Nem segít rajtunk a radikális magyar nyugdíjjavaslat, összeroppan a rendszer reform nélkül
Gazdaság

Még egyszer egy észszerű nyugdíjreform-csomagról

Simonovits András, közgazdász
Az elmúlt napokban a Portfolio-n Szalai Péter négyrészes sorozatban (1., 2., 3., 4.) fejtette ki saját nyugdíjelképzeléseit. Mivel korábbi cikksorozatomra is reagált, illőnek tartom megköszönni elismerését és még inkább reagálni bírálatára. Anélkül, hogy minden kérdésben teljesen határozott álláspontom lenne, négy pontban vitában szállok Szalai gondolataival: a kiegészítő pénztárak, a svájci indexálás, a degresszió és járulékplafon és Nők40 kontra a lefelé rugalmas korhatár.
  1. A jelenlegi alaptörvény tiltja a kötelező magánpénztárak alapítását, de megtűri az önkéntes pénztárakat (ebbe értve a jelenleg háromféle alfajt: az önkéntes nyugdíjpénztárakat, a nyugdíj-előtakarékosságot és a megtévesztő módon nyugdíjbiztosításnak nevezett változatot). Ha a jelenlegi tb-rendszer járulékkulcsa körülbelül 20 százalék, és jelentős szerepet szánunk a kiegészítő pénztáraknak, akkor legalább 5 százalékos járulékkulccsal kéne bevezetni őket. Kérdés, hogy az egyéni befizetések mellett a vállalatok tudják-e, akarják-e fedezni ennek a járuléknak jelentős részét (akár a felét), és hogy az állam a jelenlegi költségvetési helyzetben mennyi támogatást tudna biztosítani?
  2. A már megállapított nyugdíjak vegyes (svájci) indexálása kompromisszum volt a bér-, illetve az árindexálása mellett. Ezt a kompromisszumot 2010-ben lényegében megszüntették és visszavezetését valóban csak óvatosan ajánlom. Itt meg kell említenem azt a körülményt, amelyre Dedák István és Oblath Gábor több írásukban is rámutattak, hogy 2012 óta a hivatalos magyar bérstatisztika jelentősen felülbecsülte a tényleges átlagbér-növekedést, ezért az átlag nyugdíjasok lemaradása az átlag dolgozókhoz képest jóval kisebb, mint gondolnánk. A régebbi nyugdíjak lemaradása az újabb nyugdíjakhoz képest viszont valódi. Minden elismerésem mellett le kell írnom, hogy a Bajnai kormány szakmai hibát követett el, amikor 2010-ben olyan törvényt hozott, amely a reálbércsökkenést kikapcsolva csak felfelé érvényesítette volna a vegyes indexálást. (Az, hogy miért hibás ez az elv, a legegyszerűbben úgy látható be, hogy egy olyan esetet képzelünk el, ahol minden évben 2 százalékkal emelkednek a fogyasztói árak, de páros években nem nőnek a bérek, páratlan évben 4 százalékkal nőnek. Jó közelítéssel a reálbérek kétéves átlagban állandóak, a vegyes indexálás is 1, illetve –1 százalékos változtatással ilyen horizonton semleges. Ehhez képest a lefelé rugalmatlan vegyes indexálás kétévente 1 százalékos megalapozatlan reálnyugdíj-emelést jelentene.) E hiba miatt helyes volt a feltételes vegyes indexálás 2012-es megszüntetése. Persze, lehetett volna helyette egy olyan szabályt bevezetni (ilyesmi működik Németországban), hogy amennyiben adott évben nem érvényesítik a reálcsökkentést, akkor a következőkben addig nem érvényesítik a reálnövekedést sem, ameddig az adósságot le nem dolgozzák. Ehhez hozzátehetnénk azt is, hogy amikor a kormány túlbecsüli az inflációt (2013–2016), akkor a következő évben a túlbecsülés értékét le kell vonni az éves emelésből, persze biztosítva a nominális szinten tartást.
  3. Teljesen egyetértek Szalai Péterrel, hogy a 2013 óta érvényes lineáris szja mellett átértelmeződik a nyugdíj–nettókereset-kapcsolat. Mindenképpen vissza kellene állítani a járulékalap plafonját: például 2024 után az átlagbér 3-szorosa fölötti kereset után nem kell járulékot fizetni, és nem is jár utána többletnyugdíj. Megkönnyítené a visszavezetést, ha párhuzamosan akár a munkavállalói nyugdíjjárulékkal megegyező, 10 százalékos nyugdíjadót lehetne kivetni a nevezett plafon fölött, amely semlegesítené a plafon visszavezetése miatti járulékkiesést. Nincs teljesen határozott véleményem a degresszió küszöbéről és kulcsáról: a mai 421 eFt fölötti 80 százalékos beszámítás reálértélemben sokkal szigorúbb, mint 2012-ben volt. Abban viszont biztos vagyok, hogy helyes megválasztása után a küszöböt az átlagkeresetek indexével kell növelni.
  4. A Nők40 szigorítása megkerülhetetlen, legfeljebb az ütemezése kérdéses. (Azt az abszurd kiegészítést azonban azonnal vissza kell vonni, hogy a Nők40 igénybevétele mellett teljes időben és járulékfizetés terhe nélkül lehet dolgozni.) A lefelé is rugalmas korhatár a legtöbb fejlett országban működik; ott is, ahol nincs lényeges kiegészítő nyugdíjpénztár. De elismerem, hogy ha évek során sikerülne felépíteni egy olyan jelentős méretű kiegészítő rendszert, amelyre támaszkodva, a 2–3 évvel előrehozott visszavonulás nem jelentené a tb-nyugdíj igénybevételét, akkor az megoldás lehet. De mire oda elérünk, már következhet az általános, iránymutató korhatár újabb emelése, egy újabb nyugdíjtörvény megszavazása és akkorra már a lefelé is rugalmas korhatár megkerülhetetlen lesz.

Címlapkép forrása: Shutterstock

teherhajók fekete-tenger
hőség stressz ipar meleg gyár raktár
egyiptom piramisok
maggiore tó olaszország
ukrajna-lengyelorszag-szlovakia-csehorszag
eso-zivatar-idojaras-magyarorszagon-milyen-idojaras-lesz-ma-milyen-ido-lesz-milyen-idojaras-varhato-esernyo-sarga-riasztas-sarga-figyelmeztetes-sarga-veszelyjelzes
niger

Holdblog Peak nonszensz

Vendégünk Kun-Welsz Edit, témánk számos, közte WeWorkkel, szunnyadó vulkánokkal, Matáv-kudarcokkal. Valamint megünnepeljük...

Tematikus PR cikk
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
2023. október 17.
Budapest Economic Forum 2023
2023. november 9.
Gen Z Fest /Green
2023. szeptember 28.
Property Investment Forum 2023
2023. október 11.
Pécs - Új lendület a hazai vállalkozásoknak!
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet
teherhajók fekete-tenger