Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Hogy jutottunk ide?
Az elmúlt néhány év pozitív fejleménye a magyar energetikában, hogy idehaza a régiós országokat messze meghaladó mértékben helyeztünk üzembe megújuló kapacitásokat. Jelenleg kb. 300 MW-nyi szél- és 5 800 MW-nyi PV-kapacitás (naperőmű beépített kapacitás) termel a hálózaton, ami kiemelkedően nagy részét teszi ki a csúcsfogyasztásnak.
A beépített naperőművek teljesítményének aránya az ország legmagasabb terhelésű órájához viszonyítva (MW)
Azt különféle konferenciákon elhangzottak alapján és nyilvánosságra hozott adatokból eddig is lehetett tudni, hogy a fenti 6 GW-os beépített kapacitáson túlmenően közel még egyszer ennyi kapacitás van tervezés alatt, tehát rendelkezik csatlakozási szerződéssel vagy műszaki-gazdasági tájékoztatóval (MGT).
Az most már tételesen is látszik a közzétett adatokból, hogy 2028-ig akár további 4,6 GW-nyi PV-kapacitás lesz üzembe helyezhető.
Ez egy alapvetően örömteli hír, mivel látszik, hogy jó eséllyel elérhetők lesznek a kitűzött megújulós célok. Ennek mellékterméke egyébként, hogy megdrágult a naperőművek termelésének kiegyensúlyozása, valamint, hogy lényegében a jelen üzemeltetési keretek között elfogyott a betáplálási hely a hálózaton.
A 0,5 MW-nál nagyobb naperőmű-kapacitás várható alakulása a legkorábbi lehetséges csatlakozás éve szerint Magyarországon
Hogyan működik a rendszer és mik a kihívások?
Az elosztók és a MAVIR minden egyes ipari méretű naperőmű-beruházási igény értékelésekor közösen modellezik, hogy az adott lokációban az adott erőmű termelési profilja milyen hatással lesz a régió, illetve az egész ország villamosenergia-rendszerére, és előrejelzik, hogy ez hol és milyen mértékű hálózatfejlesztést indukál. Ennek a költségét pedig részben ráosztják a jövőbeli beruházóra.
Az elmúlt évek naperőmű-boomjának egyik műszaki mellékhatása, hogy gyakorlatilag elfogyott a hely a villamosenergia-hálózaton: az új csatlakozási engedélyeket/tájékoztatókat a hálózatüzemeltetők egyre későbbi időpontokra és egyre magasabb fajlagos csatlakozási díjjal adták ki. Ez végül elvezetett oda, hogy a villamosenergia-rendszerirányító és az elosztóhálózati engedélyesek már nem is adnak ki új csatlakozási engedélyt. Nem zárható ki, hogy csökkenni fog az új kiosztandó kapacitások iránti igény is, mivel
- egyrészt némileg a PV-s projektek megtérülései is veszítettek attraktivitásukból a commodity árak elmúlt időszaki csökkentésével párhuzamosan: a szabadpiaci értékesítéssel számoló PV-projektek egy évvel ezelőtt bőven 100 euró/MWh feletti árakkal szembesültek, most viszont a 60-70 eurós ársávban mozog a villamosenergia tőzsdei ára.
- Másrészt az utóbbi időszakban nőttek a finanszírozási költségek is.
Mindezek miatt elképzelhető, hogy a jelen árszint fennmaradásakor a nagyobb fixköltségű projektek nem fognak megvalósulni. Tehát megoldás lehet a beruházói étvágy kielégítésére, ha a zöldülési keresletet a már kiosztott kapacitások és a kisebb megvalósítási költségű lokációk felé terelnék.
Vélhetően ez volt a szándék a betáplálási irányú csatlakozásokról szóló adatbázis publikálása mögött. Április 5-én a MEKH több releváns adatkört kezdett el publikálni a PV-s és szeles projektekről: a beruházók egyértelmű beazonosíthatósága mellett transzparens lett
- a kiosztott kapacitások mértéke,
- az üzembehelyezés várható időpontja,
- sőt, a projektek csatlakozási díja is.
Kinek érdekes ez?
Azt valószínűsítjük, hogy a frissen bevezetett transzparencia növelése fel fogja pörgetni a megújuló erőművi projektek másodlagos piacát.
De kiknek és miért lehet releváns a most bevezetett transzparencia?
- Aki építene még PV-erőművet, de eddig még nem kezdett el projektet strukturálni. Ők most megnézhetik, hogy milyen gazdasági társaságoknak, hol és mikori üzembelépéssel van engedélye a közcélú hálózatra termelni. Ez a lehetőség nemcsak a professzionális energetikai szereplőknek vonzó, hanem a nagyobb, érdemi és fundamentális zöldülést tervező iparvállalatoknak is, akik eszközberuházásként vagy szolgáltatásként (PPA) ruháznának naperőműbe.
- Aki már elkezdte a megújulós projektjét, meg tudja ítélni, hogy az ő általa fizetendő csatlakozási díj hol helyezkedik el a többiekéhez képest. Az iparág aktuális működési modelljében az MGT státuszban összesen 4,5 milliós biztosítékot kell letenniük a beruházónak, a teljes csatlakozási díjat csak a folyamat későbbi szakaszában kell megfizetni. Igy a jelen adatok értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy az egyes projektek jelentősen eltérő készültségi fokon állnak. Kihangsúlyozandó, hogy a most publikált táblázatban az MGT-vel és a csatlakozási szerződéssel rendelkező projektek közösen, nem szétbontva szerepelnek.
- Szélerőműbe beruházók számára releváns lehet, hogy hol vannak megfelelő időzítéssel és szabad kapacitással naperőművi projektek: számukra racionális lehet összebútorozni, közös lokációra telepíteni szélerőmű- és a PV-parkot. Igy magasabb megtérülésű beruházást lehet strukturálni, három okból:
- egyrészt a két erőműtípus termelési profilja alapvetően kiegészíti egymást és ezért jobb a kihasználtság: a szél 30% körüli, illetve a naperőmű 15-20%-os kapacitása közel összeadható lehet emiatt.
- Másrészt a közös termeléselőrejelzés is könnyebb így, lényegesen jobban tervezhetőek a kiegyenlítési költségek.
- Harmadrészt közösen tudnak osztozni a teljes csatlakozási díjon és az infrastruktúra kiépítési költségén. Ezek pedig igen jelentősek tudnak lenni, amint az a frissen nyilvánosságra került számokból is látszik majd.
- Akkumulátorgyártók és -kereskedők számára kézzelfoghatóvá vált, hogy helyileg hol lehet piaca a fix lokációjú, rövid időszaki energiatárolásra alkalmas termékeiknek. A jelenleg kimagasló kiegyenlítési díjak ennek az üzleti racionalitását egyébként csak még inkább alátámasztják.
Mi olvasható ki a publikált adatokból?
Tekintsük először a fajlagos csatlakozási díjakat a méret és a csatlakozás dátuma szerint! Noha sok helyen nincsen még adat a publikált táblázatban, első ránézésre látható – amit az ezzel foglalkozó beruházók, tervezők és hálózatüzemeltetők évek óta a bőrükön éreznek –, hogy miként fogyott el az új betáplálási kapacitás a hálózaton, és ennek megnyilvánulásaként hogyan drágult és tolódott egyre későbbre az üzembehelyezés időpontja: a később csatlakoztatható naperőművek fajlagos csatlakozási díja jellemzően magasabb, mint amelyeket már idén vagy jövőre üzembe lehet helyezni.
Ráadásul az igazán nagy projektek legtöbbjének rendszerbe állításához még 2027-28-ig várni kell: az 45 MW feletti, még biztosan nem üzemelő projektek (összesen 48 db) kevesebb mint negyede állhat tervezetten üzembe 2027 előtt. A nagyobb, közel 50 MW-os PV-projektek egyébként relevánsak lehetnek olyan nagy, ipari fogyasztók számára, akik egy-egy többmegawattos PV-park megvásárlásával tervezik zöldíteni a termelésüket.
Az MEKH adatbázisában szereplő 621 db erőműből csak 121-hez érhető el minden adat, azaz a csatlakozási dátum és -díj is. A már biztosan beüzemeltekhez (193 db) a MEKH nem adta meg a csatlakozási díj mértékét és a csatlakozás időpontját. Továbbá van még 122 db olyan erőmű, aminél hiányzik a legkorábbi lehetséges csatlakozás dátuma – ezek akár már működő erőművek is lehetnek. A maradék 185 db erőműnél pedig csak a csatlakozási díj hiányzik – vagy nullás érték van jelölve –, így nem derül ki, mekkora összegbe került a beruházóban a hálózati csatlakozás.
A fajlagos csatlakozási díjak változása az erőművek tervezett üzembe helyezését és a projekt MW-ban mért méretét tekintve
Kiszámoltuk, hogy közel 13 millió forint/MW a fajlagos csatlakozási díjak mediánja azon projektek adataiból, ahol minden adatkör közlésre került (összesen 121 ilyen került publikálásra). Első ránézésre megfigyelhető lehet némi trendszerű csökkenése a díjaknak a méret növekedésével, de akad pár kiugró díjtétel minden méretkategóriában, és bőven van példa arra, hogy az 50 MW-os méretben is több tízmilliós fajlagos csatlakozási díjat kell fizetni a beruházónak.
A fajlagos csatlakozási díj (2024-2028 közötti legkorábbi csatlakozási dátummal rendelkező naperőművek) alakulása összevetve az erőművek méretével
Azonosítható bő tucatnyi erőmű, amelyek azzal együtt, hogy hazai mércével mérve kifejezetten nagyok (20 MW felettiek), fajlagos csatlakozási díjuk a medián díjtétel közelében van. Ezekről megállapítható, hogy – más tényezőket nem vizsgálva – csatlakozási díjszabás szempontjából kedvező helyzetben vannak. Már 10-20 millió forint megawattonkénti költségeltérés nagyságrendileg tudja mozgatni egy projekt megtérülését.
További érdekesség fedezhető fel az erőművek elhelyezkedését tekintve: a kedvező fajlagos csatlakozási díjú és nagyobb méretű erőművek legnagyobb része a Dunától keletre található. Az igazán nagy projektek többsége is innen, keletről kerül ki.
A 0,5 MW feletti nap- és szélerőművek regionális bontása üzembe helyezési státusz szerint (MW)
A fentiek hatására azt gondoljuk, hogy a közeljövőben fel fog pörögni a nap- és szélerőművek másodlagos piaca, miután a publikált adatok megkönnyítik a szereplők beazonosítását, és az egyes projektek egymáshoz képesti értékelése is objektív támasztékot kap. Érdemes lesz tehát követni a rendszeres, negyedévente esedékes frissítéseket is.
Címlapkép forrása: Getty Images
