A Magyar Nemzeti Bank márciusban tulajdonképen elmondta, hogy áprilistól 50 bázispontos kamatvágásokat szeretne végrehajtani, vagyis fékezni kezdi a kamatcsökkentési tempóját az elmúlt hónapokban megszokott 75-100 bázispontos ütemről. A lassítás több szempontól is érthető:
- A gyors inflációcsökkenés időszaka véget ért, májustól valószínűleg a jegybanki 2-4 százalékos célsáv felett lesz a mutató egészen az év végéig.
- A forint árfolyama nem tudott stabilizálódni erősebb szinten, az euróval szembeni jegyzések 390 felett ragadtak. Ez az inflációs képet rontja.
- A kamatcsökkentésekkel belátható közelségbe kerültek a régiós hozamszintek, illetve folyamatosan szűkült a fejlett piacokhoz (elsősorban az Egyesült Államokhoz) mért kockázati prémiumunk.
A lassítás olyannyira logikus volt, hogy a mai döntés előtt inkább az volt a kérdés, hogy nem fogja-e vissza magát még inkább a jegybank a kamatvágásokkal. Ugyanis a rossz amerikai inflációs adat az elmúlt két hétben szerte a világon nagy felfordulást hozott. A Fed kamatcsökkentési lépései kiárazódtak, a hozamok emelkedtek, márpedig az 5,25-5,50-es tengerentúli irányadó sávhoz képest egy erőteljesen lejtő hazai kamatpálya már nem sok felárat kínál. Fel is merült, hogy a jegybank a szándékaihoz képest jóval korábban megállásra kényszerülhet a lazításban, amennyiben inflációs és pénzpiaci stabilitási céljait szem előtt tartja.
A jegybank azonban kitartott a korábbi tervei mellett, és hozta a "beígért" 50 bázispontos lazítást.
Ahhoz, hogy a jegybank miért nem lett még óvatosabb, hozzájárulhatott, hogy az elmúlt egy hónapban kommunikációs eszközeivel sikeresen mérsékelte a piac túlszaladt kamatcsökkentési várakozásait. Virág Barnabás MNB-alelnök, Pleschinger Gyula monetáristanács-tag és Kuti Zsolt vezető közgazdász egyaránt beszéltek arról, hogy az év végi szintre vonatkozó piaci árazások túlságosan széttartók és összességében túlságosan optimisták. Ennek meg is lett az eredménye: kamatcsökkentési várakozásokban markáns kiigazodás következett be.
A 6 hónap múlva induló, illetve a 9 hónap múlva induló határidős kamatláb-árazások (6X9-es és 9X12-es FRA-k) tél vége felé még 5% körüli irányadó rátát áraztak, de mostanra ezek jócskán emelkedtek 6,5-7% körülre; közben az egy és három hónap múlva induló (1X4-es és 3X6-os) FRA-k inkább oldalaztak 7,5-8% körül. Így nagyon beszűkült a különböző futamidejű termékekbe árazott hozamcsökkentés, és végülis jelentős mértékű beárazott vágásokat árazott ki a piac az elmúlt hetekben.
A kamatláb-árazások, a piaci elemzői várakozások és a jegybanki kommunikáció hasonló képet rajzolnak ki a jövőbeli kamatpálya szempontjából. Az MNB júniusig kitarthat a havi 50-es csökkentési tempó mellett, és így az év közepére a 6,5-7 százalékos sávban lehet az irányadó ráta. Persze addig még sok minden változhat, de ha nem történik valami váratlan dolog a hazai inflációval vagy a nemzetközi környezettel, akkor utána a jegybank jócskán visszafogja a kamatvágásait, az is lehet, hogy teljesen leáll velük.
Erről a jegybank a következő megszólalásaiban egyre több célzást tehet, akár már ma is, 15 órakor ugyanis a szokásoknak megfelelően Virág Barnabás alelnök számol be a kamatdöntés hátteréről. Ugyanekkor jelenik meg a jegybanki indoklás szöveges formában is.
Címlapkép forrása: Getty Images
