sokszor helyi politikai vagy társadalmi érdekeket szolgálnak, és az esetleg hozzájuk közel álló vagy az egészségügyi progresszivitási rendszerben hozzájuk kapcsolódó intézményekkel informális a kapcsolatuk, és nem koordinált, hogy hol milyen kapacitások kellenek, vagy a betegek hogy mozognak. Ennek a kettőnek a szinkronizálása feltétlenül szükséges. Ugyanakkor az, hogy a járóbeteg-szakellátók állami tulajdonba kerüljenek, a nagy állami rendszer további volumennövekedését eredményezi, aminek az elmúlt 11 év tapasztalatai alapján látjuk a veszélyeit. Az a legfőbb veszély, hogy a döntések távol kerülnek, és minél kisebb elemeket vonunk be a nagy állami rendszerbe, annál veszélyesebb ez a trend. Az önkormányzatok elég jelentős forrásbevonást végeznek ezen a területen, hiszen a saját egészségügyi intézményük nagy presztízzsel bír a lakosság szemében. Egy esetleges államosítás nyomán ennek a forrásnak a kiesésével is számolni kell. Egy ilyen átalakítás veszélyeit, valamint plusz terheit felvállalni, főleg egy alapvető gazdasági krízisben, ami az egészségügyre is rányomja a bélyegét, megítélésem szerint nem időszerű.

velkey györgy magyar kórházszövetség bethesda kórház

Tegyük kicsit rendbe a fogalmakat, a járási egészségügyi központ mennyiben különbözik a gyakorlatban a járóbeteg-központtól?

Vannak olyan járási egészségügyi központok, ahol hagyományosan nagy járóbeteg-rendelő látja el azt a feladatot, amit máshol egy kisebb városi kórház. A városi kórháznak megvan az az előnye, hogy megvan a kubatúrája az adott ágyszámhoz, amit érdemes is kihasználni, egyre inkább ápolási, szociális, rehabilitációs ellátásokat érdemes ide bevinni és az aktív ágyszámokat csökkenteni. Az elmúlt 15 évben elég jelentős átalakítási folyamatok mentek végbe, 2006-ban, majd 2011-ben is ilyen irányú változásoknak lehettünk tanúi. Ilyen ágyak létrehozása a járóbeteg-ellátásban nem lehetséges. Egy kórházból indult járóbeteg-ellátási központ mindig mást fog tudni csinálni, mint egy szakrendelőből lett központ. De a kettő egymáshoz közelíthet, például a manuális beavatkozások egynapos irányba tolódhatnak el, ami egyik helyen fejlesztést jelent a szakrendelőben, a másikban pedig a műtéti profil egyes elemeinek központosítását.

Magyarországon a demográfiai helyzetből adódóan sokat beszélünk arról, hogy szülészetek kellenek a kisebb ellátóhelyekre is, ám ez valójában nem fenntartható,

mert akármennyire is rutinbeavatkozás, és többnyire egészségesekkel foglalkozó ellátás a szülészet, de az ellátásbiztonság szempontjából egy nagyon érzékeny kérdés. Ahhoz, hogy valahol biztonságos szülészet működjön, szükséges például a neonatológus és a teljes műtői személyzet folyamatos jelenléte, egy sor háttérellátásra van szükség, amit

ahhoz fenntartani, hogy évente mondjuk 200, vagyis két naponta egy-egy gyermek megszülessen, vállalhatatlan luxus.

Vegyük figyelembe, hogy Magyarországon évente 90 ezer gyermek születik, vannak nagy esetszámú szülészetek, de egy bizonyos esetszám alatt a szakmai rutin is hiányzik.

Vagyis koncentrálni kell bizonyos szakmákat és ezekben az esetekben a betegeknek a jobb ellátás érdekében utazniuk kell?

A felépített mentőszolgálati háttérrel az a biztonságos és hatékony, hogy ott legyen szülészet, ahol van elegendő szakember és szülésszám. Szigorúbban ezer, megengedőbben 500 szülésben szokták a szükséges évi esetszámot limitálni.

De mellette a decentralizált érdekek is fontosak, ahogyan arról korábban is beszéltünk.

Igen, a speciális járóbeteg szakellátásokat is érdemes elvinni a járásokba, hogy ne sok-sok beteg, hanem inkább 1-1 ellátó utazzon például hetente egy alkalommal.

A megyei kórházak lennének a tervek szerint az ellátásszervező központok. Így egyre több döntési pontot helyeznek a megyékre.

Ugyanakkor ennek is van egy veszélye: a megyék egészségügyi kapacitásai nagyon különbözőek. Vannak kis megyék, amik kisebbek egy-egy fővárosi kerületnél, alacsony lakosságszámmal és kevés erőforrással, kevesebb a szakemberük, nincs széles profilszerkezetük. Nyugat-Európában többnyire az a bevált rendezőelv, hogy 1-1,5 millió lakosra érdemes egy központot csinálni, és van, amiben országos centralizációra van szükség. Ez

Magyarországon azt jelenti, hogy 8-10 ilyen központnak kellene működni,

az egyetemi központok, Pécs, Szeged, Debrecen mellett Budapesten néhány központi kórház körül, és a Dunántúlon valamint Miskolcon és esetleg Nyíregyházán még egy-két kiegészítő központtal. A megyei decentralizációs trendek mellett fontos, hogy gondolkozzunk ezekben a térségekben is. A Semmelweis-terv erre épült, de mára ez a szemlélet kissé erodálódott.

Ez a szerkezetátalakítás milyen szolgáltatókört fog érinteni?

Az állami kórházrendszer esetében természetes, hogy az átalakítás részese lesz minden kórház, de fontosnak tartom, hogy az egyházi és alapítványi üzemeltetésű intézmények speciális helyzetét a javaslatcsomag figyelembe vegye. Vagyis funkcionálisan részesei legyenek az új rendszernek, de a jellegükből adódó egyedi működésüket szabadon gyakorolhassák.

Mit gondol, ha az összeszedett változtatásokat a kormány végrehajtja, akkor alapvetően más működési környezetbe kerülnek a magánegészségügyi szolgáltatók, amelyek az elmúlt években egyre látványosabban növekedtek, mint üzletileg, mind szakmai oldalról?

Az egészségügyben a magánszolgáltatók szerepe elért egy olyan szintet, hogy mindenképpen egy szabályozott és együttműködő kapcsolatot kell kialakítani vele az ágazatnak.

Látni kell annak a rendszernek az előnyeit, és hogy megjelent a fizetési hajlandóság ezekért a szolgáltatásokért. Ezért érdemes folyamatos párbeszédben lenni a magánszolgáltatókkal, mi az, amit ők hozzá tudnak tenni az egészségnyereséghez, amely az egész magyar egészségügy kiemelt célja. Hiszen ne felejtsük el, bizonyos értelemben a magánszolgáltatás forrásbevonást jelent. Egyelőre ugyanakkor

nem tartom azt időszerűnek, hogy társadalombiztosítási finanszírozásra a magánellátók is jogosulttá váljanak.

A magánszolgáltatók működési alapelve a nyereség, ezért oda kell figyelni, mi az, ami a közellátásban marad. A biztosított ellátások magánszolgáltatókhoz történő kiszervezése szűkítené a közellátás fenntarthatóságát, mert nyilván a bonyolult és ráfizetéses ellátások maradnának az állami intézményekben.

velkey györgy magyar kórházszövetség bethesda kórház

Képek forrása: Berecz Valter, Portfolio

STA_4224
fentanil drog gyógyszer alkohol kábítószer
cseh t-72 tank
nagy márton
Tematikus PR cikk
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
rezsi-rezsicsokkentes-rezsiszamla-rezsiaarak-penz-sporolas-energiaarak-energiafogyasztas-aramar-gazar-bevasarlas-inflacio-aremelkedes-arnovekedes-villany-aram