Nagyon alacsonyak a bérek Magyarországon, pedig lenne kiút a gödörből

A jövedelem felosztása

A klasszikus közgazdasági elméletek szerint a termelést két fő tényező, a tőke és a munka aktuális állománya határozza meg. A tényezők mennyisége és a termelékenység együttesen járulnak hozzá a nemzetgazdasági kibocsátáshoz és az értékteremtéshez, melyen aztán osztozkodik a tőke és a munkaerő, jellemzően profit és bér formájában. A megtermelt jövedelem ilyen formájú elosztása fontos társadalmi kérdés, hiszen hat a gazdasági növekedésre, a javak újraelosztására és a társadalmi egyenlőtlenségre is.

1960 és 2023 között Magyarországon a munka GDP-hez viszonyított részaránya egy fenntarthatatlanul magas szintről jóval a fejlett országok szintje alá csökkent - állapította meg boda györgy.

Az eltolódás oka a két termelési tényező nem összehangolt fejlődésében és a nemzeti szintű gazdaságpolitikai stratégiában keresendő. Ideálisan az egyensúlyi fejlődés hatékony aggregált keresletben és stabil jövedelemelosztásban csapódna le, Magyarországon azonban a gazdaság alacsony hatékonysága (magas és kiszámíthatatlan infláció, a reáljövedelem alacsony növekedése, alacsony termelékenység) a munka-tőke arány eltolódását eredményezte az utóbbi javára. A folyamat hátterében a két termelési tényező eltérő növekedési üteme áll. 2000 és 2020 között ugyanis Magyarországon a tőkejövedelmek átlagos bővülése jelentősen meghaladta a munkajövedelemét, csökkentve ezáltal az utóbbi arányát a hozzáadott érték előállításában.

A jövedelem felosztását 2024-ben a Magyar Nemzeti Bank elemzői is vizsgálták az egy főre jutó lakossági fogyasztás elemzésén keresztül. A jegybank közgazdászai megállapították, hogy bár a munkatermelékenység szintje indokolná a magasabb fogyasztást, az alacsony munkajövedelmek, valamint a jövedelem felosztásában fokozatosan erősödő állami és vállalati részarány jelentősen korlátozza a lakossági vagyonnövekedést és ezáltal a fogyasztást. A nemzetgazdaságilag megtermelt jövedelemnek (GNI) tehát csak egyre kisebb része kerül a háztartásokhoz, ami természetes módon erősíti az óvatossági motívumot, és csökkenti a fogyasztási hajlandóságot.

A lakossági jövedelem alacsony szintjét elsősorban a bruttó átlagkereset határozza meg. Regionális összevetésben a magyarországi keresetek szerények, melyet jól mutat, hogy 2022-ben vásárlóerő paritáson mérve egyedül Bulgáriát és Görögországot sikerült megelőzni a teljes európai rangsorban.

Regionális trendek

Boda György tanulmányában megállapította, hogy Németországot, Ausztriát és Nyugat-Európa többi fejlett piacgazdaságú országát mindkét termelési tényező lassú, de kiegyensúlyozott növekedése jellemezte az elmúlt két évtizedben, stabilan tartva ezáltal a jövedelemfelosztást. Ezzel szemben a visegrádi országok esetében ingadozó tőke-munka részarányról és ország-szinten eltérő stratégiákról beszélhetünk. A közgazdász szerint a termelési tényezők historikus növekedési ütemei azt mutatják, hogy Magyarország és Lengyelország inkább a tőke, míg Csehország és Szlovákia inkább a munka fejlesztését preferálja.

Magyarországon a munka részaránya a rendszerváltozáskor egy európai szinten középmagasnak számító, de a többi visegrádi országot jelentősen meghaladó szinten volt. Az 1990-es évek gazdasági nehézségei, valamint a 2008-as globális pénzügyi válság a reáljövedelmek csökkenését eredményezte, amely jelentősen eltolta a tőke-munka arányt az előbbi javára. A bérek 2000 és 2020 közti lassú növekedése azt eredményezte, hogy munka megtermelt jövedelemhez viszonyított aránya az időszak végére a visegrádi és a kelet-európai gazdaságok szintjére csökkent.

A visegrádi országok sajátos fejlődési útja nagy valószínűséggel a komparatív előnyök (olcsó munkaerő, kedvező adórendszer) megtartása miatt alakul így, a hatékonysági tényezők azonban további eltérések forrásául szolgál, elsősorban Magyarország kárára. A magas és kiszámíthatatlan infláció, illetve az alacsony bérek ugyanis nem jellemzőek sem Európa fejlettebb régióira, de még a többi visegrádi országra sem. Az összehasonlításból jól látszik, hogy

míg a külföldi tőkétől függő kapitalizmust meghaladó országok az élvonalba, addig a visegrádi országok a leszakadók táborába tartoznak.

A hatékonyság szerepe

A tőke-munka osztozkodást három tényező, a termelékenység, a tőke és munka együttes fejlődése, valamint a piacgazdasági modell határozzák meg.

A klasszikus közgazdasági vélekedés szerint a termelékenység növekedése teremti meg a béremelések lehetőségét, Boda György szerint azonban ez a kapcsolat bár szoros, de nem determinisztikus.

A szerző kiemeli, hogy bár politikailag kívánatos lenne a reálbérek emelése, valós hatékonyságnövekedés hiányában ez pusztán inflációhoz vezetne. A termelékenység szintjére kiemelt hatással van a nemzetgazdaság stratégiája, mely magyarázza a különbséget Európa fejlett és fejlődő régiói között is. Ha egy gazdaság termelését magas hozzáadott értékű munkával végzi el, akkor ez magas egy főre jutó hozzáadott értékhez és jövedelmezőséghez, amint azt láthatjuk is például Németország vagy Ausztria esetében. Ezzel szemben az importanyag-felhasználáson és összeszerelő munkán alapuló gazdaságok alacsony hozzáadott értékhez és jövedelmezőséghez vezetnek. Ilyen körülmények között nem meglepő a termelékenység alacsony szintje és növekedési üteme, amely a reálbérek emelését is jelentősen lassítja. Ezt jelzi a munka-tőke arány eltolódása az utóbbi tényező javára. A trend jelentős kockázatot hordoz magában, hiszen a reáljövedelmek stagnálása, esetleg csökkenése általában politikai és társadalmi feszültségeket eredményez. Boda szerint ugyanakkor a reálbérek növekedése nemcsak országon belül, hanem regionális összevetésben is fontos. Ha ugyanis a lakosság azt érzékeli, hogy megáll a felzárkózás a fejlett országokhoz, akkor megkérdőjelezi a tőke-munka osztozkodás jogosságát és napirendre tűzheti annak megváltoztatását.

A termelékenység szerepét az MNB közgazdászai is hangsúlyozták 2024-es elemzésükben. A jegybank közgazdászai megállapították, hogy a munkatermelékenység és a fogyasztás szoros, de nem determinisztikus kapcsolatban áll egymással. Bár az MNB elemzői a termelékenység fogyasztásra gyakorolt hatását vizsgálták, megállapításuk nagyon hasonlít Boda György következtetésére, aki a termelékenység és a bérek tekintetében azonosított hasonló kapcsolatot.

Tudás nélkül nincs harmonikus fejlődés

Az egyensúlyi gazdasági növekedés és a társadalmi feszültségek elkerülése szempontjából elengedhetetlen a tőke és munka együttes, harmonikus fejlődése és a termelékenység növelése. Ennek előfeltétele a megfelelő bérnövekedés, illetve fizikai és szellemi tőke felhalmozása. A fizikai tőke felhalmozása sikeresen megvalósult a visegrádi országokban köszönhetően a külföldről beáramló működőtőkének, a tudástőke és a bérek azonban továbbra is alacsony szinten vannak. A munkavállalók megtartása a kompenzáció folyamatos emelésével lehetséges, a termelékenységtől független emelés azonban nem eredményez egyensúlyi növekedést, ellenben fűti az inflációt. A problémára megoldást jelenthet a teljesítmény-alapú juttatások nagyobb aránya, illetve a dolgozók tudáshordozó képességének növelése.

A tudásalapú társadalom kiépítése azonban nem lehetséges nagyobb állami szerepvállalás nélkül, melynek fókuszában a közoktatásnak, az egészségügynek, a közlekedésnek, a digitalizációnak és energiahatékonyságnak kell állnia.

Boda György szerint a visegrádi régió és Magyarország növekedési kilátásai azon múlnak, hogy lehetséges-e gazdasági szerkezetváltást végrehajtani. A Nyugat-Európához való felzárkózáshoz ugyanis szükség van az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő munka visszaszorítására és a globális ellátási láncokban jobb pozíciók elfoglalására. A termelési tényezők szükségszerűen harmonikus fejlesztése megköveteli a tudásalapú társadalom kiépítését, illetve a reálbérek folyamatos, de üzletileg indokolt emelését. A jövedelem felosztása és a munka-tőke arány tehát kontrollálható, de csak a tudástőke felhalmozásán és a reálbérek folyamatos felzárkóztatásán keresztül.

Fogyasztást vizsgáló elemzésükben az MNB közgazdászai is a gazdasági szerkezetváltás szükségét hangsúlyozták. Javaslatuk szerint ugyanis a magyar gazdaság fenntartható növekedési pályára állításához szükség van a GNI növekedését célzó gazdaságpolitikára, a bérek fenntartható felzárkóztatására, valamint a hosszú távú bizalom erősítésére is. 

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images