- A jelenlegi alaptörvény tiltja a kötelező magánpénztárak alapítását, de megtűri az önkéntes pénztárakat (ebbe értve a jelenleg háromféle alfajt: az önkéntes nyugdíjpénztárakat, a nyugdíj-előtakarékosságot és a megtévesztő módon nyugdíjbiztosításnak nevezett változatot). Ha a jelenlegi tb-rendszer járulékkulcsa körülbelül 20 százalék, és jelentős szerepet szánunk a kiegészítő pénztáraknak, akkor legalább 5 százalékos járulékkulccsal kéne bevezetni őket. Kérdés, hogy az egyéni befizetések mellett a vállalatok tudják-e, akarják-e fedezni ennek a járuléknak jelentős részét (akár a felét), és hogy az állam a jelenlegi költségvetési helyzetben mennyi támogatást tudna biztosítani?
- A már megállapított nyugdíjak vegyes (svájci) indexálása kompromisszum volt a bér-, illetve az árindexálása mellett. Ezt a kompromisszumot 2010-ben lényegében megszüntették és visszavezetését valóban csak óvatosan ajánlom. Itt meg kell említenem azt a körülményt, amelyre Dedák István és Oblath Gábor több írásukban is rámutattak, hogy 2012 óta a hivatalos magyar bérstatisztika jelentősen felülbecsülte a tényleges átlagbér-növekedést, ezért az átlag nyugdíjasok lemaradása az átlag dolgozókhoz képest jóval kisebb, mint gondolnánk. A régebbi nyugdíjak lemaradása az újabb nyugdíjakhoz képest viszont valódi. Minden elismerésem mellett le kell írnom, hogy a Bajnai kormány szakmai hibát követett el, amikor 2010-ben olyan törvényt hozott, amely a reálbércsökkenést kikapcsolva csak felfelé érvényesítette volna a vegyes indexálást. (Az, hogy miért hibás ez az elv, a legegyszerűbben úgy látható be, hogy egy olyan esetet képzelünk el, ahol minden évben 2 százalékkal emelkednek a fogyasztói árak, de páros években nem nőnek a bérek, páratlan évben 4 százalékkal nőnek. Jó közelítéssel a reálbérek kétéves átlagban állandóak, a vegyes indexálás is 1, illetve –1 százalékos változtatással ilyen horizonton semleges. Ehhez képest a lefelé rugalmatlan vegyes indexálás kétévente 1 százalékos megalapozatlan reálnyugdíj-emelést jelentene.) E hiba miatt helyes volt a feltételes vegyes indexálás 2012-es megszüntetése. Persze, lehetett volna helyette egy olyan szabályt bevezetni (ilyesmi működik Németországban), hogy amennyiben adott évben nem érvényesítik a reálcsökkentést, akkor a következőkben addig nem érvényesítik a reálnövekedést sem, ameddig az adósságot le nem dolgozzák. Ehhez hozzátehetnénk azt is, hogy amikor a kormány túlbecsüli az inflációt (2013–2016), akkor a következő évben a túlbecsülés értékét le kell vonni az éves emelésből, persze biztosítva a nominális szinten tartást.
- Teljesen egyetértek Szalai Péterrel, hogy a 2013 óta érvényes lineáris szja mellett átértelmeződik a nyugdíj–nettókereset-kapcsolat. Mindenképpen vissza kellene állítani a járulékalap plafonját: például 2024 után az átlagbér 3-szorosa fölötti kereset után nem kell járulékot fizetni, és nem is jár utána többletnyugdíj. Megkönnyítené a visszavezetést, ha párhuzamosan akár a munkavállalói nyugdíjjárulékkal megegyező, 10 százalékos nyugdíjadót lehetne kivetni a nevezett plafon fölött, amely semlegesítené a plafon visszavezetése miatti járulékkiesést. Nincs teljesen határozott véleményem a degresszió küszöbéről és kulcsáról: a mai 421 eFt fölötti 80 százalékos beszámítás reálértélemben sokkal szigorúbb, mint 2012-ben volt. Abban viszont biztos vagyok, hogy helyes megválasztása után a küszöböt az átlagkeresetek indexével kell növelni.
- A Nők40 szigorítása megkerülhetetlen, legfeljebb az ütemezése kérdéses. (Azt az abszurd kiegészítést azonban azonnal vissza kell vonni, hogy a Nők40 igénybevétele mellett teljes időben és járulékfizetés terhe nélkül lehet dolgozni.) A lefelé is rugalmas korhatár a legtöbb fejlett országban működik; ott is, ahol nincs lényeges kiegészítő nyugdíjpénztár. De elismerem, hogy ha évek során sikerülne felépíteni egy olyan jelentős méretű kiegészítő rendszert, amelyre támaszkodva, a 2–3 évvel előrehozott visszavonulás nem jelentené a tb-nyugdíj igénybevételét, akkor az megoldás lehet. De mire oda elérünk, már következhet az általános, iránymutató korhatár újabb emelése, egy újabb nyugdíjtörvény megszavazása és akkorra már a lefelé is rugalmas korhatár megkerülhetetlen lesz.
Címlapkép forrása: Shutterstock
