Szépen csendben megfordult a trend - átalakulnak a függőségi viszonyok az olajpiacon

A kínai olajtermelés márciusban minden idők legmagasabb szintjére, napi 4,6 millió hordó közelébe emelkedett. Ez a növekedés jól tükrözi, hogy

Peking milyen nagy hangsúlyt fektet a hazai fosszilis energiatermelés fenntartására és növelésére az energiabiztonság érdekében,

annak ellenére, hogy az országban robbanásszerűen nő az elektromos járművek értékesítése.

Az állami tulajdonú olajvállalatok – a CNPC, a Sinopec és a Cnooc – milliárdokat költenek a hazai termelés fejlesztésére, ezzel sikerült megfordítani a 2015-ben kezdődött termeléscsökkenést. 2020-ra stabilizálódott a kitermelés, 2023-ra pedig már egyértelmű volt a növekedés, amit a 2025 elejére vonatkozó hivatalos adatok is megerősítettek.

Kína jelenleg holtversenyben áll Irakkal a globális olajtermelési rangsor ötödik helyéért, csak az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Oroszország és Kanada előzi meg. Minél többet termel Kína, annál kevésbé szorul külföldi importra,

csökkentve függőségét mind az OPEC+ kartell, mind az amerikai nyersolaj beszállítóktól.

Míg az olajárak 50 dollár felé csökkenésével az amerikai vállalatok – részvényeseik profitelvárásai miatt – kevesebb kút fúrását fontolgatják, Kínában az energiabiztonság elsőbbséget élvez a nyereségességgel szemben. A három állami óriásvállalat évente mintegy 80 milliárd dollárt fordít új kutakra és termelőlétesítményekre.

A kínai modell azonban különbözik az amerikaitól. Az USA-ban a palagáz-kitermelés dominál horizontális fúrással és hidraulikus repesztéssel, míg Kína főként a Mao Ce-tung korszakában, az 1950-es és 1960-as években felfedezett hagyományos, de öregedő olajmezőkből – köztük a Daqing, Shengli és Liaohe mezőkből – igyekszik több olajat kinyerni. Az újabb források főként a tengeri lelőhelyekre koncentrálódnak, különösen a Bohai-öbölben, ahol a Cnooc, az ország tengeri kitermelésre szakosodott vállalata amerikai repesztési technikákat alkalmaz.

A termelésnövekedés ellenére a hazai kínálat továbbra is csak töredéke az ország teljes fogyasztásának,

a hiány pótlására napi mintegy 10 millió hordó nyersolajat és finomított terméket kell importálni.

Peking számára azonban minden hordó számít. A márciusi növekedés után Kína várhatóan napi 100 000 hordóval többet termel idén, mint tavaly, és 2026-ban további napi 50 000 hordóval növelheti a kitermelést a tengeri projektek beindulásának köszönhetően.

A kínai termelés növekedése újabb problémát jelent Szaúd-Arábia számára, amely az OPEC+ kartellen belüli nézeteltérések közepette küzd az olajárak magasan tartásáért. Mivel Kína a világ legnagyobb olajimportőre, a nemzetközi piacon vásárolt mennyiség jelentős hatással lehet a globális árakra.

A rekordszintű kínai olajtermelés további nyomást gyakorolhat a világpiaci árakra.

Brent árfolyamának alakulása

Forrás: Portfolio-Teletrader Kft.

Részvénykereskedés, hosszabb távú befektetési portfóliók vagy nyugdíjportfóliók kialakítása a Portfolio Trader segítségével.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images