Joseph Stiglitz: Trump politikája a világ legnagyobb adóparadicsomává teszi az USA-t

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Úgy tűnik, hogy mindez egy szélesebb körű stratégia része, amely a 250 év alatt kiépült intézményi biztosítékok aláásására irányul. A Trump-kormányzat megsértette a nemzetközi szerződéseket, figyelmen kívül hagyta az összeférhetetlenségeket, lebontotta a fékeket és ellensúlyok rendszerét, és lefoglalt kongresszus által megítélt pénzeszközöket. Az adminisztráció nem szakpolitikai kérdésekről vitázik, hanem a jogállamiságot tiporja sárba.

Trump azonban egy adót szeret: az importvámokat.

Úgy tűnik, azt hiszi, hogy a külföldiek állják majd a számlát, így biztosítva a pénzt a milliárdosok számára történő adócsökkentéséhez. Úgy látszik, azt is hiszi, hogy a vámok megszüntetik a külkereskedelmi hiányt, és visszahozzák a gyártást az USA-ba. Nem törődik azzal, hogy a vámokat az importőrök fizetik meg, ami felhajtja a belföldi árakat. Továbbá a vámokat a lehető legrosszabbkor vetik ki, amikor az USA éppen egy inflációs időszakból lábadozik.

Ráadásul az elemi makroökonómia azt mutatja, hogy a többoldalú külkereskedelmi hiányok a hazai megtakarítások és a hazai beruházások közötti egyenlőtlenséget tükrözik. A milliárdosok számára történő trumpi adócsökkentés növelni fogja ezt a szakadékot, mivel a hiányok a hazai nemzeti megtakarításokból vonódnak le. Ironikus módon így az olyan intézkedések, mint a milliárdosok és a vállalatok adóinak csökkentése, növelik a külkereskedelmi hiányt.

Ronald Reagan óta a konzervatívok azt állítják, hogy az adócsökkentések a gazdasági növekedés fellendítésével megtérülnek. Reagan esetében azonban ez nem így történt, és Trump első ciklusában sem. Empirikus kutatások megerősítik, hogy a gazdagok adójának csökkentése nem gyakorol mérhető hatást a gazdasági növekedésre vagy a munkanélküliségre, viszont azonnal és tartósan növeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket. A 2017-es adócsökkentési és foglalkoztatási törvény javasolt kiterjesztése – amely az USA történetének legnagyobb társaságiadó-csökkentése – a következő 30 évben mintegy 37 ezer milliárd dollárral növelné az USA államadósságát, anélkül, hogy az ígért gazdasági fellendülést kiváltaná.

Trump mikrogazdasági szinten is rontja a külkereskedelmi hiányt.

Az USA szolgáltató gazdasággá vált. Legnagyobb exportszektorai közé a turizmus, az oktatás és az egészségügy tartozik. Trump azonban szisztematikusan aláásta mindegyiket.

Melyik turista, diák vagy beteg akarna az USA-ba jönni, tudván, hogy önkényesen hetekre őrizetbe vehetik? Amerika első számú oktatási intézményeinek aláásása, a diákvízumok önkényes törlése és a tudományos kutatások finanszírozásának megvonása sötét árnyat vet ezen fontos szektorok fölé.

Trump stratégiailag hibás megközelítése máris visszafelé sült el. Kína Amerika egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, és az USA függ tőle a kritikus importtermékek vonatkozásában. Kína máris megtorló intézkedéseket hozott. A stagflációtól – a stagnáló növekedéssel párosuló magasabb inflációtól – való félelem a részvény- és kötvénypiacokat is megtépázta. És ez még csak a kezdet.

Elon Musk kormányzati hatékonysági minisztériumának tevékenysége miatt az adóbevételek idén több mint 10%-kal eshetnek vissza a szabályozások gyengébb végrehajtása és betartása miatt. Az amerikai adóhatóság (IRS) állományának mintegy 50 ezer fős csökkentése 2,4 ezer milliárd dollár bevételkiesést eredményezhet a következő tíz évben, szemben az inflációcsökkentési törvény azon rendelkezései alapján tervezett 637 milliárd dolláros bevételnövekedéssel, amelyek az IRS létszámának növelését célozták. A Trump-adminisztráció programja egyértelmű: nemcsak alacsonyabb adókulcsokat célozza meg a gazdagok számára, hanem a szabályozások gyengébb végrehajtását is.

Egy olyan világban, ahol a tőke és a gazdag magánszemélyek szabadon átléphetik a határokat, a kormányok számára a nemzetközi együttműködés az egyetlen módja annak, hogy biztosítsák a multinacionális vállalatok és az ultragazdagok igazságos adóztatását. Ebben az összefüggésben a haszonhúzókra vonatkozó adatgyűjtés végrehajtásának leállítása, az anonimitást növelő kriptopiacok megtűrése, valamint az ENSZ új adóegyezményének és a globális minimumadó megalkotására irányuló folyamatból való kilépés egy tudatos megközelítést mutat, vagyis az adóelkerülés és a pénzmosás elleni küzdelemre létrehozott multilaterális keretrendszer lebontását. A külföldi korrupciós gyakorlatokról szóló törvény végrehajtásának "szüneteltetése" azt jelzi, hogy az USA-t már a megvesztegetés sem zavarja.

Amit most látunk, az Trump, Musk és milliárdos haverjaik nyilvánvaló kísérlete arra, hogy egy olyan kapitalizmust hozzanak létre, amely az offshore világ törvénytelen övezeteinek mintáját követi. Ez nemcsak az adózással szembeni felkelést jelenti, hanem egy teljes körű támadást minden olyan törvény ellen, amely veszélyezteti a vagyon és a hatalom szélsőséges mértékű felhalmozását.

Ez sehol sem nyilvánul meg jobban, mint a kriptopénzek felkarolásában.

• Az alulszabályozott kriptotőzsdék, online kaszinók és sportfogadási platformok robbanásszerű elterjedése fellendítette a globális illegális gazdaságot. Trump alatt a pénzügyminisztérium feloldotta a tranzakciók átláthatatlanságát biztosító platformokra vonatkozó szankciókat és szabályozást. Trump még egy "stratégiai kriptodeviza-tartalék" létrehozásáról szóló végrehajtási rendeletet is aláírt, és megtartotta az első fehér házi kripto csúcstalálkozót. Az amerikai szenátus követte a példát, és elvetette azt a rendelkezést, amely a kriptoplatformoktól a felhasználók azonosítását és bejelentését követelte volna meg.
• Trump, aki maga is kibocsátott egy vitatott memecoint, és hamarosan elindíthat a "Monopoly" mintájára egy kriptoalapú videojátékot, most a kriptovilág egyik bennfentesét ültette az értékpapír- és tőzsdefelügyelet élére. Paul Atkins egy olyan szakpolitikai csoport tagja, amely a kriptoeszközökért és a nem banki pénzügyi rendszerekért száll síkra.
• A kriptodevizák egy dologról szólnak: a titkolózásról. Tökéletesen jó valutáink vannak a dollár, a jen, az euró és más devizák révén. Továbbá hatékony kereskedelmi platformok állnak rendelkezésre az áruk és szolgáltatások megvásárlására. A kriptodevizák iránti kereslet a pénz elrejtésének vágyából fakad. A becstelen tevékenységekben – többek között pénzmosásban, adóelkerülésben és adócsalásban – résztvevő emberek nem akarják, hogy könnyen nyomon követhető legyen a tevékenységük.

A világ többi része nem nézheti ezt tétlenül. Láttuk, hogy a globális együttműködés működhet, amint azt a multinacionális vállalatok nyereségére kivetett 15%-os globális minimumadó is mutatja, amelyet jelenleg több mint 50 ország vezet be. A G20-ak csoportján belül a tavaly Brazília vezetésével kialakult konszenzus arra szólít fel, hogy a szupergazdagok méltányos módon adózzanak.

Az USA elhatárolódott a nemzetközi megállapodásoktól, de paradox módon diplomáciájának hiánya segíthet megerősíteni a multilaterális tárgyalásokat, hogy azok ambiciózusabb eredményt érjenek el.

A múltban az USA egy adott megállapodás gyengítését kérte (jellemzően azért, hogy egy adott különleges érdekeltségnek kedvezzen), de végül nem volt hajlandó aláírni az adott megállapodást. Ez történt a multinacionális vállalatok adóztatásáról szóló OECD-tárgyalások során is. Most a világ többi része nekiláthat a tisztességes és hatékony globális adórendszer kialakításának.

A szélsőséges egyenlőtlenségek nemzetközi együttműködésen és inkluzív intézményeken keresztül történő kezelése a valódi alternatívája a növekvő autoritarianizmusnak. Amerika saját maga által vállalt elszigetelődése lehetőséget teremt arra, hogy a globalizációt valóban multilaterális alapokon építsük újjá – egy G-mínusz-egy Csoportot hozzunk létre a 21. században.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Joseph E. Stiglitz
A Columbia Egyetem Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2001-ben kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1995-ös jelentésének vezető szerzője, amely szervezet 2007-ben béke Nobel-díjat kapott. 1995-1997 között Bill Clinton amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületét vezette. A Világbank alelnöke és vezető közgazdásza volt 1997-2000 között. Kutatásai többek között a jövedelmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a vállalati kormányzás (corporate governance) és a globalizáció kérdéseire irányulnak.

Címlapkép forrása: Shutterstock