A Tax Justice Network legfrissebb jelentése szerint az adóparadicsomok listájának élén továbbra is brit fennhatóság alatt álló területek, mint a Brit Virgin-szigetek, a Kajmán-szigetek és Bermuda állnak. Ezek az országok olyan szabályozási környezetet kínálnak, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy multinacionális cégek megússzák az adófizetést.
Bár brit területek vezetik a rangsort, maga az Egyesült Királyság központi része, Nagy-Britannia maga is szigorította adószabályait a vállalati adóelkerülés visszaszorítása érdekében, cserébe továbbra is aktívan támogatja a saját adóparadicsom-hálózatát a nemzetközösségi országokban.
A jelentés kiemeli, hogy az Egyesült Királyság adóparadicsomai felelősek a globális vállalati adóelkerülés egyharmadáért felelősek.
Miközben a brit kormány saját adóelkerülési szabályait erősíti, az ENSZ keretein belül folyó, globális adószabályozást célzó tárgyalásokat egyébként masszívan akadályozza.
A jelentés megállapítja, hogy az Európai Unió tagállamai hasonló mértékben felelősek, a globális adóelkerülési kockázatok harmadát adják. Bár ezek a tagországok általában kisebb kárt okoznak, mint a brit adóparadicsomok, számos uniós állam továbbra is jelentős szerepet játszik a vállalati adóelkerülés elősegítésében. A brit adóparadicsomokkal ellentétben azonban az EU nemrég visszavonta az ENSZ új, agresszív adótervezési gyakorlatokat korlátozó egyezményéről szóló tárgyalások elleni tiltakozását, utat nyitva a globális vállalati adóelkerülés elleni harc új szakasza előtt.
A lista az országokat aszerint rangsorolja, hogy mennyire járulnak hozzá ahhoz, hogy a multinacionális cégek más országokban kevesebb társasági adót fizessenek. Az értékelés során figyelembe veszik az országok jogi szabályozásait és azt, hogy mennyi pénzügyi tevékenység zajlik az adott országon keresztül. Ez az értékelési módszer lehetővé teszi, hogy ne csupán elméleti szinten, hanem ténylegesen megfigyelt tevékenységek alapján mérjék fel az adóelkerülési kockázatokat.
Az adóparadicsomok rangsorában azok az országok, amelyek javítottak a pozíciójukon, általában szigorították az adóelkerülést elősegítő szabályozásaikat, különös tekintettel a jogdíjakra és a szolgáltatási díjakra. Belgium, Dánia, Olaszország és Portugália kiemelkedő példái azoknak az országoknak, amelyek szigorúbb szabályokat vezettek be ezen a területen. Ezzel szemben Brazília, Lengyelország és Mexikó jelentősen romlott a rangsorban, mivel lazítottak a jogdíjak és szolgáltatási díjak kezelésére vonatkozó szabályaikon.
Magyarország viszont két helyet rontott tavalyhoz képest, így most a 22. a globális rangsorban. A Tax Justice Network becslései szerint a globális adóelkerülés 1,6 százalékáért felel.
Az EU-tagállamok közül Írország rontott még, először került be a top 10-be a maga 9. helyével, annak ellenére, hogy a kormány igyekszik eltávolodni az adóparadicsom-imidzstől. Luxemburg a 10., Ciprus a 14., Franciaország a 19., Málta a 20., Belgium pedig a 21. helyet foglalja el.
Különösen nagy kihívást jelentenek az EU irányelveiben található kiskapuk, amelyek a külföldi leányvállalatokra vonatkozó ellenőrzési szabályokat érintik. Bár több uniós tagállam bevezetett ilyen szabályokat, a gyakorlatban ezek gyakran kevésbé hatékonyak, mint azt korábban gondolták, mivel számos kivétel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy elkerüljék az adófizetést.
Az egyik legjelentősebb kiskapu, hogy a vállalatok mentesülhetnek a globális minimumadó irányelv hatálya alól, ha bizonyítani tudják, hogy tevékenységeik nem teljesen mesterségesek, ám ennek értékelésére nincsenek világos iránymutatások.
Afrikai és latin-amerikai országok kisebb arányban felelősek a globális adóelkerülési kockázatokért, azonban ezek az országok súlyosabb mértékben érzik a vállalati adóelkerülés hatásait. Az alacsonyabb jövedelmű országok adóveszteségei arányaiban nagyobb részt képeznek költségvetésükből, így különösen fontos számukra a hatékony adószabályok bevezetése.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
