MNB: a működőtőke sem jó akármire

A Magyar Nemzeti Bank honlapján megjelenő írást Varga Viktor és Rippel Géza jegyzi, és az elmúlt két évtized működtőke-beáramlásának tapasztalatait próbálják értékelni a felzárkózás szempontjából. Általánosságban megállapítják, hogy a globális gazdasági súlyukat tekintve kisebb, de nyitott felzárkózó gazdaságok számára a XX. század második fele óta a növekedés fontos forrása a külföldi működőtőke. Ezek a gazdaságok általában tőkehiányosak és technológiai szintjük nem éri el a legfejlettebb országokét. E két hiányosságot egyszerre pótolhatja a közvetlen külföldi tőkebefektetés, ami forrásokat, élvonalbeli technológiát és külföldi kapcsolatrendszert egyaránt biztosít, miközben igénybe veszi a befogadó ország humán és környezeti tőkéjét. Nemzetközi tapasztalatok alapján akkor képes a leginkább hozzájárulni az FDI a felzárkózáshoz és jóléthez, ha minél mélyebben integrálódik a befogadó gazdaságba.

A hazai autóipari beruházások tapasztalatai alapján azonban az FDI felzárkózásban betöltött szerepe ellentmondásos, mondják a szerző, akik a tanulásgokat 5 pontban foglalják össze:

1. Mennyiségi értelemben az autóipar az elmúlt évtizedekben a gazdaság húzóágazata volt, amelynek a GDP-ben és a foglalkoztatásban betöltött szerepe uniós összehasonlításban egyaránt a 4. legmagasabb. Az autóipar a termelésben, az exportban és a foglalkoztatásban betöltött súlyával, valamint az általa képviselt technológiai színvonallal is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország képes volt fokozatos gazdasági felzárkózást elérni az elmúlt három évtizedben.
2. Minőségi, szerkezeti értelemben azonban az ágazat nem volt képes jelentős hatást gyakorolni, mert az exportorientált nagyvállalatok nem váltak a magyar gazdaság mélyen beágyazott részévé. A 20 legnagyobb hazai szereplő 95 százalékban külföldi tulajdonban van. A beszállítók között ugyan már magasabb a hazai tulajdon aránya (például a 3. körös beszállítók körében 98 százalék), de a hazai input felhasználásának aránya itt is kevesebb, mint 50 százalék. A beszállítók túlnyomó része csak egy-egy nagyvállalattal áll kapcsolatban, ami függő helyzetet eredményez.
3. Az itthon működő járműipari leányvállalatok gazdasági beágyazottsága alacsonyabb nemcsak az anyaországban tapasztalt gyáraknál, hanem más kelet-közép-európai országokénál is. 100 milliárd forint kibocsátásból az ágazat hazánkban 25 milliárd forint hozzáadott értéket hoz létre, ami Írország után a második legalacsonyabb az EU-ban.
4. A mérsékelt gazdasági beágyazottságon alapuló növekedési stratégia korlátait jelzi, hogy az ágazat termelékenysége 2016 óta csökkent, miközben a nemzetgazdasági termelékenység emelkedett.
5. Ahhoz, hogy az autóipar és más hasonló, FDI által dominált ágazatok tartósan hozzájáruljanak a gazdasági felzárkózáshoz, szükség van a hazai beszállítók arányának növelésére, az értékláncokon belüli előrelépésre, illetve a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek bevonására. Erre esélyt adhat a belső égésű motorról az elektromos hajtásra való átállás, ami nemcsak egyszerűen az alkatrészek és beszállítók cseréjét, hanem nagy mennyiségű kutatás-fejlesztést és innovációt, további kiegészítő új technológiákat igényel.

A magyar GDP 3,9 százaléka származik közvetlenül és további 1,9 százaléka közvetve az autóiparból. Az ágazatba áramló külföldi működőtőke és a folyamatos kapacitásbővítések következtében az autógyártás a legjelentősebb feldolgozóipari alágazattá vált. A közvetlen részesedés csak Szlovákiában (5,1 százalék), Csehországban (4,7 százalék) és Németországban (4,3 százalék) magasabb az EU-ban .