Ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát
Március elején mindösszesen egy hét leforgása alatt két hitelintézet húzta le a rolót az Egyesült Államokban. Klasszikus bankpánik, amire azt hiszem joggal lehet elsütni a jól ismert mémet, miszerint: „well, that escalated quickly”. (A híres Ron Burgundy legendája (Anchorman) című film kultikus verekedős jelenetének végén a magyar szinkronban: “Pfú, elszabadult a pokol!”.) Habár sokunk számára felsejlik a 2008-2009-es pénzügyi világválság réme, úgy tűnik, hogy az amerikai hatóságok akkor egy életre megtanulták a leckét. Most gyorsan és hatékonyan léptek közbe, elsősorban azért, hogy megelőzzék a további bankrohamokat. Végtére is a bankrendszer lényege nem más a bizalom. Ha nincs bizalom, semmi sincs.
Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy egy újabb pénzpiaci összeomlást sikerült elkerülni. Ennek ellenére a hullámok igencsak messzire értek, egészen a forintig.
De kezdjük inkább a dominósor elején. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed továbbra is meglehetősen szigorú hangnemet tartott fent még március elején is. Kiváltképp a januári munkaerőpiaci adatok beérkezését követően. A piac már akkor elkezdte beárazni a még erősebb kamatemelési ciklust, aminek a feltörekvő piaci eszközök látták kárát. Ahogy egyre-másra jöttek az amerikai gazdaság ellenállóképességét mutató adatok, úgy kezdett el mindenki, még a Fed döntéshozói egyre szigorúbb hangnemet megütni.
Aztán beütöttek a bankcsődök és a piacok egy emberként kezdtek el azon aggódni, hogy talán a Fed túlfeszítette a húrt. Az SVB csődje azonban aligha a Fed hibája. Rossz befektetési stratégia, megfűszerezve egy kapkodós, „akkor még jó ötletnek tűnt” megoldással a csődbe ment bank részéről. Ez vezetett a bankpánikhoz. Aztán jött a Goldman véleménye, miszerint a Fed annyira megijedhet ettől a bankcsődtől, hogy végül eláll a márciusi kamatemelési szándékától. A befektetőknek sem kellett több, rendkívül gyorsan elkezdték kiárazni a korábban már beárazott kamatemeléseket, és még többet. Esett a kamatvárakozás és vele együtt bezuhantak a kötvénypiaci hozamok is. Mindösszesen három kereskedési nap alatt több mint 100 bázispontot zuhant a kétéves amerikai államkötvény hozama.
Hasonló tempójú összeomlásra csupán egy példát láttunk az amerikai történelemben: 1987 fekete hétfője és az azt követő napok.
De nem csak az Egyesült Államokban zuhantak a kamatvárakozások. Ugyanez történt az EKB kamatemelési ciklusa kapcsán és úgy általánosságban az európai piacokon. És itt lép a képbe az MNB. A befektetők ugyanis időről-időre arra játszottak, hogy előbb-utóbb a magyar jegybanknak is lazítania kellene. Most, hogy globálisan mindenhol beszakadtak a kamatvárakozások, logikusnak tűnt, hogy a piac hirtelen beárazza a magyar lazítást. A rövid oldali kamatcsere ügyletek, az implikált hozamok, a kötvénypiaci hozamok jelentős zuhanásba kezdtek. A pénzpiaci befektetők pedig egy szempillantás alatt beáraztak extra 50 bázispontnyi kamatvágást (összesen 150 bázispontot) a jegybank részéről az előttünk álló három hónapos időszakra.
Hát így tudott a forint 12 egységet gyengülni három kereskedési nap alatt. A március elsejei 372 közeli szintekről pedig több lépcsőben, összesen 6,3 százalékot zuhant a magyar fizetőeszköz (a 2023. március 14-i tetőhöz mérve). Így múlik el a világ dicsősége, és lesz az ünnepelt sztárból egy hullócsillag.
Merre tovább?
Eredetileg a cikk arról szólt volna, hogy meddig maradhat meg a forint ereje, meddig tarthat a menetelés. Ehhez képest most megint arról szól minden, hogy mégis mi történt mindösszesen pár nap leforgása alatt a hazai fizetőeszközzel.
A kérdés így ma egészen pontosan úgy szól, hogy lesz-e még visszaút a 370-es szintek közelébe.
Egyelőre nagyon hiányzik a Fed részéről az iránymutatás. Persze a gyors beavatkozás megvolt az amerikai jegybank részéről, de azóta minden ködbe burkolódzik. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára arra példa, hogy a piacon egyszerre voltak jelen ellentétes irányú kamatvárakozások. A cikk írásának pillanatában ugyanis az a helyzet, hogy a 25 bázispontos kamatvágástól elkezdve a változatlan kamatokon keresztül a 25 bázispontos emelésig mindenféle elképzelés kering a piaci szereplők között. A bizonytalanság pedig az egyik legrosszabb tényező.
Az Európai Központi Bank – bár az eddigi információk szerint csak szőrmentén érintett – viszonylag hamar reagált és jelezte: részükről nincs itt semmi látnivaló. A terveknek megfelelően haladnak tovább a kamatemelési ciklussal rövid távon. A Fed esetében is jó lenne valami hasonló kommunikáció, vagy hogy legalább tudja a piac, hogy mire számíthat. És az a helyzet, hogy bármit is mondjon az amerikai jegybank, az mindenképpen segíthet a piacoknak.
- Ha ugyanis elhangzik, hogy a helyzet komoly, és a Fed fontolgatja a kamatemelés szüneteltetését, akkor a piaci fókusz a lazább monetáris politikai helyzeten lesz és így a befektetői hangulat javulhat.
- Ha pedig azt mondja a Fed, hogy vizsgálatai szerint minden rendben van, a kamatemelésnek van létjogosultsága, akkor pedig a kockázatkerülés pusztán attól csökkenhet, hogy a Fed erőt és magabiztosságot sugall és azt, hogy kontroll alatt tart mindent.
Bármelyik kimenetel is valósuljon meg, addig amíg nincs hír és kommunikáció, addig marad a piacokon a csapkodás és a forint is tovább hánykolódik majd a viharban. De ahogy a fenti fejleményeket is vázoltam, előbb vagy utóbb (de remélhetőleg előbb) javul a piaci hangulat és fordulhat a forint szerencséje is. Ezután pedig már csak a sztenderd magyar sztorik maradnak kérdőjelesek: mi lesz az uniós forrásokkal, mi lesz a felszínre került egyet-nem-értésből a kormányzat és a jegybank között és részben ez előbbiből is következően, mi történik majd a magyar kamatokkal.
Az a helyzet, hogy egyre több befektető ideges az uniós források kapcsán.
Ahogy a kormányzat részéről is egyre többször elhangzik, hogy megleszünk mi brüsszeli pénzek nélkül is, úgy nő ismét a piaci kétkedés, hogy lesz megállapodás. Ez pedig gátat szabhat a forint árfolyamának a visszaerősödés tekintetében. Ráadásul felerősödtek azok a hangok is, hogy a kormányzati kommunikációs nyomás alatt a jegybank megtörik és erre jó ürügy lesz a mostani amerikai bankcsődhullám. Látva azonban az EKB reakcióját és a forint gyengülését, ez első ránézésre számomra nem tűnik egy jól átgondolt érvrendszernek. Ebből aligha lesz így monetáris politikai fordulat. Az MNB-nek ugyanis október közepe óta van egy fontos másodlagos célja: az árstabilitás mellett a piaci stabilitás megőrzése. Egy pénzügyi válság rémképe első körben a piaci stabilitást veszélyezteti és mindenképpen rövid távú monetáris szemléletet igényel. Az már más kérdés, hogy ha valóban megerősödik a globális „hard landing” forgatókönyve, az már igényelhet egy másfajta szemléletet. De itt még egyáltalán nem tartunk.
Egyelőre tehát azt gondolom, hogy az MNB továbbra is hűvös fejjel gondolkozik és kitart az eddigi monetáris politikája mellett. Ha ez valóban így lesz, akkor a forint jó eséllyel visszatérhet 380 alá, amennyiben a bankcsőd okozta pánikhullámok elcsitulnak. A 380 alatti szintekhez azonban szükség lenne arra, hogy ha a gazdaságpolitikai ágak nem is értenek egyet mindenben, a vitáikat ne a nyílt színen rendezzék. És persze arra is, hogy végre legyen bizonyosság arról, hogy lesznek uniós források. Ez utóbbi pozitív impulzus hiányában, pláne egy ellentétes hírre azonban ismét megindulhat a forint a 400-as euró irányába.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép: Getty Images
